Nektek van rossz emléketek a kiskorotokról (óvoda, iskola)? Voltatok a "csoport fekete báránya"?

Én is voltam ilyen általános iskola végén.

Tanárnő az anyukám és tanított is minket. Már csak ezért is utáltak, irigykedtek. Na meg felénk nem az volt a ciki, ha "senki vagy", hanem épp ellenkezőleg.

Ez ott csúcsosodott ki egyszer, hogy ellöktek egy nagy virágtartót a fiúk anya osztályteremében, de megállapodtunk, h nem mondjuk el senkinek ki volt, vagy hogy megtörtént. Mivel szerettem az osztálytársaimat, szívvel-lélekkel szerettem őket, nem is árultam volna be őket soha. De ugye mégis megtudta, hiszen ha kiszóródik a cserépből a föld azt nem lehet nem észrevenni. Erre elterjedt, hogy én árultam be őket. Nagyon rosszul esett, sírtam is. Még a (akkoriban azt hittem) legjobb barátnőm sem hitte el és uszítgatta ellenem a többieket.

Nyolcadikban megint csak én lettema célpont, mikor az osztály leghelyesebb fiújával táncolhattam a nyitótáncot.:)

Utólag nevetséges dolgok ezek, de akkor nagyon fájtak.

Amúgy durva amit veled is tettek.:( Olyan fura ez nem? Én sem értem magam, miért nem álltam ki magamért. De kicsi voltam és akkor még nem edzett meg az élet.:D

23L

Én is félénk és visszahúzódó voltam, de voltak "barátaim". Akik egyszercsak se szó se beszéd, ellenem fordultak. 6. osztályban volt ez. Tudták kibe vagyok szerelmes, és egyszer nagyszünetben elmondták neki. Előtte engem figyelmeztettek, hogy "nagy égés lesz nagy szünetben." Nagyon megijedtem és a nagyszünet előtti óra végén odamentem a tanárhoz, hogy nem érzem jól magam, lázas vagyok talán, és szeretnék hazamenni.. Lázat mértek nálam, nem volt semmi, de mivel látták rajtam, hogy valami nem oké, telefonáltak apukámnak, aki haza is vitt.

Aztán ugyanebben az évben, ugyanennek a lány bandának a tagjai megtiltották, hogy a szerelmeikre nézzek vagy beszéljek róluk/velük.

Megtudták, hogy kiskoromba járattam a barbie magazint. Azzal is cikiztek, hogy még mindig és hogy én babázok meg iylenek. Körbeálltak, aztán elkezdtek lökdösni. Ezt az ablak előtt tették, és azzal fenyegettek, hogy kilöknek az ablakon.

Talán ugyanebben az évben volt, de arra már nem emlékszem, hogy ebből a bandából két lány elhívott az egyikük lakására. Itt próbálták bemesélni nekem, hogy szellem van a lakásban, aztán be is zártak a lakásba, de megszívták, mert a bejárati ajtójukon volt egy kis ablak, ami pont akkora volt, hogy kifértem rajta, így kimásztam. Aztán volt hogy ugyan ők felhívtak egy magas épület tetejére, hogy megnézzük milyen magas és hogy milyen szép a kilátás. Utána kezdtem csakgondolkodni rajta, hogy akár le is lökhettek volna onnan és akkor meghalok...

Buta voltam, hogy velük barátkoztam... és belementem ilyenekbe.

A fiúk sem kedveltek. Csendes voltam, 12-13 évesen nem volt még (most sincs) görögdinnye méretű csöcsöm, és nem éreztem különösebb vágyat, hogy mutogassam magam ilyen olyan ruhákba. Az egyik menősrác meg is mondta a szemembe, hogy ronda vagyok és szűzen fogok meghalni. Pedig amúgy szép az arcom, vékony vagyok, magas... Csak valamiért szúrtam a szemüket és ezt kaptam...

De szerencsére azóta ezeknek vége. Középiskolában erre nem igazán volt példa. Nagyjából mindenkivel jóba voltam.

Az általános iskolai osztállyal meg már volt találkozó. Mindenki nagyon kedves volt és tényleg csak a szépre emlékeztünk, de ezek mindenképpen óriási sebeket hagytak bennem. Sokáig hittem még utána, hogy csúnya vagyok és sose lesznek barátaim...

20/L

Hát elég lehangoló dolgokat olvasni a válaszokban. :(

Nem értem, hogy az emberek, már ovis korukban, hogy lehetnek ennyire gonoszak? Mert hát jó, magyarázzuk meg azzal, hogy kölyök még az illető. De a szülő nem látja? Én olyan pofont levernék a gyerekemnek, hogy ihaj. :(

Viszont, akik tényleg nagyon szemetek voltak a másikkal, azok általában megszívják....

Nekem hál' Istennek nincsen rossz élményem. Azokon a vitákon kívül, ami tök természetes. (Én játszom azzal, meghúzom a hajad, stb.)