Nektek van rossz emléketek a kiskorotokról (óvoda, iskola)? Voltatok a "csoport fekete báránya"?
Nekem általános iskolában voltak problémáim, a csoportból pár lány kezdett kiközösíteni, összesúgni a hátam mögött, nem egyszer hoztak kellemetlen helyzetbe csak az miatt, mert jó volt bántaniuk valakit (én voltam a kisebb, és anyagilag is kevés voltam én az ő szintjükhöz...). Elvették a tankönyveim, szendvicsem és eldugták, mikor hova (szekrénybe, fogasra, lépcsőházba). Leveleket írtak a nevemben fiúknak.
Sajnos szégyelltem is a helyzetet és nem szóltam senkinek. Ma már felnőtt fejjel kiállnék magamért. Szerintetek milyen gyerek az ilyen? Ha eszembe jutnak, csak haraggal tudok rájuk gondolni.
Huh, ebbe még belegondolni is rossz.
Óvodában egyszer rámszóltak a többiek, hogy ne fessek a kislibazöld ceruzával, mert kár az én rajzaimba egy ilyen szép színt beleölni. :D
Az áltsuli viszont kínszenvedés volt. Volt egy lány, aki megkeserítette az életem. Én jó tanuló voltam, neki viszont vállalkozók voltak a szülei és mindent megvehettek neki, amit csak akartak. Ő meg mindent meg is vetetett magának, még a barátait is. Meg akarta verni, folyton fenyegetett, elvette a kajámat, a cuccaimat. Egyszer összegyűjtött vagy 15-20 embert az osztályból és felhozta őket hozzánk. Leültek a nappaliban, és elkezdek osztani. De valami nagyon. Hogy én mekkora egy sutyerák, kövér paraszt vagyok, és nem vagyok jó semmire, meg, hogy kibeszélem őket a hátuk mögött, stb... Azt hittem elsírom magam. Mindezt a saját szobámban. Utána meg itt dumáltak mindig a lépcsőházunkban, mindig ki kellett hozzájuk mennem, kaját kellett vinnem nekik meg ilyenek. Nagyon rossz volt. Örültem, hogy elballagtam onnan.
21/L
Problem? - tőszavakban leírnád, pontosan mi történt? Esetleg írj át egy-két dolgot, hogy ne teljesen a valós történetet mondd el.
Én sajnos nagyon visszahúzódó voltam. Még a szüleimnek sem mertem szólni, bár a kapcsolatom velük sem volt az az igazi szülő-gyermeki.
Talán még a tanárok sem sejtettek semmit, csak azt láthatták hogy mindig egyedül ülök.
egyszer nyolcadikban a fiúk csináltak listát a lányokról, hogy ki a legjobb, ki a legcsúnyább. nos, én a csúnya mezőnyben voltam valahol, mivel nem volt épp modellalkatom. tudjátok mit? lexartam. :)
egyébként nem volt semmi komolyabb gáz, ami maradandó sérülést okozott volna. nem voltam az osztály kedvence soha, még gimiben sem, de mindig volt pár csóringerebb, kirekesztett lány, akivel megtaláltam a hangot, és magasról tettünk a "menőkre".
Csöndes, visszahúzódó gyerek voltam, de volt egy hangadó osztálytárs-barátnőm, akivel jókat játszottunk mindaddig, amíg el nem költözött a szomszédunkból (kb. 10 évesek lehettünk). Az új barátnői idősebbek voltak, ő meg persze elnagylányosodott (pl. 11 évesen cigizett, ami akkoriban még elég ritka volt), és egyszer csak - hatodik-hetedikben lehetett - ellenem fordult. A legjobb magyaros voltam az osztályban, és szerettem beszélgetni a magyartanárnőmmel, ezért kitalálta, hogy nyalizok neki. A sok birka osztálytárs meg persze azt bégette, amit ő. Lényeg, hogy meglehetősen kiközösítettek, gúnyoltak stb.
A megoldást nekem is az hozta meg, hogy egy peremhelyzetű csajjal barátkoztam össze.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!