Az abortuszt megengedők mit gondolnak az emberi méltóságról?

A törvényre hivatkozóknak:

Számotokra az erkölcsiség (az ítéletalkotás, a jó és rossz cselekedetek közti választás) egyetlen forrása a törvény? Úgy gondoljátok, hogy nincs rossz törvény? Vagy ha van, akkor sem kell küzdenünk megváltoztatásuk ellen? Nem az a cél, hogy a TERMÉSZET RENDJÉhez igazítsuk a törvényeket?

Ha egy "hatalmi szerv" kimondja, hogy aki nem "árja", vagy nem elég "hasznos", vagy nem elég fejlett az érzékelése, nem elég független tőlünk (segítségre szorul), vagy ha akadályozza a pillanatnyi boldogságomat, azt ki kell irtani, akkor nincs mit tenni, el kell fogadni?

Olyan csodálatos, hogy az ember felismerheti értelmével, lelkiismerete szavával a TERMÉSZET ALAPTÖRVÉNYEIT! A OBJEKTÍV EMBERI ÉRTÉKEK helyébe állított szubjektív, mindenki által saját aktuális érdekei szerint alakított/alkalmazott cselekvési minták mindenféle bűncselekményt elfogadhatóvá tudnak tenni? Ha egyszer kimondja egy közösség, hogy a fejlődő emberi életet nem kell léte kezdetétől fogva tisztelni, védeni, akkor bárhol meghúzhatják a határt...?

Meddig lesz működőképes ez a hatalmaskodás, ez az önkényeskedés? Amíg nem jön egy olyan diktátor, aki beteljesíti pusztító vágyát: CSAK ÉN SZÁMÍTOK, MINDENKI VESSZEN, MERT A LÉT BIRTOKLÁSÁBAN ÉS ÉLVEZETÉBEN ÉN NEM OSZTOZKODOK SENKIVEL!!! --- Önámító ez a gondolkodás. A szeretet kultúrája, a másokról való gondoskodás, közös felelősségvállalás tesz minket boldoggá, nem a másik eltiprása.

Szerintem... Nem akarom "ráerőszakolni" senkire a természet rendjét, az értékes élet eszméjét, hiszen mindenkinek szabad akarata van: dönthet az élet és a szeretet mellett, vagy a halál és a gyűlölet mellett. A szeretet mégis arra késztet, hogy mindenkivel megosszam e jó hírt: nem az tesz boldoggá, ha "szabadon" rosszul döntök, hanem ha elköteleződöm az igazi, egyetemes, objektív "jó" mellett. Akár áldozatokat is vállalva.

A lényeg még egyszer:

Az emberi méltóságot abszolút dolognak kellene tekintenünk. Relativizálása, szubjektív megítélése önkényeskedés. Hogy ez hova vezet? Pl. abortuszhoz, pl. fajgyűlölethez, pl. eutanáziához. Mindenképpen az élet tiszteletének a hiányához és önzésből fakadó konfliktusokhoz, végső soron pusztító-agresszív viselkedéshez.

A "kisebb rossz" elméletről:

Az abortusz, vagyis egy fejlődő, ártatlan, védtelen emberi élet kioltása "kisebb rossz" lehet bárminél, ami nem jár halállal? Kisebb rossz csak akkor lehet, ha több életet menthet meg vele az ember. "Egyenlő" rossz is csak akkor, ha EGY élet megmentése érdekében történik: méhen kívüli terhesség, anyát veszélyeztető kihordás. (Ez utóbbi esetben logikus lehet, hogy az anya döntsön: gyermeke haljon bele az élete megmentésébe, vagy ő haljon bele a gyermeke élete megkímélésébe - komoly próbatétele a lelki nagyságnak, az anyai szeretetnek!).

Egyébként egyáltalán nem kell (bár illene) a rossz következményeket vállalniuk a felelőtlen szülőknek: az igazi "megoldás" az örökbe adás. Másrészt nem is mindig csak rossz következményekkel jár egy megkímélt gyermek: sokan szüleiknek is boldogságot jelentenek, mások örökbefogadó szülőknél lesznek boldogok, de még az intézeti gyermekeknek is van legalább esélyük. Az ilyen sorsok javítása a társadalom felelőssége. Hamis tehát az a részvét, ami életet pusztít, hogy kedélyt/jólétet védjen.

Tehát VAN MÁS MEGOLDÁS. AZ ESETEK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN NEM CSAK KÉT ROSSZ KÖZÖTT LEHET VÁLASZTANI ABORTUSZT. A szenvedés az mindig kisebb rossz, mint a halál. Ha nem így lenne, akkor aztán mindenki meg akarna halni legalább néhányszor az életben... :-)

Ha akár csak egy ember is elgondolkodik a dolgon, és megérti amit mondok, erőt nyerhet a felelősségvállaláshoz, s én máris egy életet (vagy többet) mentettem!!!

Ami a túlszaporodást illeti:

Hát igen... Nem kerülhető el az abortusz elleni küzdelemben a két nagy erkölcsi válságnak, a szexualitás válságának az élettisztelet válságával való szoros összefüggése. Felelőtlenül szexelnek, nem tudnak uralkodni vágyaikon, hűtlenkednek, a szexet lealacsonyítva csak örömforrásnak tekintik (az önátadás helyett)... Aztán persze jön az abortusz is (a nemi betegségek mellett) mint egymás önző kihasználásának a következménye...

De ez már más kérdéskör...

"Ha én terhes lennék megtartanám a gyereket, mert nem tudnám elvetetni de másnak nem mondom meg ettől, hogy mit tegyen."

Miért nem tudnád elvetetni? Ha csak érzelmi alapon, akkor érthető, hogy nem akarod másokra erőltetni az ízlésedet. De ha azért nem, mert felismerted, hogy az "elvetetés" egy emberi élet kioltása lenne, akkor érthetetlen, hogy nem akarsz másokat meggyőzni.

Mintha azt mondanád:

"Én nem ölök ártatlan embert érdekből, jövőm biztosítása miatt, de hogy más ne tegye, abba nem szólok bele; mindenki tegye, amit jónak lát."