Felnőtt létemre most voltam először temetésen, és nagyon kiborított. Mást is ennyire megviselt, amikor először vett részt temetésen?

Tisztelt Kérdező!

Először is szeretném a részvétemet nyilvánítani. Másodszor igen, engem is hihetetlenül megviselt egy temetés, nekem is akkor a Nagyapám halt meg. Mivel nagyon szerettem őt, ráadásul én akkor még gyerek voltam. Emlékszem sokmindenre abból a dologból, volt ott is olyan lehetőség, hogy a temetés előtt még meg lehetett nézni. Azonban nekem azt mondták hogy ne nézzem meg, hanem mindig úgy emlékezzek rá, amikor még élt. Emlékszem arra is, hogy egy keveset láttam belőle amikor hozták, de le volt takarva, rögtön el is fordultam, és hát örültem neki hogy az arcát nem láttam.

Olyan visszajelzést egyébként, hogy olyan volt, mintha aludt volna. Amikor elkezdték temetni, akkorén is sírtam, tehát teljesen megértem azt amit érzel. Tudod, az az igazság hogy nekem nagyon jó kapcsolatom volt vele, bár sajnálatos módon ebben az esetben is megtörtént, hogy a halála előtti időkben már kevesebbet foglalkoztam vele.

De egyébként mivel hívő ember lettem, (nem emiatt) meg vagyok győződve arról, hogy van feltámadás, és amikor Jézus visszajön, akkor felfogja majd őt támasztani, és újra találkozhatok vele.

Sok kitartást kívánok Neked ebben a nehéz helyzetben, minden jót!

Szia!

Fogadd őszinte részvétem!

Én először 2 évvel ezelőtt voltam temetésen (18 éves voltam), a Barátnőmtől vettünk sajnos búcsút, aki autóbaleset áldozata lett:-( Nagyon megviselt a temetés (is)!

Először semmi érzelem nem látszott rajtam, nem tudtam kiadni. Szinte ott sem voltam lélekben, nem tudtam felfogni, hogy hol vagyok és mi is történik. Éreztem a hatalmas fájdalmat, de nem tudott kijönni, pedig szinte mindenki sírt körülöttem... Aztán felcsendült Demjén Ferenc: Honfoglalás című dala és az olyan hatással volt rám, hogy kihozta a sírást és utána alig tudtam abbahagyni, olyan erővel jött... Azóta is elfog, hogyha meghallom a dalt.

5. hónapja már, hogy Édesanyámtól is búcsút kellett vennem, hosszú betegség után hagyott itt Bennünket:-( Az Ő temetése is nagyon megviselt, de nem borultam ki, mert annyira megbénított a fájdalom, hogy képtelen voltam kiadni! A fájdalom majd' széttépett, de bentrekedt és ez a lehető legrosszabb! Mikor hazaértünk a temetésről, nemsokkal azután szakadt fel a fájdalom.

Mégegyszer fogadd őszinte részvétem és sok erőt kívánok!