26-27 éves lányok! Hova jutottatok?

Már nem vagyok az a korostztály amit kérdel de 27 évesen mentem férjhez, önkormányzati garzonban laktunk, férjem egyetemista volt én meg kismamaként dolgoztam. Majd megszületett a fiúnk 28 voltqam ekkor. Szerncsés,mert nme volt más cska a diák hitel.

aztán megnőtt a gyerkőc, nem tlaáltam munkát 2 diplomával, férjem is épen csak 1 éve kapott. kinöttük a 27 nm-t költüztünk. Hitelt vettünk fel, amit most még épp elbírunk. Megszületett a második.

Szerencsés vagyok mert még bírjuk és igaz 1,5 év alatt most megyek a harmadik munkahelyre. De nevelünk saját lakásban 1 iskolás és egy óvodás kisgyereket. Meg van mai kell és még bírjuk....

De ha a használatunkban levő autó lerobban, amit csak tankolnunk kell és újat veszünk ( ami n3em más mint egy 3-5 éves használt kocsi) ajkkor annak fentartási költségei, al akás a törleszök.. hát mg bírni fogjuk? Nem tudom.. nem ilyen életről álmodtam.. de anyósék szerint mi gazdagok vagyunk ők máról holnapra élnek 3-an két nyugdíjból és egy keresetből. Mi birjuk még amíg nem éljük fel taljesne a mi és gyerekink tartalékait.

Anyósék autóhitel, diákhitel szeméyli kölcsön , hitelkártya élnek és panaszkodnak.

Mi hol 2 hol egy fizetés és csaladfiból élünk a fent említet hitelkkel és nem panasazkodunk ergo szerintük gazdagok vagyunk.

sogőrnőm nem rég dobott ki az ablakon 1,5 éves nyelvtanfolymara 150 ezret.. mert amikor végel lett nem volt idje elmenni középfokúzni ( 26 éves óvónő).. pedig tnafolyma nélkül is ott tarott, ohgy 3 hónap intenzív beszédcentrukis felkészítés és meg vna. Szóvla iylenke.. dem ondom mi gazdagok vagyunk. Igaz már vagy két éve nme tudunk félre tenii... de azért arra büszke vagyopk,ohgy amink volt ahhoz eddig még cska amíóta tart a válság 3x kellett hozzá nyúlni hóvégi kisígítésként. most is a hó végéig vna heti egy 10-es amit besoztunk.

Ilyen az a világ

jah és amint összekapjuk magunk és az ingatlan árak megindulnak megint költözni akarunk kinöjjük az 57 nm-t is.... mert még akarunk egy 3. gyerket

Most 36/N

26 éves vagyok, elvégeztem a jogi egyetemet, ezen kívül van egy OKJ-s (középfokú végzettségem), két felsőfokú nyelvvizsgám és a 3. nyelvet tanulom.

Dolgozom, de fizetésem nincs ("Ez még tanulóidő"), otthon lakom, párom sincs. :(

Az egészségem szerencsére teljesen rendben van (kopp-kopp), de az anyagi helyzet miatt el vagyok keseredve. Bár nincs hitelem, 26 évesen el kell tartani. Szégyellem.

Jelenleg külföldben gondolkodom, mert itthon, úgy érzem, semmire semmi kilátásom sincs.

suli után rögtön mentem dolgozni hülyére kerestem magam míg más a nyarat élvezte.

aztán összejöttem a párommal albi de u.a. fizettünk rá mintha lenne saját tehát hitel, vettünk egy öregebb házat nagy telekkel 5milla a hitelünk.megszületett a lányunk ekkor voltam 23.

szépen melózunk fizetünk most várjuk a második babát.

és ne mondja senki hogy nagyzolásból vettük a házat mert míg ő otthon hallgatja anyut-aput én azt csinálok amit akarok.igen ez az ára ami most kialakult a válság miatt de ezt senki NEM tudhatta előre és olyanok is belebuktak akik sokkal okosabbak mint mi.

összességében elégedett vagyok dolgozunk tudjuk hogy hol a helyünk nem utálom meg a szüleimet hogy 30 évesen is otthon lakom mert van saját.

és semmi pénzért nem csinálnám vissza még ha most többet is fizetek mert ez az élet rendje hogy kirepülünk.

a szüleim/leendő anyósomék nem segítenek mert nem is tudnának.

és most vagyok 2hete 28.

Kedves Kérdező, örülök, hogy kiírtad ezt a kérdést, mert én is rengeteget gondolkozom ezen: hogy a velem egykorúaknak mi sikerült eddig. Most volt osztálytalink, és sajnos szinte senki nem mondhatja el magáról, hogy hú, mennyi mindent elért. Sokaknak még rendes (értsd: amit tanult) szakmája sincs, máról holnapra élnek, mindenki keresi még a helyét. Saját lakásról ne is beszéljünk (csak annál, akinek tehetősek a szülei).

Amim van, én szinte mindent anyumnak ksözönhetek (pedig egyedül nevelt)

-2 diploma

-lakás-együtt élek a párommal, vagy egy másfél szobás újépítésú lakásunk, felét az ő családja állta, felét az enyém. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy nem magunknak köszönhetjük. Még van 3 évnyi hitel azért, de az már nem vészes. Igazából "csak" ennyit tettünk hozzá.

-autó-páromé, még régebben vette az elsőt, azóta már volt csere.

Tudom, hogy a fent felsorolt dolgok nem a mi érdemünk. Én szeretnék olyan munkahelyet, ahol azzal foglalkozhatok, amit tanultam. De marketingesként most nehéz dolgom van...Dolgozom, de nem az igazi. 140-et keresek a hónapban, párom is kb ennyit. De félretenni nem tudunk, mert ami marad, abból pl fetünk, meg szőnyeget veszünk, hitelt és vagyonszerzési illetéket fizetünk.

Amíg ezek le nem járnak (3 év) nem is álmodunk gyerekről. Akkor ugyanis kb 80 ezerrel több marad a zsebünkben...hát, nem mindegy.

Esküvő? Szeretnék persze, habosbabosat, meg dínomdánomot, de miből? A 2 család a lakásvásárlással eléggé kitenyerelt. Mi meg nem tudunk leakasztani egymillát sehonnan. Ha volna is ennyi, nem esküvőre költenénk (hanem volna fontosabb, pl egy parkolóhely a mélygarázsban).

Én is annak a híve vagyok, hogy először házasság, utána gyerek. De ez a mai világban anyagi dolgok miatt nem összeegyeztethető. Vagy legyen egy 6 személyes kis esküvőnk? Akkor meg minek legyen szép ruhám? Arra a fél órára?

3 év múlva 29 leszek. Addigra kifizetjük a maradék hitelt. És mindenképp 30 előtt szeretnék szülni. Tehát inkább jöjjön a baby, mint spóroljunk esküvőre, lagzira.

Még csak 24 vagyok,de 2 műszaki diplomám van,1 éve jól fizető munkám,6 éve önálló vagyok (suli meleltt végig dolgoztam).

diákhitelem ugyan van,de nem nagy összeg.

Albérletezünk párommal,kocsi nincs.Kocsi lehetne végülis,pénz megvan rá,de központban lakunk,nincs értelme,plussz szülők kocsiját akkor visszük el amikor akarjuk,csak tankoljunk bele (ennyi az össz segitség felénk).

Mire betöltöm a 26-ot (2 év) addigra feleség leszek,gyerek csak 30 fölött.

Saját lakást nem szeretnék,fogalmunk nincs még hol öregszünk meg,de tervben van külföldi meló,minek akkor itthon egy lakás.

24/N

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam/magunkat.

17 évesen ismertem a meg a Páromat, aki május óta a Férjem is és nagyon szeretjük egymást. Szüleim/nagymamám és a Férjem családja segítségével kaptunk egy 62 nm-s lakást, amit a saját ízlésünk szerint alakítottunk ki és imádjuk. Anyukámék a szemben lévő házban laknak és nagyon jó a kapcsolatunk. Mindketten multicégnél dolgozunk, a Férjem 8, én 4 órában, így mindent el tudok végezni, mire Ő hazajön (házimunka, anyum, bnőm átjön, kutyázás, vásárlás stb) Imádom a munkámat, vevőszolgálatos vagyok, közel van hozzánk, szuperek a kollégák, a főnök, és a fizetés is jó. Hitelünk nincs, az esküvőre kapott pénzből vettünk egy szuper 6éves kocsit és a jogsit is pár hónapja szereztük meg egyszerre a Férjemmel. Van egy tündéri kutyánk is és a családnak telkei, ahová le szoktunk ruccanni a városból, mert Pesten élünk. Boldogok vagyunk és hamarosan reméljük még boldogabbak, mert kisbabát szeretnénk :) Kívánom, hogy sokan legyenek még hasonlóan eléedettek, mint mi és jó egészséget mindenkinek! :) 24/L