Felvettek egyetemre, de megutáltam a gondolatát is. Mit tegyek?

Érettségi után még lelkesedtem és nem értem magam.

Egyszerűen úgy érzem, ez egy kényszer, elvárják tőlem, hogy járjak, mert csak "így leszek ember".

Mikor megkaptam a levelem, volt 1 prospektus a gólyatáborról, amiben konkrétaín leírták, hogy aki nem megy, ellövi az egész egyetemi ottlétét is, mert a barátságok ott alapozódnak meg.

De mi van, ha nem vagyok partyarc, soha nem tudtam ellazulni, a pia ízét nem is szeretem, koccintani is kényszerből szoktam?

Mi van, ha képtelen vagyok olyan helyen laza lenni, ahol senkit nem ismerek?

Ha ilyen félénk nyuszi vagyok, aki nehezen szocializálódik?

Most akkor ki fognak utálni, meg nem hívnak sehova, ha nem megyek gólyatáborba?

Nincs kedvem, főleg a mamám miatt, mert beteg, és az ő korában veszélyes ez, és aggódok miatta :( nincs bulihangulatom :(

valahogy úgy érzem, képtelen vagyok beilleszkedni.

egyre félelmetesebbnek tűnik az egész.

hogy tereljem el erről a gondolataimat?

vagy ne menjek inkább?

most megkapom milyen semmi problémáim vannak...

de azóta kerülöm a nagy tömeget, és az idegen embereket, mióta 2 éve 4 közeli ismerősöm is meghalt, ráadásul a barátom is akkor hagyott el.

az emberek nem értik a visszahúzódó szomorú embereket, beképzelnek hiszik őket.

hogy bújjak ki a bőrömből, és játszam el hihetően, hogy élénk, vidám ember vagyok, hogy szeressenek?

így mindenki csak eltaszít