Akármerre nézek rosszkedvű motiválatlan fiatalokat látok Miért van ez?

Hidd el, nem csak a bölcsészek szívnak. Vannak akik neves egyetemen végeztek, nehéz szakon, mégsincs normális munkájuk.

Amúgy meg senki nem mondta, hogy lehetetlen jó állást találni, de igenis nehéz. Pesten is, ugyanis hiába több a munkalehetőség, annyival többen jelentkeznek egy pozícióra.

Ja és még annyit, hogy egy férfinek könnyebb ilyen téren, mivel hiába megy el egy nő pl. mérnöknek (amire van kereslet), sokkal szívesebben vesznek fel ilyen pozícióra férfiakat. Vagy ott vannak pl. a fizikai munkák (ács, lakatos stb, amit külföldön különösen megfizetnek), ezek nem nő által elvégezhető állások.

"Egyetemen akármit nyújtasz soha nem elég. Ha kitanulod a beled akkor is van aki megsz.opat. És ez egy idő után felőrli az embert."

Én egy olyan mérnök info szakot végeztem el, ahol 360an kezdtünk, 60an végeztünk. Minenki más infos szakközépből jött, én sima gimiből. Mégis én végeztem el, ráadásul az átlag 1 éves csúszás helyett tanterv szerint, időben (a 60 végzős közül 20-an voltunk, akik tanterv szerint 7 félév alatt végeztünk). A szopatós tanárok is szopattak, de mentem vissza, kiharcoltam a jegyemet. Volt vitám tanárral, nem is kevéssel, de mindegyiknek megadtam a tiszteletet, és így a végén mindig volt konszenzusos megoldás. Volt, amikor fél évfolyamnak harcoltam ki a javítási lehetőséget. A többiek meg beletörődtek, ahelyett, hogy beszéltek volna a tanárral ("hisz úgyis egy disznó, nem fogja megengedni").

"Engem legfőképp az taszít bele a sárba amikor a szakmai tárgyaimat szebbnél szebb jegyekkel elvégzem, de heteket-hónapokat szenvedek egy nyamvadt tárggyal ami életemben soha nem fog kellenei. (Főleg a matematika, Marketing, Hő és áramlástan és egyebek az ilyenek..."

Van ilyen, de az életben sem csak a jót kapod. Vannak olyan dolgok, amiket le kell nyelni, és valahogy átküzdeni magadat rajta. Még ha szar is, de menni kell előre. Ha sokat kell rá tanulni, akkor még többet tanulsz rá. És nem vizsgára, hanem év során. A többiekkel ellentétben én év közben ha valamit nem értettem, akkor egyből elkezdtem utánajárni, gyakorolni, és nem hagytam a vizsgaidőszakra.

"Tehát szumma: A korosztályom beliek nem tudják igazán élvezni az életet, a fiatalságot mert már most kizsigerelik őket. Aki már dolgozik érettségi után, az szarért-húgyért teszi, mire legyen boldog? Kidolgozza a belét minimálbérért? Aki meg egyetemre jár velem, azt meg ott zsigerelik ki. Nem látni az előrelépést, nem látni azt, hogy ma megszenvedünk, de holnap sokkal jobb lesz. Vagy akár egy kicsivel is."

Csak nézz el egy romkocsmába, bulihelyre. Hány egyetemistát látsz ott? Nem sokat látok ott sírni...

"Csak nézz el egy romkocsmába, bulihelyre. Hány egyetemistát látsz ott? Nem sokat látok ott sírni..."

Ezaz hogy mindenki csak ezalapján ítél.

Csak azért mert akinek nehezebb a helyzete vagy épp azért dolgozik éjjel egy gyárban hogy nappal tanulhasson, az nem ül össze 1-1 helyre.

Ha csak a kocsmákat nézném és abból vonnék le alaptalan következtetéseket, akkor bizony az egész társadalom minden szegmense nagyon jól él, mert van pénz piára.

Ismerős a helyzet én is megkaptam már hogy hülye egyetmeista vagyok, mindig piálok és drogozok... :D

"Csak azért mert akinek nehezebb a helyzete vagy épp azért dolgozik éjjel egy gyárban hogy nappal tanulhasson, az nem ül össze 1-1 helyre. "

Na igen, és az egyetemeden hányan dolgoznak éjjel azért, hogy nappal tanulhassanak? És hányan kocsmáznak? Melyik a jellemzőbb?

Nemtudom, de annyira nem is érdekel. Mint mondtam én nem tartozom a kocsmázók közé, és fent a saját véleményemet írtam le.

Más, esetleg egy kocsmázós majd leírja a saját véleményét...

74%-os nem lehet minden fiatal annyira tökéletes mint te!

Nem akarsz elvenni feleségül?

"74%-os nem lehet minden fiatal annyira tökéletes mint te!

Nem akarsz elvenni feleségül?"

Hogy az egyik tanáromat idézzem: "értem én a humort, csak nem szeretem" ;)

Amúgy én sem vagyok tökéletes, de legalább nem fogom másra a hibáimat...

Vagy csak már réges régen végeztél, és mint tudjuk az idő megszépíti az emlékeinket...

Akit te annó szidtál most úgy emlékszel vissza rá, hogy jajj így jajj úgy...

Vagy tényleg a tökéletesség mintapéldája vagy aki mindenkinek mindent kiharcolt.

És ne haragudj, de ha egy dolgozat elégtelen lett, és te felmentél egyéb kompromisszumos megoldásért, akkor nem a tudásodra kaptad a jegyet...

Nálunk röviden ezt puncsolásnak kevésbé neveltek seggnyalásnak hívják...

Nem, írtam, 25 éves vagyok, tavaly februárban kaptam kézhez a diplomámat. És nem puncsolás az, ha meggyőzöd a tanárt arról, hogy az nem fair, ha egy programot úgy osztályoz, hogy ha kiadja az általa adott eredményt, akkor 5ös, ha nem, akkor 1es. Tessék csak megnézni, hogy mit csinál az a program. Lefut egyáltalán? Vagy csak más logika van mögötte, mint amit a tanár vár? Hidd el, sokat futottam, mint érdekvédelmis. És attól, hogy a tanárokra nem borítottam rá az asztalt, mint mások, még nem voltam puncsos. Lehet, hogy te el se tudod azt képzelni, hogy máshogy lehet az egyetemet csinálni, de ez van. De mindig könnyebb mást szidni (puncsos)...

Amúgy meg pont azért kaptam meg egy éve azt a pozíciót pályakezdőként, amelyiket megkaptam, egy olyan cégnél, ahol senkit nem ismertem, mert ha valami nem tetszett, akkor nem beletörődtem, hanem mentem tovább, és küzdöttem érte.

Én egy műszaki szakos 21 éves lány vagyok és igen, sokszor érzem azt, hogy kb. teljesen fölösleges az, hogy kitanulom a belemet, fölösleges az, hogy nyelvet tanulok és dolgozok suli mellett, mert egyszerűen nem jutok előrébb!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim eltartanak, így ami a munkából bejön, 100%-ban félrerakhatom a jövőmre, viszont sajnos még így sem tudok belegondolni abba, hogy hogyan lesz nekem majd egyszer saját lakásom, saját autóm, saját családom, hát még akkor azok hogy élhetik ezt meg, akik azért dolgoznak hogy legyen miből tanulniuk. Nekem pl. jó pár ilyen csoporttársam van sajnos, sőt még olyan is akad, aki sokszor melóból jön suliba és onnan vissza melóba...

Nem vagyok egy búvalbélelt típus, céljaim is vannak, motiváltnak érzem magam, de azért sokszor elgondolkodom azon, hogy mi lesz velem 10 év múlva és őszintén szólva mindig arra jutok, hogy jobb ha ebbe bele sem gondolok!

Hiány szakmát tanulok, amivel ha állami cégnél szeretnék elhelyezkedni, szinte 95% hogy lesz is helyem, az más kérdés, hogy azért tanultam-e ennyit, hogy közalkalmazotti fizetés mellett kopjon fel az állam, mint ahogy sajnos nagyon sok másik embernek is.

Ahogy valaki itt már írta, arra is gondolni kell, hogy nem csak nekem lesz egy kis családom, akiket nem árt eltartani, de gondolnunk kell a szüleinkre is, akiknek már kitudja egyáltalán lesz-e nyugdíja addigra. Ők törődtek/törődnek velünk egész életünkben, akkor egy jóérzésű "gyerek" hogyne törődne a szüleivel, amikor nekik lenne erre szükségük.

Ha csak végig számolgatnánk hogy 2x100 ezer forintból hogy él meg mondjuk csak egy 4 fős család, hitelekkel (lakásra) és segítségre szoruló "nagyszülőkkel" (jobb esetben 4-gyel, ha a leendő párom szüleit is nézem), akkor enyhén szólva is az jön ki, hogy gyakorlatilag abszolút de fölöslegesen tanulok, mert a hónap végén így is számolni fogom az utolsó filléreket, ha Tescoban dolgoznék, akkor is számolnám.

Nos, én ezért keseredek el olykor, nomeg azért mert szinte 100%, hogy nekem 30 éves korom alatt nem lesz lehetőségem szülni. Nem azért, mert karrierista vagyok és képtelen leszek elszakadni a munkámból, hanem azért, mert nem valószínű, hogy addigra lesz egy olyan alapom, ami ezt lehetségessé tenné...