Miért van szakadék a fiatalok és az idősek között, a fiatalokat miért nem érdekli az a mérhetetlen tudáskincs és élettapasztalat, amit az idősek birtokolnak?

"Nem pazarlás ez a tudással? "

De bizony hogy pazarlás! Csakhogy a mai fiatalok nagy része elhiszi hogy ha megszerez egy iskolai végzettséget avval többet tud alapból mint egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező ember aki ráadásul kiemelkedő értelmű és logikai képességű.

70 éves.

Pld élő példa vagyok rá 63%-os a hasznosságom holott nagyon ritkán adok elfogadhatatlan választ hisz amihez nem értek nem szólok hozzá.

70 éves

Van, csak nem nagyon hallani róla, mert ugye mindig a botrányok a hangosabbak, és így akkor is soknak tűnnek, ha egyébként csak kevés van belőlük.

Viszont az is ténykép, hogy a régi tudás egy része mára teljesen elavult és használhatatlan. Az általános tapasztalatok persze mindig aktualizálhatóak és értelmezhetőek valamiképpen egy megváltozott korban is, de önmagában ezek éppúgy kevesek, ahogy a minden tapasztalat híján lévő aktuális és naprakész tudás is. Ezért is szinte a lehetetlennel határos feladat ma pályakezdőként állást találni.

Viszont sokszor az is probléma, hogy az öregek nem tekintik partnernek a fiatalokat, és megkövetelik a tiszteletet ahelyett, hogy kivívnák - holott a megkövetelet tisztelet sosem őszinte, míg aki valóban rászolgált és megérdemli, az 10 esetből 9-szer meg is kapja, ráadásul őszintén. Sok öreg vajon miért nem ismerte még fel ezt az egyszerű tényt?

"a régi tudás egy része mára teljesen elavult és használhatatlan"

Pont most bizonyosodott be hogy nem teljesen.Én ötven éve végeztem kémiát amit most a vörösiszap katasztrófában emberek össze vissza hadováltak hazudoztak azt én ötven éve megtanultam pontosan és a leglényegesebb kémiai tudnivalók semmit nem változtak a mai emberek nemtudása és hozzá nem értése hihetetlen. Egy változott az alu elektrolizálása akkor 30-50ezer amperrel történt most 120-150ezer amperrel elektrolizálnak.

Van a fiataloknak olyan rétege, amelyiknek kell a tudáskincs. Vannak e kincs átadásának fórumai is, gondolok például az egyetemek egy-egy normálisabb szemináriumára.

A másik oldalhoz viszont az is tartozik, hogy a társadalom nem idősekre és fiatalokra rétegződik, úgy értem, hogy nincs egységes fiatal réteg és egységes idős réteg. A fiatalok között is vannak csoportok, amelyek között nincs társadalmi kapcsolat.

28 éves vagyok, és azt látom, hogy a mai fiatalok kb. 80 %-a nem tiszteli az idősebbeket. Valójában senkit. Úgy beszélnek egy idősebbel, mint a kutyával; nagyon sokszor. Pl. ha egy néni egy buszmegállóban kérdez valamit, látványosan hátat fordítanak.

Szerinted akar bárki is olyan emberektől tanulni, akit nem tisztelnek?

A maradék 20 %-ot viszont én becsülöm sokra.

Bizony, hogy érték a tapasztalati tudás, csak fel sem fogják a mai fiatalok, mert annyira elszakadtak már a realitástól, minden számítógép, buli, pénz körül forog...

Én anyagi okok miatt eddigi életem 1/5-ét nagymamáméknál töltöttem, és rengeteg olyan dolgot tanultam tőlük, főleg a természeti jelenségekről, erkölcsi dolgokról, amiket egy iskolában sem adnak le (azért az egyetemeken már van amit meg lehet tanulni ezek közül is, de nem mindent). Jó példa erre a 2006 aug. 20.-i tüzijáték alatt bekövetkezett katasztrófa. Az emberek már nem nagyon tudják, hogy egy nagy viharnak mik az előjelei, csak álltak és néztek, aztán amikor hirtelen meglepte őket, akkor már késő volt. Mamám jól megtanított arra, hogy milyen időjárási jelenségnek mik az előjelei, és már jóval előtte tudom, bárhol is vagyok, még ha éjjel is van, hogy pl. nagy vihar készül. Időben elbújok, nem pedig rábízom magam a riasztásra, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Bár az ilyen ismereteket nem lehet egyetlen beszélgetés alatt elsajátítani, ahhoz konkrét helyzetekben kell ott lenni, hogy meg tudja mutatni mire kell figyelni. Szavakkal nem is feltétlen tudja az ember az ilyen tapasztalati tudást leírni, de ha a helyzet olyan, akkor mindjárt kiszúrja az adott jeleket, és tudja mi következik nagy eséllyel.