Akármerre nézek rosszkedvű motiválatlan fiatalokat látok Miért van ez?

Mert rossz itthon a helyzet. Tele vannak a főiskolák/egyetemetek, de hiába van diplomád, nehéz munkát találni.

Sokan kénytelenek elvállalni felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással a 80 ezres állásokat is. Így persze nem sok esélyük van félretenni pénzt, elszakadni a szülői háztól és kialakítani az önálló életüket.

Én 25 évesként azt hiszem, rálátok a társaságra. Én kifejezetten motivált voltam, és ott tartok, ahol más még 40 éves korára sem. De mások valóban motiválatlanok. Vegetáljunk el az egyetemen, a család majd eltart (hisz senki nem cseszi le őket, ha nem tanulnak), ha nincs munka, ráfogjuk a körülményekre. És ezzel kapcsolatban a társadalom meg megértő ("szegényeknek milyen nehéz"), pedig nem szabadna. A szülők nem nevelték beléjük azt, hogy küzdjenek a céljaikért, ők meg nem küzdenek. Lakást 25 évesen? Majd ha dolgozott is már, gyűjtött rá... persze egyből, mindent - nem akarunk mi túl sokat egyből?

25/F

"Mert rossz itthon a helyzet. Tele vannak a főiskolák/egyetemetek, de hiába van diplomád, nehéz munkát találni."

Mert talán nem mindegy, hogy hol és milyen diplomát szereznek. Ja, hogy előre kellett volna gondolkodni, mikor bölcsésznek meg kommunikációra mentek az Iborfiai Egyetemre? Szülők hol voltak, hogy azt mondják, nem?

"Sokan kénytelenek elvállalni felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással a 80 ezres állásokat is. Így persze nem sok esélyük van félretenni pénzt, elszakadni a szülői háztól és kialakítani az önálló életüket."

Aha, megint csak milyen diploma, milyen nyelvtudás? "A Máj néjm iz Töhötöm, öööö áj vant tu wörrrk" szint nem nyelvtudás... hány ember van, aki azt mondja, ő a nyelvvizsgára gyúr, nem a biztos nyelvtudásra? Papír megvan, pipa. És ha nem tudnak 80e-ből fenntartani egy lakást, akkor költözzenek össze 3-an fiatalok. Sírni könnyű, dolgozni már nehezebb...

Én egy 23 éves srác vagyok...

Én a saját tapasztalatomat írom le:

Szakmailag mindig is motivált voltam, de nyilván te is tudod hogy az elhelyezkedési lehetőségek egyenlőek a nullával...

Egyetemen akármit nyújtasz soha nem elég. Ha kitanulod a beled akkor is van aki megsz.opat. És ez egy idő után felőrli az embert. (Főleg azt aki tényleg komolyan gondolja, hogy el akarja végezni, és azt akarja csinálni amit tanul!) A "Leszarom tabletta" megoldás, de az egyetem elvégzése felé nem visz. Ez megintcsak demotiválttá tesz. Talán ismered az egyetmeki mondókát:

Ötösért tanulsz, Négyesért mész vizsgázni, Hármasra írod, Kettesben reménykedsz a vizsga után, Egyest írnak be...

Engem legfőképp az taszít bele a sárba amikor a szakmai tárgyaimat szebbnél szebb jegyekkel elvégzem, de heteket-hónapokat szenvedek egy nyamvadt tárggyal ami életemben soha nem fog kellenei. (Főleg a matematika, Marketing, Hő és áramlástan és egyebek az ilyenek...

Ha hazamegyek otthon is csak a gondok várnak. Pénz-sok munka vagy ép nincs munka :( Ez a jellemző mostanság az egész társadalomra.

És konkrétan 20-on éveseket említettél: Mi elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy előre kellene tekinteni és nem csak a mának élni. Én speciel nem látom biztosítottnak a jövőt, mert nem tudom kapok-e majd munkát ha végeztem. Szüleimet is szeretném támogatni, légén ők is idősek lesznek egyszer, a gyermekeikre számíthatnak majd...

Nem oylan rég gondolkodtam, hogy 20-30 éve ilyen idős koromban már apa lettem volna, de most? Örülök, ha féllábo meg tudok állni, és esetleg egy albérletben elkezdhetem az önálló életem. Aztán család meg... Nagyon ritka az olyan gondolkodású korombeli nő (lány?) aki úgy gondolkodna, hogy hosszútávra tervez... De a nagy környezetemben is csak 1 párt ismerek, akik már régebb óta együtt vannak, együtt élnek, de egyermeket, családalapítást ők sem terveznek... Örülnek ha megélnek.

Ha egyszer lesz munkám (remélem) akkor az amúcs is alacsony jövedelem (kb 210e bruttó, mérnöki diplomával) felét elviszi az állam. Marad kb 110-120 ha ebből hazaadok 60-at marad 60. Még félretenni sem lehet belőle, pedig nem kiszom nem dohányzom, és nem is szeretem a bulikat sem...

Tehát szumma: A korosztályom beliek nem tudják igazán élvezni az életet, a fiatalságot mert már most kizsigerelik őket. Aki már dolgozik érettségi után, az szarért-húgyért teszi, mire legyen boldog? Kidolgozza a belét minimálbérért? Aki meg egyetemre jár velem, azt meg ott zsigerelik ki. Nem látni az előrelépést, nem látni azt, hogy ma megszenvedünk, de holnap sokkal jobb lesz. Vagy akár egy kicsivel is.

És ezt előretekitve sem látja az ember...