Miért kell szükségszerűen eltávolodni a barátoktól?

Volt egy nagyon jó fiúbarátom, imádtam. (nem szerelemmel) Mindenről eltudunk beszélgetni, volt olyan időszak, hogy ha nem tudtunk találkozni, akkor online tartottuk a kapcsolatot, a nap 24 órájában. Mikor nyaralni mentem folyamatosan smseztünk, tényleg nagyon jóban voltunk. Kibeszéltük a csajokat, pasikat, megvigasztaltuk egymást, mindig megnevettetett. Azt mondta, hogy mindig a legjobb barátnője leszek, legyen bármi. Aztán összejött egy lánnyal. Mióta együtt vannak kb. 5x beszéltünk (fél éve járnak!!) A csaj még azt sem 'engedi' neki, hogy msn-en beszélgessünk, a találkozásról pedig szó nem lehet. Nekem viszont borzasztóan hiányzik, hogy legyen valaki akinek elmondhatom a gondjaimat. Vannak barátnőim, de azért egy pasitól tanácsot kérni pasiügyben mégis más. Nem voltam belé sose szerelmes, a csajnak semmi oka nincs rá, hogy 'eltiltson'. Egyszer ráírtam msn-en, szinte le lettem tolva, hogy hogy képzeltem. Már ott tartunk, hogy hiába lenne mondanivalóm és hiába égek a vágytól, hogy beszéljünk, egyszerűen nem merek ráírni. Olyan is volt már, hogy írt, hogy legyek este, mert nem lesz ott a barátnője és akkor beszélhetünk, de olyan abszurd dolognak tartom, hogy a bújkálnunk kelljen. Hébe-hóba sms-t is ír, hogy mi van velem, de azt is csak dugiba, pedig tényleg sosem néztem rá pasiként, 'csak' a legjobb barátom volt. Szerintetek igaza van a barátnőjének?