Miért kell szükségszerűen eltávolodni a barátoktól?

Egyáltalán nincs igaza. Nagyon önző dolog, amit csinál, kisajátítja a párját. Egyrészről értem, hogy féltékeny, de akkor esetleg vehetné a fáradságot, h. megismerjen. Mondjuk eleinte találkozhatnátok 3asban, aztán látja, nincs mitől tartani, talán nem féltékenykedik. Talán vihetnéd a párod is, ha van.

Lehet nem használ ez, de meglehet próbálni. Sajnos sok az önző ember, aki nem bír bízni a párjában, pedig a szerelem a bizalmon alapul és ha szeretünk vkit, nem akarjuk elválasztani a barátaitól, azt akarjuk boldog legyen. Legalábbis én így látom.

A férjemnek is van olyan barátnője, akit régebben ismer, mint engem.

Nálunk ez nem volt téma, ha eljött hozzánk, akkor hozzánk jött, nem csak hozzá.

Szerintem te is próbáld így megoldani, hogy kíváncsi vagy a barátnőjére, üljetek be valahová, menjenek el hozzád, barátkozz a csajjal is, ha szerencséd van, és ügyesen csinálod, nem elveszítesz egy barátot, hanem nyersz egy másikat. Ezt esetleg ki is hangsúlyozhatnád, hogy te erre számítasz, és semmi másra.

Egy külön találkozás a lánnyal is, miután megismert, sokat lendítene a helyzeten. Egy igazi csajos program, ahol a fiú nem kerül szóba, csak vele is ismerkedsz.

Ha programot szervezel, vagy összeültök a barátoddal, legalább eleinte próbáld meg úgy tekinteni, hogy összenőttek, és vagy megy mindkettő, vagy egyik sem.

Dicsérd meg őket, hogy összeillenek, csinos a barátnője, örülsz, hogy a srác jól választott, stb.

És vegyétek figyelembe, hogy nektek sok közös emléketek van, sok közös dolgotok, ha ezek szóba kerülnek, és nem vonjátok be őt is, egy-egy magyarázattal, stb, akkor kívülállónak fogja érezni magát a beszélgetésben, és nem lesz kedve megint összeülni hármasban.

Dehogy van igaza, egy féltékenykedő kis rib.

Egyszerűen gyűlölöm az ilyeneket. Én sem szeretem ha a párom más nőkkel találkozgat, de nem féltékenységből, egyszerűen csak nem szeretem a nőket :) Így rá is hagyom, ha ő jól érzi magát egy csaj barátnője társaságában, akkor egészségére.

Őt sem zavarja ha a haverjaimmal megyek valahova, hiszen tudja hogy inkább a srácokkal jövök ki, barátnőm nincs is.

Kölcsönös bizalom és tisztelet, melynek az eredménye, hogy mindent megosztunk egymással, semmi titkolnivalónk nincs egymás előtt, és egy egészséges, boldog kapcsolatban élünk.

Ha szerencséd van, a barátod gyorsan megunja a csajt, és visszakapod, mint legjobb barát :) Legközelebb biztosan nem hagyja magát ilyen könnyen irányítani. 21/L

Nyugi, majd alábbhagy a "láv", vagy ha valami gixer van úgyis megtalál a srác..

Mellesleg kiállhatna mag a mellett annyira, hogy az legyen amit ő szeretne, vagy legalább az is.

Nincs igaza a barátnőnek, de érthető a viselkedése. Mondhatod te azt neki, hogy a fiú csak a barátod, de ő nem láthat bele a lelkedbe, hogy tényleg így van-e és lássuk be, tényleg ritka a fiú-lány barátság, bár van ilyen.

Én szeretem a párom lány barátját, jól kijövünk. Viszont általában ők nem szerveznek külön "baráti" programokat kettesben, nem is járnak így el szórakozni, hanem velem együtt és a páromnak mindig én vagyok az első. Tehát nem is adnak okot, hogy gyanakodjak.

A barátoktól nem kell eltávolodni, de én azt gondolom fiú és lány között nincs igazi barátság. Biztos vagyok benne, hogyha valamelyik lány barátnődnek lenne párja, nem zavarna annyira, hogy kevesebbet beszéltek, mint a fiú "barátod" esetében.

Érthető a lány reakciója is valahol. Őszintén szólva nekem sem esne jól, ha a párom állandóan egy lánnyal sms-ezgetne és gyakran találkoznának. Persze az is túlzás, hogy eltilt tőled.

Igazából itt a fiúnak kellene lépnie. Kicsit álljon a sarkára és ne hagyja magát ennyire befolyásolni.

Nem szükségszerű.Sajnos vannak ilyen csajok,szerintem hamar lapátra kerül.

A férjemnek nagyon sok lány barátja van,mindig is velük értette meg magát jobban.Soha egy pillanatig nem voltam rájuk féltékeny,hiszen nem adott rá okot.Egyikük külföldön él,ha hazajön nálunk lakik,szívesen látom,kedvelem.

Ugyanebben a helyzetben voltam, mi ráadásul csak e-maileztünk meg telefonálgattunk. Egyikünk sem úgy tekintett a másikra, mint prédára, soha meg sem fordult a fejünkben összejönni, egyszerűen csak legjobb barátok lettünk. Mindent leírhattunk a másiknak e-mailben, meghallgattuk egymás dolgait, ennyi. Találkozásra esély sem volt, az ország két végében éltünk, elfoglaltak voltunk. Aztán jött egy csaj, aki mindezek mellett is féltékeny volt rám. Először csak nullázódtak az sms-ek, majd az e-mailek is. Majd kaptam egy olyan üzit, miszerint ezt a barátságot meg kell szakítani, mert ők úgy gondolják az ő kapcsolatuk örökké szól.

9 hónapig nem kaptam egyetlen üzenetet sem, azt éreztem kitépték a szívem. Gyakorlatilag a legjobb barátom törölt az életéből. (Aztán persze szakítottak, azóta megint írogatunk, de semmi sem ugyanolyan. Kb. háromhavonta van egy-egy mailváltás. Én nem tudok megbízni benne, ő meg elfelejtett.)

Remélem ti nem jártok így. A csajok sajna hajlamosak nagyon berágni az ellenkező nemű barátra. (Bevallom őszintén, az én páromnak is van egy ilyen barátnője, akiért nem vagyok túlságosan oda, de ők is évek óta ismerik egymást, és sokat találkozgatnak kettesben. Söröznek, beszélgetnek, elvannak. Néha felhúzom az orrom, de sosem jutott eszembe a hat év alatt azt kérni, hogy szakítsák meg a kapcsolatot.)