Lehet egy hölgynek úgy teljes az élete, hogy azt egyedül (férj, gyerek nélkül) éli le? Mit gondoltok az alábbi személy által képviselt álláspontról?

A helyzet a következő:

Van egy ismerősöm, 26 éves lány. Soha nem volt egy bulizós típus, hanem inkább zárkózottabb, magának való.

Tegnap beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy ő nem gondolkozott-e el azon, hogy végre párt keressen, akivel családot alapíthat, gyerekeik lesznek, stb?

A válasza ledöbbentett, ami kb. ez volt:

ő nem vágyik sem most, sem később saját gyerekre. Ugyanakkor szeret a gyerekekkel foglakozni, és inkább azoknak próbál segíteni, akiket eldobtak a szüleik (önkéntesként dolgozik is, amikor van lehetősége).

Szerinte nem mindenki számára van az megírva, hogy férjhez kell mennie. Ő úgy érzi, őt a család csak akadályozná a kiteljesedésben (most nem világi karrierista szempont értendő ez alatt...!).

Ha családja van valakinek, azért felelősséggel tartozik, és ő ezt nem tudja / akarja vállalni. Ugyanakkor azt sem akarja, hogy fél szívvel éljen csak a családjának. Ő ezt szerinte átgondolta.

Amikor rákérdeztem, hogy és mi a helyzet a szex résszel?

Erre azt mondta, hogy azt az energiát, amit egyesek a szexbe fektetnek, ő azt másban kamatoztatja...

Mondtam neki, hogy a nő az úgynevezett "gyengébbik nem", akinek szüksége van egy férfi védelmére, biztonságára.

Ezen ő csak mosolygott egyet, mondván, hogy ez sem törvényszerű.

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy homoszexuális, szólok, hogy nem, egyáltalán nem az, ezt biztosra tudom.

Amit eddig eldöntött, abban senki nem bírta rávenni, hogy megmásítsa döntését. Teljesen az egyedüli életmódra van berendezkedve, tudatosan, stb.