Lehet egy hölgynek úgy teljes az élete, hogy azt egyedül (férj, gyerek nélkül) éli le? Mit gondoltok az alábbi személy által képviselt álláspontról?

Nekem van ferjem, gyerekem, de meg tudom erteni, akinek mindez nem igenye. Gyengebbik nem? Ez nem azt jelenti, hogy ferfi kell a vedelmere.

Miert kellene ravenni, hogy megvaltoztassa az allaspontjat? Ez az o elete, senkinek nincs joga beleszolni. 26 eves, konyorgom! Szerinted milyen feleseg, anya lenne, ha csak masok unszolasara elne csaladban? Nem lenne boldog sem o, sem a csaladja, csak keseruseg aradna belole. Minden ember mas, neki masok a celjai, meg celjat is meg tudta tisztan fogalmazni neked. Probald megerteni, hogy mas mashogy boldog.

A szex resze is olyan, hogy csak az lepodik meg azon, hogy mas nem nagyon igenyli, akinek ez roppant fontos. Nem mindenkinek fontos. Nekem is kb. a 30-dik helyen all a fontossagi listan egy kapcsolatban.

Általában az ilyen életszemlétek mögött valami pszichés zavar gyerekkori trauma lappang. Nem ártana utána nézni . Bár egyre több nő van aki így áll hozzá az élethez és a jövőjéhez.

Távol áll tőlem , h emiatt minősítsem remélem ő sem teszi a 99% hagyományosan gondolkozóval:-Azokkal akiknek az öröm nem is öröm ha nem oszthatják meg szeretteikkel. -Azokkal akik szeretnek adni elvárások és ellenszolgáltatás nélkül szeretteiknek.

-Azokkal akik gyerekekre vágynak, mert másképp nem teljes az életük, mert nekik azt az örömet amit a gyermekük nyújt semmi nem helyettesítheti.

-Azokkal akik szeretik ha egy ellenkező nemű emberrel élhetnek együtt , bár hibáik is vannak de mégis kitartanak egymás mellett és számíthatnak egymásra jóban és rosszban .Örömet és szeretetet tudnak egymásnak nyújtani hosszútávon és tartalmas lehetőleg jó kedéllyel eltöltött életet kívánnak élni együtt, akkor is ha néha összekapnak ezen azon, de tisztában vannak vele , h nekik még így is jobb , mint magányosnak lenni.

-Azokkal akik társukkal hasonló értékrendjükből és érdeklődésükből adódóan napi szinten meg tudják beszélni és osztani az épp aktuális nekik fontos dolgaikat.

-Azokkal.....

Itt abba hagyon pedig tudnám még folytatni de már így sem vagyok biztos benne ennyit is lesz türelme elolvasni a gyk számomra olykor furcsa , de sokszor jópofa hozzászólóinak.

Az , h mi van nekünk megírva múlik a szüleinken , az iskoláinkon , a környezetünkön , néha a vakszerencsén de legfőképp mirajtunk saját magunkon.

Én meg tudom érteni a hölgy álláspontját. Nem vagyunk egyformák, van az emberiségnek egy kisebb szeletje, akiknek nem való a társkapcsolat és a gyerek, és ezt fel is ismerik. Sok kultúrában fontos szerepet töltenek be a saját családot nem vállaló személyek, nálunk elég a szerzetesekre, apácákra gondolni. De állhat persze a háttérben a társasalmi változástól kezdve a túlnépesedésig sokminden, akár pszichés sajátosság is (sajátosság, és nem feltétlenül betegség).

Nekem se kell kapcsolat, gyerek meg aztán pláne nem. Nem mondom, hogy tudom, mi az én utam, de azt tudom, hogy mi nem az - a családalapítás például. Tudom, erre szokott jönni, hogy jaj, öregen majd mi lesz velem. Nos, pusztán azért, mert megöregedve fennáll az elmagányosodás lehetősége, még nem tudnék elviselni egy párt meg egy gyereket.

Emellett komolyan tisztelem azokat, akik akarnak és tudnak is normális családot teremteni. Mindaddig, amíg ők is tiszteletben tartják az én életemet, döntésemet, sorsomat és személyiségemet. Onnantól, hogy térítgetni akarnak, beszólogatnak, összesúgnak a hátam mögött, semmibe veszem őket.

Egyik rokonom 30 éves elmúlt de én nem tudok róla hogy lett volna barátja valaha is. 2 diplomája van, igényes, művelt de nem értem hogy miért nem talált magának senkit, lehet hogy nem is akart. Nem kérdezgettem soha ilyenekről.

Tudok még pár olyan nőről aki egyedül éli az életet. Se gyerek, se férj...

16.39

19 vagyok de már 5-6 éve gondolom így,hogy nekem nem kell se gyerek se házasság. Barátot azt természetesen szeretnék, de ha nem lesz azt sem bánom. Szex nélkül is elvagyok még amúgy sem voltam úgy senkivel mert nem találtam senkit se akivel biztosra mentem volna.

A gyerekekkel egyébként semmi bajom nincsen, csak magamnak nem szeretnék. Ha tudatában vagyok annak, hogy nekem nem minden egy gyerek vagy család akkor feleslegesen a társadalmi elvárások miatt meg nem fogok szülni márcsak azért is,hogy én is beálljak közéjük,hogy ne nézzenek le. Az benne van a pakliban,hogy változhat a véleményem de nem látok rá sok esélyt.És nekem így a jó.