Van olyan munka ahol nem csesz le a főnök?

Nekem ilyen jellegű problémám még nem volt. Mindig igyekeztem úgy dolgozni, hogy ne lehessen belekötni a munkámba. Ha nem hagyok támadási felületet, akkor megúszom a cseszegetést.

Nem mondom, hogy mindig mindent tökéletesen végeztem, természetesen emberek vagyunk, hibázunk, de ilyenkor nem sumákoltam nem akartam másra fogni, kifogásokat keresni, hanem egyszerűen szóltam, hogy főnök, valamit elszúrtam. Lehetőség szerint igyekeztem korrigálni a tévedésem. Soha nem vártam meg, hogy más tegye szóvá a hibámat.

Keress olyan munkát,ahol csak ritkán találkozol a főnökkel,nem liheg mindíg a nyakadba.Ha lány vagy,lehetsz például védőnő,vagy dolgozhatsz irodaházban,ahol külön helységben vagy egyedül,vagy legfeljebb egy kollégával.

Vagy válassz olyan munkát,amivel lehetsz vállalkozó .

Amúgy teljesen megértelek.De a főnökök csak azért cseszik le az alkalmazottakat,mert tudják,hogy úgyis hagyják magukat és kihasználják a lehetőséget...

Igen, van. Ahol önmagad főnöke vagy. A szüleim mindketten ilyen munkát csinálnak (nem saját vállalkozás, egyszerűen ilyen jellegű a cég), nincs fix munkaidő, nincs fix munkahely, a teljesítmény alapján kerülnek feljebb a létrán. Most már olyan szinten vannak, hogy szinte teljesen a maguk urai - persze sokat dolgoznak, de ők osztják be az idejüket. Akármikor megtehetik, hogy beterveznek egy egy hónapos kirándulást külföldre, csak meg kell tervezniük.

És én megfogadtam, hogy követni fogom a példájukat. Ha nem is ugyanennél a cégnél, de a magam ura leszek, nem vagyok hajlandó alárendelni magam semmiféle főnöknek, aki talán semmiben sem jobb nálam, csak jókor volt jó helyen, jó kapcsolatokkal. Nem fogok 8 órát robotolni naponta és nem lesz főnököm, aki lecsesszen. Mondhat akárki amit akar, én ezt meg fogom valósítani.

16:18

Ha nem dolgozol napi 8 órát akkor hogy kerülsz feljebb a ranglétrán? Én úgy tudtam, hogy mindenhol törni kell magad valamennyire, hogy feljebb kerülj.

Mit csinálnak a szüleid?

Egy MLM (Multi Level Marketing) cégben dolgoznak.

A "8 óra munka" egy tévedés. Olyan fogalom, ami kialakult és mindenki szilárdan hisz benne, hogy napi 8 órát kell dolgozni. A karrierista világban az egész Földgolyón mindenki hallgatólagosan megegyezett abban, hogy napi 8 óra robotolással kell sikert elérni. A gond ebben az, hogy a 8 óra egy keret, és sok esetben a munka ennek tört része alatt elvégezhető lenne, de mivel mindenkinek 8 óra van adva, mint kitöltendő idő, ezért mindenki szervezete erre áll be, mindenki 8 óra alatt végez el mindent, akár el lehetne végezni hamarabb, akár nem. Pusztán azért, mert annyi kitöltenivaló idő van.

Van egy szabály, ami valahogy úgy hangzik, hogy egy munka fontossága egyenes arányban áll az elvégzésére kapott idővel. Ha most kapsz egy közepesen nehéz feladatot, amit egy hónap alatt kell elvégezned, akkor is el tudsz piszmogni vele egy hónapot, ha pedig azt mondják neked, hogy holnap reggelre kell megcsinálnod, mert az életed múlik rajta, akkor arra is képes leszel.

Szóval nekem baromira nem tetszik az, hogy megmondják, hogy mennyi idő alatt kell elvégeznem valamit. Gondolj bele: nem képtelenség, hogy a világon mindenhol mindenki 8 óra alatt tudja elvégezni a feladatokat? Azért van így, mert a 8 órát ki kell tölteni, ha tetszik, ha nem.

Ez az egyik, ami baromira nem tetszik. A másik a nyugdíj.

Úgy néz ki ugyebár a klasszikus munkamorál, hogy elrobotolod az életed legtermékenyebb, legmunkaképesebb éveit a napi 8 órás munkával, amiért ugye kapsz két hét szünetet egy évben (ami szerintem megint csak röhej). És teszed ezt mind azzal a reménnyel, hogy életed utolsó, mondjuk 10 évében minden más lesz, mert nyaralni fogsz, utazgatni meg ilyenek. Ez több szempontból sem működik:

1. olyan idősen már egyszerűen nem tudod annyira élvezni az életet, mindenki fiatalkorában és azokban az években akar előbb bulizni, aztán világot látni, tapasztalatot szerezni, amiket pont a gürcöléssel tölt.

2. Mivel egész életedben dolgozol, erre fog beállni a gondolkodásod, ami férfiak esetében munkamániát eredményez, hiszen a munkahely az a terület, ahol a képességeiket kibontakoztathatják. A munka lesz az otthonod, ha nem szereted, akkor is bebeszéled magadnak, mert a gürcölés látható mindenhol (a gazdagok az átlagember szerint vagy csak jó helyre születtek, vagy halálra dolgozzák magukat, vagy maffiózók.). És egyszerűen nem fogsz tudni kiszállni a mókuskerékből, mert a munka az életed. Én se tudnám elképzelni azt, hogy egész életemben dolgozom, aztán egy csapásra nyugdíjas leszek, és csak üldögélek. Még az utazgatás se segítene, hisz a munka az, ami a célt, a rendszert, a keretet adja az átlagember életének. Olyan ez, mintha valaki, aki iskolába jár, hirtelen nem kellene, hogy iskolába járjon, csak egész nap otthon üldögélne. Az elején jó mókának tartaná, a végén meg már könyörögne vissza a barátok közé, meg a dolgozatok közé, hisz ott van mit teljesíteni, van minek megfelelni, van miért élni. A férfiaknál ez különösen jelen van, mert nem úgy érzik, nincs szüksége rájuk senkinek, miután kiszállnak.

És még valami: a nyugdíjas évek rosszul vannak elosztva. Ha most azt mondják valakinek, hogy dolgozzon 1 évig 24 órában, aztán aludjon folyamatosan 4 hónapig, a teljesítményének megnövelése érdekében, akkor ezt képtelenség lenne teljesítenie, mivel az ember nem így működik. Ciklikusan újul meg az energia. Ezért ezerszer logikusabb az, ha valaki arra törekszik, hogy a nyugdíját elossza az élete folyamán, hogy mondjuk minden munkával töltött két hónapra jusson 3 hét utazgatás, hogy feltöltődjön energiával, mint hogy sűrítve a végére hagyja az egészet, amit amúgy sem tud majd élvezni a fent említett okok miatt.

A szüleim munkájának jellegéből kifolyólag ismerem ezeket az elveket, de egy nagy részét egy könyvben olvastam, amit mindenkinek szeretettel ajánlok: Timothy Ferriss: A 4-órás munkahét.

19/F

21:31

Ezért kellene valami terv. :)

Egyébként az is érdekes, hogy ha bejárná valaki a világot nyilván egy kis időt felölelne az életéből, de utána ugyan úgy semmit sem tudna kezdeni magával, mint azelőtt amikor nem volt lehetősége utazni.

Pl ott vannak a lottónyertesek, egy csomóan öngyilkosak lettek, vagy teljesen tönkrement az életük a hatalmas pénzösszeg miatt (a fenyegetések mellet nagyobb mértékben játszott közre, hogy valószínűleg nem találták a helyüket).

Más szóval az határoz meg, ahogy a 0-16 éves időszakot leéled, milyen környezetben.

Én pl feltehetőleg örökös sodródó leszek egész életemben, hisz adott volt egy szülői minta amiben 0-13-14 éves koromig felnevelkedtem, aztán elvonultam és saját magam "képeztem" úgymond, más szóval a szüleim nevelése és az általam 3-4 év alatt felépített minták viszontagságában fogom leélni az életem és nem lesz kellemes.

"Egyébként az is érdekes, hogy ha bejárná valaki a világot nyilván egy kis időt felölelne az életéből, de utána ugyan úgy semmit sem tudna kezdeni magával, mint azelőtt amikor nem volt lehetősége utazni.

Pl ott vannak a lottónyertesek, egy csomóan öngyilkosak lettek, vagy teljesen tönkrement az életük a hatalmas pénzösszeg miatt (a fenyegetések mellet nagyobb mértékben játszott közre, hogy valószínűleg nem találták a helyüket). "

Teljesen tisztában vagyok azzal, mi a lottónyertesek problémája. Ha megfigyelted én is ugyanerről írtam, amikor a nyugdíjról beszéltem: az ember hirtelen feleslegessé váltnak érzi magát, megöli az unalom. A lottónyertesekkel az a baj, hogy 1. nem bírják megtartani a pénzt, mivel a pénzzel csak az tud bánni, aki végigjárta a megszerzéséhez vezető utat

2. pszichológiailag kikészíti őket az, hogy hirtelen munka nélkül gazdagok lettek, ők többé nem kell, hogy bejárjanak dolgozni, ez a lustaságérzet bűntudatot ébreszt bennük, plusz tönkremennek lelkileg, mert megjelennek hirtelen mindenféle távoli rokonok és elfeledett barátok, akik, ők jól tudják, csak a pénzüket látják bennük. Emiatt a saját létük értelmét megkérdőjelezik, mert azt látják, hogy a személyiségükért senki nem szereti őket. Megöli őket az unalom és az emberi kapcsolataik tönkremenetele. Én nem is akarnék lottón nyerni. Egyszer töltöttünk ki egy ötöslottót négy barátommal, pontosan azért, mert bár gondoltam, hogy nem nyerjük meg (egyetlen találatunk sem volt:D), de ha mégis valami csoda folytán megnyertük volna, elötödöltük volna a pénzt és segítettük volna egymást.

Visszatérve: én nem azt írtam, hogy csináld meg a nagy lóvét, aztán vonulj vissza és utazgass. Én azt írtam, hogy kerülj ki a 9-17:00-ig mókuskerékből és valósíts meg egy sokkal egészségesebb életformát, ahol a pihenés és a munka ésszerűen váltja egymást ahelyett, hogy 50 hét munkára jutna két hét szünet. Persze, aki csak utazgat és semmit nem csinál, az megcsömörlik, de amit én írtam az nem ez. Az ember nem arra született, hogy megállás nélkül robotoljon, mint egy droid. Az épp olyan ártalmas, mint amit te felvázoltál, amikor semmi feladata nincs. A kettő között egyensúlyt kell találni, de a klasszikus munkamorál a 8 óra munkával és két hét szünettel nem az egyensúlyt követi. Ezért depressziós a nyugati világ.

Sokkal egészségesebb életmód az, ahol van ideje az embernek, hogy megvalósítsa az álmait. Mindenki ezt akarja, nem? Csak aztán ahogy felnőnek az emberek, úgy gondolják, hogy az álmodozás csak a naiv gyerekek dolga, és a felnőtt embernek kell egy stabil munkahely, ahol végig kitarthat. Olyan illúzókban élnek, mint: "Ha most szorgalmasan robotolok napi 8 órát 400.000 FT-ért, akkor

hamarosan olyan pozícióba kerülök, hogy legyen időm a pénzemmel mindenre" (olyanba, ahol 12 órát robotol 600.000 FT-ért.) Egy francokat, hiszen ebből nincs megállás, mert az ember egyre feljebb akar jutni, és ennek egyedüli lehetőségére a minél több munkát látja. Aztán közben lassan elszáll felette az élet és semmilyen álmot nem valósított meg. Szerintem a lét értelme az álmok megvalósítása. Én nem fogok lemondani róluk.

Más szóval az határoz meg, ahogy a 0-16 éves időszakot leéled, milyen környezetben.

Én pl feltehetőleg örökös sodródó leszek egész életemben, hisz adott volt egy szülői minta amiben 0-13-14 éves koromig felnevelkedtem, aztán elvonultam és saját magam "képeztem" úgymond, más szóval a szüleim nevelése és az általam 3-4 év alatt felépített minták viszontagságában fogom leélni az életem és nem lesz kellemes.