Megindokolná nekem valaki, hogy a hátrányos helyzetűek miért kapnak plusz pontot?

Valószínűleg azért, mert akinek a szülei csak 8 általánost végeztek, annak otthon nem tudnak segíteni a leckében.

Akik gyesen vannak, azoknak a gyerek miatt nincs annyi idejük. Akik szegényebb körülmények között élnek, annak pedig nincsen pénze különtanárra. (Nyelvet pl. nagyon nehéz egyedül megtanulni)

Az már más kérdés, hogy én sem értek vele egyet:)

Gondolom érettségi előtt állsz, azért bosszant ennyire. Tavaly mi is ezen háborogtunk:D De csak azzal törődj, h téged felvegyenek, utána már nem fog annyira érdekelni:)

Még 3 éve mi is ezen háborogtunk, amikor még érettségi előtt álltunk. Mi sem értettük, hogy az egésznek mi értelme. Szerintem annyi, hogy valakiknek nagyon érdeke, hogy lezülljön az oktatás színvonala, nehogy legyen értelmiség az országban, mert a gondolkodó embereket nehéz irányítani, ezért ott rúgnak az oktatásba, ahol tudnak. (lásd: alsóban eltörölték a buktatást, így felsőbe jutnak a szó szerint analfabéták!). De most már egyetemre is kellenek az analfabéta, lusta emberek, hátha lehúzzák a többit (lassan már itt is "ciki" lesz tanulni, mert az "stréberség")...

Emlékszem, hogy a felvi.hu-n a fórumban voltak nagy "csaták", hogy a diszlexiásoknak miért adnak plusz pontot ("kerüljön valaki olyan gyógyszerészhez, aki nem tud olvasni és emiatt tök más gyógyszert ad ki")...

Az egyetemen azt lehet látni, hogy akit így vettek fel, az úgyis kihullik, mert itt már senkit sem érdekelnek a mondvacsinált kifogások (aki nem tud olvasni, ne menjen egyetemre).

Ellenben a szociális helyzet itt is okoz majd egy-két "örömteli" eseményt, pláne azért, mert az "egyéb" ösztöndíjaknál (értsd: ami nem tanulmányi) a tanulmányi átlag szinte semmit sem számít, csak a szoc. helyzet.

És ugyebár a szoc. helyzet nem azt jelenti, hogy kinek mekkora vagyona van, hanem, hogy PAPÍRON MENNYI BEVÉTELÜK van. Azaz a "vállalkozó apukás" gyerekek 2-es átlagra többet kapnak, mint más 5.0-ra, de BMW-vel járnak egyetemre, de mégis szoc.-an hátrányos helyzetűek...

Én sem értem az összefüggést, de nem abban, amiben te, hanem, hogy ha a többletpontra jogosultakat csak így elküldöd emeltezni, akkor te miért itt siránkozol, ahelyett, hogy te is elmennél, és máris meglenne neked is a 80 pluszpontod? Mit foglalkozol más dolgával? Tanulj, aztán te is bekerülsz. Aki meg nem bírja, az meg úgyis kihullik.

"Ha valaki szegényebb jövedelmű családból származott az azt jelenti, hogy nem tud tanulni? "

Nem, nem jelenti azt, de ha valaki rossz tanárt fog ki, akkor muszáj, hogy magántanárhoz járjon ha jó jegyeket akar. Egy minimálbérből élő család pedig kötve hiszem, hogy ki tud fizetni 1000-1800 Ft-ot óránként magántanárra.

A nyelvvizsgával ugyanez a helyzet, ahhoz nagyon jó nyelvérzékkel kell rendelkeznie valakinek, hogy egyedül lenyelvvizsgázzon. Az iskolai nyelvoktatás színvonala pedig néhány gimi kivételével egyenlő a nullával. Örül a gyerek, ha középszinten kettest-hármast kap. Ja, és ha nincs pénze nyelvvizsgára, akkor menjen emeltezni nyelvből? Az emelt nyelvi érettségi sokkal nehezebb, mint egy nyelvvizsga, plusz ha még ehhez hozzájön az, hogy valaki egyedül készült fel, alig akad akinek sikerülhet.

Megnézném, ahogy te magadtól felkészülsz egy emelt nyelvi-érettségire.

És még mielőtt megvádolnátok, nem, nem azért írtam ezeket, mert én is összeszedtem a plusz 80 pontot ilyen-olyan okokból. Tavaly felvételiztem, de nem vettek fel, viszont nagyon sok osztálytársam, aki nálam sokkal rosszabb tanuló volt, már egyetemista. Mert kaptak ilyen-olyan ürügyekkel sok-sok pluszpontot. Volt köztük diszgráfiás, diszkalkuliás, árva, és olyan is, akinek a szüleinek csak 8 általánosa volt. A szülők nagyon aranyosak, kedvesek, ismerem őket személyesen, de már 7-8.-os tananyagban sem tudtak segíteni a tanulásban a gyerekeiknek. Plusz nem olyan helyen dolgoztak a 8 általánossal, ahonnan százezreket vittek haza. Örültek, ha a gyereknek a menzát be tudták fizetni, nemhogy különtanárhoz járassák.

Most legyek irigy rájuk? Isten ments, hogy irigykedjek az árvára, vagy bárki másra. Én inkább örülök, hogy nincs semmi okom a többletpontokra, valamint hogy van pénzünk magántanárra. Idén újra felvételizek, ha nem jön össze, akkor pedig jövőre, mert szerencsére megtehettem/megtehettük, hogy egy évet itthon maradjak és ne csináljak semmi mást, csak tanuljak. Ha egy rosszabb anyagi körülmények között élőt nem vesznek fel, azt mit csinál egy évig? Munkát nemigen talál, max. beiratkozik vmi OKJ-s hülyeségre.

A diszlexia/diszkalkulia/diszgráfia pedig nem betegség, pláne nem modernkori.

Ha 98-100%-osra megírod a középszintűt, plusz elmész 2 tárgyból emeltezni, még az orvosin is lazán bennvagy. Akkor mi a problémád? Mért zavar, ha más is bekerül?

Az utóbbi időben rengeteg ilyen kérdésre adtam választ.

Az oktatás és módja el van rontva általános iskola alsó tagozattól kedzve (pl. aki nem tanul meg olvasni, azt nem lehet megbuktatni), ezen nem fogunk tudni változtatni. Mit kell hát tennünk? Elfogadni, elviselni, és a magunk életét minél jobbá tenni. Azzal ha siránkozunk ezeken a dolgokon, akkor nem fog menni.

Nem plusz pontokat kellene adni, hanem végig kellene segíteni a hátrányos helyzetű tanulókat egészen az érettségiig. De nem erre lenne a napközi és a tanulószoba? Nyelvügyben nem tudom, hogyan lehetne segíteni, de szívem szerint eltörölném a kötelező nyelvi érettségit, részben ezért.

Kedves kérdező, ne gondold, hogy a diszlexiát/diszkalkuliát csak úgy kitalálták a lusta/hülye gyerekek számára. Hidd el, ezek valódi képességstruktúrákat jelentenek. A történelemben azért nem bukkantak fel, mert:

Sokáig nem volt tankötelezettség, és csak kevesen tanultak. Aki nem bírta, az kiszelektálódott, és elment szakmát tanulni, vagy gazdálkodni.

Az iskolában kevesebb volt a tananyag, és lassabban haladtak.

Akár a gyerek tíz éves koráig is lehetett várni a beiratásával.

Nekik sem pluszpont kellene, hanem lehetőleg korai szűrés, és fejlesztés.

Én például diszlexiás vagyok. Ne mondd nekem, hogy nem létezik ez a jelenség! Nem vagyok buta, és nem vagyok lusta; mindig rendesen tanultam. Érdekelnek a nyelvek, de az első idegen nyelvemből csak 15 év után sikerült középfokú nyelvvizsgát szereznem.

Korán megtanítottak olvasni. Ez a folyamat két éven át tartott, és igen jó eredménnyel zárult. Ha fáradt vagyok, akkor nincs belső hangom olvasás közben, a beszéd nehezen megy, a megfogalmazás gyakran magyartalan, és nem tudom a tanult idegen nyelveimet használni. Ha nagyon beleélem magam egy nyelvbe, akkor nehezen váltok át egy másikra, különösen magyarra. A diszlexiám újra felbukkant egy újabb nyelvben. Pedig igazán szeretem a nyelveket, és nem hanyagolom el őket.