Az érettségi eredményeim és a készségeim alapján érdemes egy bölcsésztudományi egyetemen folytatni a tanulmányaimat?
Tavaly érettségiztem 5 tárgyból középszinten, jelenleg gazdaságtudomány területen belül tanulok kereskedelem és marketinget, azonban nem érzem magamhoz illő szaknak, jövő évben szerzem meg a felsőoktatási szakképesítő oklevelemet.
Az érettségi bizonyítványomban szereplő középszintű eredmények nem lettek kimagaslóan jók, inkább átlagos eredményeknek mondanám őket:
Magyar nyelv és irodalom: 89%
Matematika: 70%
Történelem: 80%
Német nyelv: 82%
Informatika: 71%
Ezenkívül van egy német B2 komplex nyelvvizsgám az Origo nyelvvizsgaközponttól, illetve tervezek emelt szintű érettségi (szintemelő) vizsgát tenni németből. Az idegen nyelv középfokú ismeretének elsajátításakor a legnagyobb terhet a szókincsem fejlesztése okozta, ugyanis előfordult az, hogy a szóhasználatom nem volt megfelelő az adott szövegformálásnál vagy más jelentésű szavakat alkalmaztam (szóban és írásban is). Valamint szituációgyakorlatokban elvesztem gyakran a gondolataimban, és nem tudtam teljes értékű választ adni a beszélgetőpartnerem számára.
Mindig törekszem a tökéletességre, a nyelvvizsgám százalékos eredménye összesen 72% volt, amit akkoriban gyengének éreztem, emelt szinten 80% feletti eredményt tűztem ki célnak.
A nyelvészet és a magyar kultúra mindig is érdekelt, középiskolában szívesen elemeztem irodalmi műveket, blogbejegyzéseket írtam, az iskolaújságunkban szerkesztő voltam, és megfogalmaztam különböző kritikákat, továbbá érveket aktuális témákról (legfőképp a digitális oktatással járó következményekről a Covid-járvány idején).
A tanári pálya iránt érdeklődök leginkább, de ha lenne magyar nyelv és irodalomból vagy történelemből emelt szintű érettségim, akkor szívesen tanulnék kommunikáció és médiatudományt.
De elemezni sem kell. Ezt kiváltja az ember kommunikációja a másikból, instant. Amúgy igen, most pont ráérek. Arról van szó, hogy stílus alapján megállapítható, hogy milyen alaptermészetű valaki. Nem életrajzot ír senki róla. Annyit írtam, hogy modoros, megsértődött. Pedig tényleg az. Értem, hogy nem ért egyet és nem gondol bele, de attól még az. Ez teljesen olyan, hogy el tudod dönteni valaki beszédéből is, hogy milyen a habitusa, hogyan vélekedik magáról, hogyan vélekedik másról, mennyire agresszív, vagy épp nem az, ébreszt-e szimpátiát, semleges vagy éppen taszít. Ugyanez történik akkor is, ha valaki olyan ír neked, vagy olyat olvasol, aki egyébként szimpatikus lenne, de mégis csak úgy fejezi ki magát, hogy nem az és igyekszel lezárni vele a beszélgetést. Pár mondatból tökéletesen leszűrhető, mind szóban, mind írásban. Nem ülsz ott felette elemezve, hanem látod, érzed, tudod. Egyből. Aki nem, az vagy nem figyel, vagy buta hozzá.
Nem baj, ha nem érted, ijesztő lehet tudni ha nem tudsz valamit, más meg igen. Ezért támadsz. Ezért így. Ezért személyeskedsz. Én is tehetnék bohóc emojit, de csak triggerelne és még ennyire sem menne az értő olvasás. Az meg neked nem hiányzik.
A kérdezőnek sem méltattam semmilyen eredményét sehogy. A stílusát említettem meg, hogy így ne. És egyből mit is indított. Onnantól kezdve nem tud kijönni abból, amit már amúgy is elmondott magáról, csak árnyaltan. Önkritika nulla, ki ha én nem-fajta, rólam csak ne legyen joga senkinek negatív véleményét mondani, és különben is. Ez lejön már a leírásból is, és lám. Megmutatkozott aztán is, kommentetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!