Jogásznak vagy kőművesnek érdemesebb tanulni?

Puding próbája az evés. Csináld azt, hogy halasszad az egyetemet egy évvel (lehet kérvényezni, és nem kell újra felvételizni) és menj el dolgozni egy évet kőművesként, hogy rájöjj, a kétkezi munka-e a te világod.

Igaz, hogy csak segédmunkásnak vesznek fel nulla gyakorlattal, de látni fogod, hogy milyen ez a munka, milyen közegben mit kell csinálnod és, hogy akarnád/bírnád-e ezt 50 évig űzni.

Múltkor burkoltattam az erkélyünket és az egyik kőműves-burkoló, egy 30 körüli srác meglátta a programozói szakkönyveimet és megkérdezte, hogy szeretek-e fejlesztőként dolgozni. Elmondta, hogy ő is fejlesztő volt, webalkalmazásokat készített, de 3 év meló után váltani akart valami kétkezire mert nem szerette az irodai melót és már burkolóként melózik és imádja amit most csinál. És nagyjából hasonlóan is keres vele.

Szóval én azt mondom, hogy ha lehet, hogy neked is ez jönne be, akkor miért nem próbálod ki?

Nagy baj van veled kerdezo... A vegrehajto nem lakoltat ki

Ugyeket intez

De akkor legyel senki

Jogásznak tanulok, ez nálam mondjuk már másoddiploma. Az első diplomám nemzetközi igazgatási szakon szereztem az NKE-n, és 25 éves pályakezdőként- úgy,hogy korábban egy percet se dolgoztam-, köszönöm szépen,megvan a havi fix 264 ezer nettóban (plusz nettó 150 ezer ft cafeteria).

Nem fellengzésből írtam le,de hihetetlen, hogy egyesek még mindig annyira tudatlanok, hogy azt terjesztik havi 120-at keres egy diplomás... hát nem éppen.

Ja és ezerszer inkább jogásznak tanulok mint bármilyen szakmunkásnak, öcsém is szakmunkás,fizikai munkát végez, és egyáltalán nem keres túlzottan jobban, ám a napi 10-12 órázás nála mindennapos,örül ha pénteken nem este 7re esik haza. És nincs sok szabadideje.

Jogászra biztatnálak, de ha neked megéri a kétkezi munka napi 12 órában, időnként heti 6 napban, nyáron a tűző napon izzadva, télen megfagyva,hajrá. Csak legyél szíves, ne beszélj hülyeségeket és ne terjessz már olyat hogy egy jogi diplomával éhenhalsz, mert kifekszem a röhögéstől, amikor a 28 éves ingatlan jogász csaj ismerősöm egyetlen szerződés megírásával hazavitt 200 ezer forintot...

"Ha nem szeretsz sem tanulni, sem dolgozni, legyél legalább jogász..." tanácsolták pályaválasztáskor a ma élő Legnagyobb Magyar írónak. Mindannyiunk szerencséjére író lett...

Nehezen tudok elképzelni olyan ifjú embert, akinek az érdeklődési köre helyén egy szép nagy fehér folt lenne. Bizonyára Te is szeretsz valamivel foglalkozni, ebből indulj ki. Ha olyasmit tanulsz, amit nem örömmel, hanem kényszerből végzel majd, az valóban "kényszermunka" lesz, aminek olyan lesz a színvonala is...

Én még 42 évesen is beíratkoztam nappalira (nem is én voltam a legöregebb az évfolyamban), és zsebemben két és fél diplomával olyan saját csarnoképítő cégem van, aminek semmi köze egyikhez sem. Viszont mindég szerettem csinálni a munkámat. A feladataimból adódóan sok fizikai munkást ismerek, persze van jogászunk is, feleségem révén járatos vagyok orvosi körökben is. Természetesen ismerem mindegyik zsebének a legmélyét is.

Jövedelem terén mindenkit megelőznek az iparipadlót is készíteni tudó kűművesek. Négyen-öten két éjszaka alatt elkészítenek egy kétezer négyzetméteres csarnokot, ahol az "olcsó" ár a nettó 3000,-Ft/m2, ami összesen 6MFt, ami fejenként és éjszakánként 600.000-750.000,-Ft. Tudom, hogy így van, mert én fizetem őket, és ha sokallom "el is mehetek", mert ki sem látszanak a munkából. Nincs az a nagytudású szülész-nőgyógyász, pláne jogász, aki versenyre kelhetne velük. Már persze korrekt, tisztességes versenyre gondolok. Ha ezt megtanulod, és tízévig csinálod, utána lesz pénzed elmenni jogásznak, vagy aminek akarsz... pl "kisnyugdíjas"-nak.

A hozzászólásokból kicsendülni vélem, hogy a magyar értelmiség még mindég lenézi a fizikai munkát. Talán a kőművesnek nem kell annyi agytekervényt megmozgatnia, mint egy jogasznak, orvosnak vagy marketingesnek, de nincs oka felvágni a szellemi foglalkozásúaknak.

Szerintem csupán annyi dolgunk, hogy jobb világot hagyjunk magunk után gyermekeinknek, mint amilyet szüleinktől kaptunk. Ebben lett volna oroszlánrésze a fenkölt értelmiségnek, de attól tartok, elbuktunk.

Ha olyan szülők vagyunk, és gyermekeink olyan iskolába jártak, ahol szépemlékű Öveges professzor utódainak még kicsinyített másai sem gyújtották fel az érdeklődés lángját az "ez akarok lenni" felkiáltás formájában, akkor megette a fene...

Kedves Kérdező!

Tudod te egyáltalán, MENNYIT KELL TANULNIA a jogi karon egy ifjoncnak?

Csak az orvosi kar hallgatói magolnak többet (bötűről bötűre!), mint a jogi kar hallgatói! És mindezt, 5 éven körösztül! (Minimum; feltéve, ha közben fel nem adod...)

Bele kell mélyedned a római jogba (nem lesz könnyű, hidd el); továbbá az egyetemes jogszemléletbe; kapsz a nyakadba egy csekélyke Code Napoleon-t; na, meg a "modern" jog (magyarországi) útvesztőivel is tisztába kell, lenned, mire lediplomázol... (És itt most csak a leglényegesebbek egy kis szeletét soroltam fel...)

És mi van a kőművességgel? - kérdezhetnéd.

Nos, láttam olyan kőművest, akinek 1,5 CENTIMÉTERES FÜGGŐLEGES ELTÉRÉS MIATT 5 MÉTER SZÉLES ÉS 3 MÉTER MAGAS FALAZATOT KELLETT VISSZABONTANIA!

Nem volt egy leányálom az se, hidd el...

Hogy akkor mégis, mivel foglalkozz?

Fogj valami olyanba, amiben mélyen hiszel, s amit legbelül óhajtva szeretsz, és tégy meg érte mindent, amit csak tiszta lélekkel megtehető, s alkoss benne olyat, ami sokak jó-emlékezetében megmarad! …És bátran nyújtogasd a kapcsolati „csápjaidat” is, ám kerüld a becstelen, aljas emberek társaságát, mert azok fertőznek, akár a pestisesek! Ha egy-levegőt szívsz velük, magad is olyanná leszel, mint ők.

…Ja!... Hogy mi a becstelenség és aljasság?… Nos, nagyjából mindaz, amit sosem szeretnél egy pusztán érdekvezérelt ember célpontjaként elszenvedni...

(Sztem, se a jogi pálya, se a kőmívesség, NEM VALÓ NEKED!)

De neked kell döntened...