Szeretnék létrehozni egy nyelvet, hogyan is?

1. Eldöntöd, melyik nyelvcsaládhoz tartozzon. Vagy egyikhez sem.

2. Eldöntöd, milyen hangzói legyenek.

[link]

[link]

Innen válogathatsz kedvedre, lehet a nyelvedben akár 100-féle hangzó is, csak győzd kimondani.

3. Eldöntöd a szóalkotás szabályait. Például milyen egy latin szó? Sokféle latin szó van, pl. vannak VCE (magánhangzó-mássalhangzó-végződés) szavak: ala (szárny), ara (oltár). Vannak BVCE (mássalhangzócsoport-magánhangzó-mássalhangzó-végződés) szavak: stylus (íróvesszó), vagy éppen VBX szavak (magánhangzó-mássalhangzócsoport-végződés): arx (vár). Egy latin szó azért úgy hangzik, mint egy latin szó és nem mondjuk úgy, mint egy szlovák, mert a szlovákban van CCCCE (mássalhangzók, aztán végződés) szó: sprcha. Vagy a hírhedt zmrzlina. Tehát meg kell adnod, hogy mi szabad, és mi tilos a szavakban. Pl. Hawaii-n úgy beszélnek (vö.: ALOHA), hogy nem kerül egymás mellé mássalhangzó, hanem CVCVC... vagy VCVC... a szó. A kínai szavak viszont úgy épülnek fel, hogy van egy kezdő magánhangzó vagy mássalhangzó, utána értelemszerűen egy újabb hangzó, és egy vég. Szigorú szabályai vannak, hogy mi lehet a végén. Van olyan kínai szótag, hogy SÜE (=tanulni, ez egy mássalhangzó és egy kettőshangzó) vagy CSING (msh-mgh-végződés), de nincs olyan, hogy CSIK vagy SÜT, noha Tang vagy Kang van. Hogyha meghallod azt a nevet, hogy Szun Jat Szen, rögtön tudod, hogy ez a név nem mandarin kínai nyelven van, mert ott nincs "jat", csak "ja", "jao" és "jang". A finn nyelvre az jellemző, hogy ott a mássalhangzók nem torlódnak (ellenben a magánhangzók igen), a szavak hosszúak és sok az I, az E, az Ö, az Ü stb., a kettős mássalhangzók pedig pattogóssá teszik. Hogy a nyelved hogyan fog hangozni, az akkor dől el, amikor eldöntöd, milyen szerkezetű szavak megengedettek benne.

Érdekesség, hogy valahányszor egy angol szóban LT vagy NT van egymás után (alter, ulterior, enter, antique, stb.), tudhatod, hogy latinból vagy franciából jön a szó (kivéve: ant), mert ezek latinos mássalhangzócsoportok. De mondjuk egy FT (bereft, aft, craft) már germános, ahogy egy szóeleji SP is lehet germános (lehet, hogy a konkrét példáim némelyike sántít, de most nem akarok szakirodalmat előkotorni).

Egyébként onnantól, hogy megvannak a szóalkotási szabályaid, egy egyszerű programmal vagy anélkül szavak ezreit le tudod gyártani úgy, hogy azok egy egyedi és egységes hangzásvilágot adnak ki.

Ha létező nyelvcsaládba tartozik a nyelved, akkor szabályos szószármazásokat, hangváltozásokat kell csinálnod. Pl. a fej latinul caput, spanyolul cabeza, olaszul viszont testa és franciául tête. Ha latin nyelvet gyártasz, el kell döntened, melyik utat választod. Vagy mondjuk a kulcs latinul clave, olaszul chiave, spanyolul llave. Hívni clamare, chiamare, llamar. Ha a kulcs a te nyelvedben mondjuk cave, akkor a hívni is camare kell hogy legyen, mármint máshogy nem érdemes :)

4. Milyen a nyelv gondolkodásmódja? Flektáló, agglutináló, izoláló? Ergatív nyelv vagy akkuzatív? (te eszel egy almát, vagy az alma esz* téged?) stb.

Vannak udvariassági fokozatok? Milyen névmások vannak? Vannak nőnemű névmások, vagy külön névmás arra, ha két nővel és egy férfival beszélsz éppen, akik rangban fölötted állnak, de fiatalabbak?

Van hivatalos, vulgáris és udvarias szókincs? Esetleg a nők más szavakat használnak, mint a férfiak? A még beavatatlan harcosok más szavakat használnak? Stb.

5. Mi történik a főnevekkel? Hány eset van? Lehet 30-40 esetet is megkülönböztetni. Mi történik az igékkel? Az igéknek van MÓDjuk (például kijelentő, általános, óhajtó, nyomatékos, ptenciális, kételkedő, hipotetikus, felszólító, kötő, reménykdő...), lehetnek passzívak (dinamikusan és statikusan) és aktívak vagy akár műveltetők. Lehet több szintje az evidencialitásnak (pl. lehet olyan rag az igén, ami azt üzeni, hogy a szó kiejtője hallomásból tudja, amit mond). Van az igének IDEJE (múlt, jelen, jövő, vagy éppen közelmúlt, távoli jövő, tavalyelőtt, múlthéten, mostanában stb.), személye (én, te, ő, az, ők, mi(nélküled), mi(veled együtt), ti ott sokan, nőnemben, ti itt kevesen (hímnemben), maga, Ön stb.) és bizony van ASPEKTUSa (befejezett, folyamatos, megszakított, hiányos, szünetelő, folytató, kitartó, elhatároló, ismétlő, kezdő, befejező, gyakorító, szándékos, véletéen, általános, enyhe, fokozott, pillanatnyi...)

Pl. ki lehet fejezni egyetlen rövid szóval azt, hogy "Gyakran mondogatta, hogy előléptetést fog kapni, de én kétlem".

Mindössze csak az "előlép" igét kell műveltető módba és passzívumba rakni, aztán rárakni egy jelenbe érő múlt időt, egy kötőmódot, egy alacsony fokú evidencialitást, egy gyakorító igekötőt és készen is vagyunk. Zborg nyelven a "hö" előlépni igének ez az alakja a x!höp$twoß.

6. Ha megvagy a főnevekkel és az igékkel, akkor végül kell még csinálnod egy mondattant, ez már igazán gyerekjáték, nézz meg pl. egy latin vagy német nyelvkönyvet, és gyűjtsd ki belőle a mondattani kategóriákat.

7. Döntsd el, milyen az írás. Fogalmakat írnak? Szótagokat? Hangokat, de ohne magánhangzó?