Csak engem zavar, hogy a nyelvtanárok borzasztó magyar akcentussal tanítják a nyelveket, így a tanulók is ezt tanulják meg? Vagy fontosabb a nyelv (tan) megtanulása és nem gáz, ha erős akcentussal beszélsz?

"Lehet hogy a nyelvtant sulykolják, de jön egy angol, aztán azt sem tudják hogyan szólaljanak meg. Én tuti kötelezővé tenném, hogy egy évet külföldön tötsenek a nyelvtanárok az egyetemi éveik alatt."

- Mert ha tökéletes angollal beszél a tanár, akkor majd folyamatosabban beszélnek a diákok? Bocs, de angoltanárként nem értem az összefüggést.

"Ha tanár vagy, biztosan tudod, ha egy átlagos képességű ember (én pl. magamat ide sorolom)elé kitűzöl egy elérendő tudásanyagot, ami tegyük fel, 100%, abból nemhogy elsőre, talán negyedjére sem lesz 100%, inkább 80-90%-os hatékonysággal fogom tudni használni. Ha azt mondod, nem kell tökéletes angolsággal beszélni, tehát elég a helyes kiejtést 60-70%-ban elsajátítani, akkor én, a diákod nem fogok rá koncentrálni, maximum a készségeim teszik lehetővé, hogy elérjem mondjuk a 40%-ot."

- Őszintén szólva fogalmam sincs, hova tegyem ezeket a számokat: a pedagógiai tervezés nem így néz ki.

Egyébként még mindig ott tartasz, hogy a nyelvtudást, pontosabban a beszédkészséget a kiejtés minősége határozza meg. Ez persze súlyos tévedés, és ezt a súlyos félreértést osztotta a 12. válaszoló.

Már nem először próbálom leírni, hogy az, hogy a helyes(? egyáltalán mi a helyes?) kiejtés nem a legfontosabb, nem jelenti, hogy egyáltalán nem volna fontos. Többször nem próbálom leírni: ha nem érted, akkor nem érted. Igenis fontos a kiejtés, de nem annyira, amennyire az átlag nyelvtanuló beállítja.

De inkább ajánlok egy kis olvasnivalót, mert az én szavaim nem sokat érnek:

[link]

"A helyes angol kiejtés alatt pedig nem a brit sznobizmust értem (hallottam olyan tanárról, aki amerikai angol miatt buktatott), szerintem teljesen mindegy, hogy ausztrál, brit, amerikai, dél-afrikai angolt beszéled, mert ŐK megértik egymást,"

Én ehhez szólnék hozzá. Úgy vagyok vele, hogyha a tanár jól lefektette az alapokat, elmondta, hogy ő a tanult nyelvi UK angol kiejtést kéri, akkor ezzel a buktatással nincs probléma. A Magyarországon letehető nyelvvizsgák nagy része UK kiejtést kér, maximum nem veszik annyira komolyan (ha szerencséd van, de ki tudja, hogy lesz-e). Ha szigorúan a szavak kiejtését vesszük, azok elég jól le vannak írva egynyelvű szótárakban, azzal együtt kellene megtanulni őket már akkor, amikor először látja őket az ember (ha ezt elmondta a tanár előre, akkor ezt tudni is fogja az ember). Fonetika segítségével, nem pedig úgy, hogy kiejteti az ember (ugyanis az félreérthető). Az persze problémás, ha a tanár nem mondta el, hogy ő tanult nyelvi UK angol kiejtést kér.

A másik dolog itt az, hogyha keverve tanulod meg a kiejtéseket, abból bizonyos esetekben jelentésbeli torzulás alakulhat ki, amivel nem jársz jól. A 'want' UK kiejtésének és a ' won't ' US kiejtésének például nagyon hasonló hangzása van, káoszt okozhat, ha az ember ilyeneket következetesség nélkül használ. Az US és UK angol kiejtés között olyan a különbség, hogy azt viszonylag jól lehet tanulni, így érdemes inkább elsőre csak az egyikre ráfeküdni, és következetesen azt tanulni, nem pedig keverni olyan alapon, hogy "szerintem teljesen mindegy". Szerintem egyáltalán nem mindegy.