Több köze van a magyarnak a törökhöz, mint a finnhez (ill. a finnugor nyelvcsaládhoz)?

Teljesen igaza van az előzőnek. Azonban míg pl. az újlatin nyelvek ősét, a latint a hangtantól a mondattanig (a többi nyelvhez képest) kitűnően ismerjük, addig a finnugor nyelveknek csak egy nyelvészek által rekonstruált ősnyelvük van. De ugyanez a biztonság van a szláv és a germán nyelvekkel is, ahol máig megőrződött az ószláv és az óskandináv nyelv.

Szinte semmi sem biztos egy nyelv meghatározásánál, ha nem tudjuk az akkori kor nyelveit leírni. Ha az angolról ugyanannyit tudnánk, mint a magyarról, akkor 100%, hogy újlatin eredetű nyelvnek mondanák, mert a szókincsének legalább 60%-a csupa ész nélkül átvett latin szó.

Tudjuk, hogy a 13. században Magna Hungaria területén lévő népek meg tudták érteni Julianus barát beszédjét. "Omnino habebant Hungaricum idyoma: et intelligebant eum, et ipse eos." (Carpini)

Magyarul:

Teljes mértékben birtokában voltak a magyar nyelv ismeretének, megértették őt, és ő is azokat.

Az újtörök befolyása nem volt más, mint szóátvétel. Azonban sok ótörök szó is van a magyar nyelvben. Vannak Mohács előtt is nyelvemlékeink, ill. latin-magyar szószedeteink. És szerintem lesznek is. Irodalmunk első képviselői: Balassi Bálint, Tinódy Lantos Sebestyén, Sylvester János stb. stb. még akkor munkálkodtak, amikor a törökkel harcoltunk.

Ez a szótár egy fél évszázaddal készült a mohácsi vereség után. Erősen kétlem, hogy azalatt szedtük volna fel ezeket a szavakat:

[link]

Latinoloquus: szép, hogy az indoeurópai nyelvekből felsoroltál hasonló szavakat, de finnugor nyelveken nem mutatod be, hogy vannak ezek a szavak: anya, apa, éjszaka, fog, van?

A számoknál a napnál világosabb, hogy hasonlítanak a finnben és a magyarban. A kolme-három hasonlósága a szabályos k-h hangmegfelelés miatt egyértelmű, a kussi-hat esetében is ugyanez a helyzet. A törökkel viszont egyáltalán nem hasonlítanak a magyar számnevek. A 8 és a 9 máshogy van a finnben, de ennyivel a francia neolatin voltát is kétségbe vonhatnánk, mivel a 70, 80, 90 teljesen másképp van, mint a többi neolatin nyelvben. A 8 és 9 egyébként más rokon nyelvekben is eltérnek, pl. a szláv másképp fejezi ki ezeket a számokat, mint pl. az újlatin és a germán nyelvek. Szóval a számok biztos, hogy nyelvrokonságra utalnak, ez vitathatatlan! A többi dolog vitathatóságáról nem foglalnék állást.

Egyébként az angol pedig majdnemhogy izoláló nyelv (valaki szerint az is), mégis rokona a többi indoeurópai nyelvnek, külön szavakkal fejezi ki azt is, amit pl. az olasz egyetlen szóval (pl. ang: give it to me - ol: dammelo).

Ezért mondom, hogy az alapszókincs hasonlósága és a szabályos hangmegfelelések a legfontosabb érvek a nyelvrokonság mellett, egyébként nagyon alaposan is megváltozhat a két nyelv egymáshoz képest. Egyébként az irodalmi latin is rendkívül messze áll már az újlatin nyelvektől, teljesen más a mondatszerkezete, szórendje is, a ragok, esetek is nagyrészt teljesen eltűntek.

Meg hát sok ige van, ami a finnben és a magyarban hasonlít. Finnül nem tudom pontosan leírni, de pl. a "lök", "megy" is ugyanabból a tőből származik a finnben. Persze lehet véletlen is, de ha sok ilyen ige van, azt már nehéz a véletlennek betudni. Persze lehet átvétel is.

webnyelv: A számnevek rokonságát az obi-ugor nyelvekkel nem is vontam kétségbe. Azonban ezekből a nyelvekből sok mindent sehogyan nem lehet megmagyarázni. Hat ragból (locativus: -t; lativus: -n, ablativus: -nel, translativus -ɣ, eszköz-társhatározó: -l) hogyan lesz 34 rag?

Én elvitatnám azt, hogy az összes ragunk névutókból jött volna létre, mert a manysiban csak az van. A "feheruuaru rea meneh hodu utu rea" még nem bizonyít semmit.

A ragok, igekötők terén szerintem meg kell fontolnunk a cserkesz (adighe-kabard) nyelvvel való rokonságot is, ami bár nyelvtani alapszavakban nem hasonlít, de pl. ilyeneknél nagyon is.

34. De éppen az alapszókincs az, amit nyelvrokonság kutatásánál mindenképpen vizsgálni kell, és a tőszámnevek ide tartoznak. Nézd meg más rokon nyelveknél, hogy vannak a számnevek! Tegyük fel, akár Ausztrália bennszülött nyelvei, akár ázsiai nyelvek, vagy bármilyen rokon nyelvek esetében a tőszámnevek között hasonlóság van.

Nos, mint írtam, az angol és az olasz távolabbi rokon nyelvek. Nézzük meg a számneveket!

1 uno one

2 due two

3 tre three

4 quattro four

5 cinque five

6 sei six

7 sette seven

8 otto eight

9 nove nine

10 dieci ten

Ránézésre csak nagyon kevés hasonlít nagyon, nem? (Pl. a sette t-jéből hogyan lett "v" az angolban, és hogy kerül "n" a végére? Ha azt vesszük, nem is hasonlít a két nyelvben.) És a finn és a magyar még távolabbi rokonok, mint az angol és az olasz! De mondjuk a lengyel és a svéd még távolabbi rokonok, ott is kimutatható hasonlóság a tőszámnevek között, de még kevesebb. Ehhez képest a finn és magyar számok egészen hasonlóak.

És hangsúlyozom, a finn és a magyar eléggé TÁVOLI rokonok! Tehát messze nincsenek olyan közel egymáshoz, mint pl. olasz és a francia, vagy mint az olasz és az angol! Ahogy pl. a lengyelek nem érik meg a svédeket, úgy a magyarok sem a finneket, pedig a lengyel és a svéd nyelv is távoli rokona egymásnak. (Amúgy a franciák és az olaszok sem igazán értik meg egymást szóban, pedig eléggé közeli rokonok! És az angolok és németek sem! Sőt az olasz dialektusok is olyan távol vannak egymástól, hogy meg se értik egymást, a kínai nyelvjárásoknál is ez a helyzet.)

Egyébként az indoeurópai nyelvek egyik hagyományos felosztása a kentum és a szatem ág, a "száz" számnév alapján. Így pl. az angol "hundred" vagy a szláv "sto" aztán végkép nem hasonlítanak egymásra, mégis visszavezethető a rokonsága ennek a két számnévnek. És a szláv sto kezdőhangja még a magyar "száz" kezdőhangjához hasonlít jobban, így azt feltételezhetnénk elsőre ez alapján, hogy a magyar a szláv nyelvekkel rokon.

Az, hogy a törökben a "sok" majdnem úgy van, mint magyarul, önmagában nem jelent semmit, véletlen is lehet. Véletlennek tartják a hasonlóságot az olasz venti és angol twenty között is, vagy az olasz avere és az angol have hasonlósága között is. Vagy a "nő" olaszul donna, japánul onna, ez is véletlen. Véletlen is akadnak hasonló szavak a nyelvekben, erre építeni a nyelvrokonság elméletét eléggé tudománytalan.

Hallottam már mindenféle elméletet arról, milyen nyelvekkel rokon a magyar, de tudományosan, nyelvészeti szempontból egyik sem volt alátámasztva. Ha valaki állít valamit két nyelv rokonságáról, előtte el kéne mélyedni a témában, megnézni más rokon nyelveket, miben és hogyan hasonlítanak. Jó, ha vannak az embernek gondolatai, gondolkodik a világ dolgain, de ahhoz, hogy biztosabbat állítson, el kell mélyednie az adott tudományterületen.

Kedves Latinoloquus !

És a klasszikus latin 7 esetből hogyan lett az újlatin nyelvekben max. 1-2? :)

Miért ne lehetne teljesen eltérő számú eset a rokon nyelvekben? Miért ne tarthatna meg az egyik nyelv sok esetet az ősnyelvből, és miért ne dobhatná el ebből egy másik rokon nyelv szinte az összeset?

Pl. a német és a holland eléggé közeli rokonok. A németben 4 eset van, a hollandban igazából 0. Akkor már azok rokonsága is vitatható lenne ez alapján?

"A ragok, igekötők terén szerintem meg kell fontolnunk a cserkesz (adighe-kabard) nyelvvel való rokonságot is, ami bár nyelvtani alapszavakban nem hasonlít, de pl. ilyeneknél nagyon is."

Szerintem pedig pont a szabályos hangmegfelelések és az alapszavak hasonlósága a legjobb bizonyítéka a nyelvrokonságnak, mert a nyelvtan igen nagy mértékben meg is változhat rokon nyelveknél is. Hogy most az angol igeidőrendszert ne is említsem, ami teljesen eltér a német igeidőrendszertől.