Több köze van a magyarnak a törökhöz, mint a finnhez (ill. a finnugor nyelvcsaládhoz)?

Igen, én írtam, hogy van egy pár. A manysi (vogul) és a hanti (osztják). Ezek a népek még mindig az uráli terülteken élnek. Ez a két nyelv pontosan a mi nyelvcsaládunkba tartozik, és ezzel a kettővel a legközelebbi a rokonságunk, viszont mindkettőt kb. 20-30 ezren beszélik összesen, szóval közel kihaló félben vannak, Orosz területen (Szibéria), szóval jó messze innen, és mindkét nyelv a cirill írást használja. És vannak a szavainkban hasonlóságok, itt egy példa a hanti nyelvvel:

Hanti számok a magyarral összehasonlítva:

# Hanti Magyar

1 yit, yiy egy

2 katn, kat kettő, két

3 xutəm három

4 nyatə négy

5 wet öt

6 xut hat

7 tapət hét

8 nəvət nyolc

9 yaryaŋ kilenc

10 yaŋ tíz

20 xus húsz

30 xutəmyaŋ harminc

100 sot száz

Tessék, olvass utánuk:

- [link]

- [link]

Az első kommentre válaszolnék (nem olvastam az összes hozzászólást, lehet leírták már):

A törökökhöz nem azért hasonlít a nyelvünk, mert sokáig itt voltak. :D A nyelvészek a török hódoltság előtti korszakot vetették össze.

Volt már ilyen kérdés, oda bővebben leírtam.

A lényeg: szabályos hangmegfelelések mutathatók ki az alapszókincsben a magyar és a finn között, ez a nyelvrokonság vitathatatlan ismérve. Alapszavak, pl. a számnevek is hasonlítanak.

Na, ez a magyar és a török között nem mondható el. A számnevek nem igazán hasonlítanak, persze bele lehet magyarázni. Míg a magyar-finn számnevek egyértelműen hasonlóak.

A török alapszavakat nem ismerem, de ha hasonlítanának a magyarhoz, szabályos hangmegfelelések lennének, akkor már rég kimondták volna, hogy velük vagyunk nyelvrokonok.

Alapszavakról beszélek, tehát olyan szavakról, amik már nagyon rég megvoltak az adott nyelvben, pl. ház, fa, hal, nem pedig trombita, Internet, winchester, mert ezek a szavak a nem rokon nyelvekben is gyakran hasonlóak. (Ennyivel angolul a trombita trumpet, németül Trompete és mondhatnánk, hurrá, a német és az angol a magyar nyelv rokona, mert vannak hasonló szavak.)

A nyelvrokonság a magyar esetében nem egyértelmű, mert nem tartozik a legelterjedtebb nyelvekhez. Pl. az indoeurópai családról kimutatható közös szavak vannak:

Anya: szanszkrit: matar, ógörög métér, latin máter, német Mutter, angol mother.

Apa: szanszkrit: pitar, ógörög patér, latin pater, német Vater, angol father.

Éjszaka: szanszkrit nakt-, görög nükt-, latin nokt-, német Nacht, angol night, orosz noch.

Fog: szanszkrit: danta, ógörög odont-, latin dent-.

Van: szanszkrit aszti, ógörög eszti, latin est, orosz eszty, német ist, angol is.

Az indoeurópai nyelvcsaládon belül, mivel rengeteg tagja van, könnyű hasonlóságokat észrevenni. De véleményem szerint nem okos ugyanezt egy kihalófélben levő nyelvcsaláddal csinálni.

Elismerendő pl. a manysiról:

- agglutináló nyelv,

- a magyar számok egy része ugor eredetű,

- a finnugor nyelveknél (is!) létezik magánhangzó-harmónia,

- vannak igekötők (amik közül egy-két rokonítható a magyarral),

- a birtokos személyjeleket használ (csak az E/1 azonos, ami a törökben is ugyanaz szinte),

- az ugor nyelveknél van tárgyi ragozás is (de már pl. a finnben nincs),

- bizonyos szavaink valószínűleg (hal, víz, él, jég) ugor eredetűek.

Ennyi.

Elvetendő:

- a manysi és a hanti nyelvek névszóragozása (6 eset, kettes szám, a többes számnak nincsen külön jele) semmi a magyaréhoz képest,

- e 6 nyelvtani eseten kívül nincsen több ragja; az összes további mondatrészt névutóval fejezi ki, míg a magyar ragok a levegőben lógnak,

- a magyarban a kettes számnak nyoma sincsen,

- az igeragozás kettes számban és passzívban is van,

- az igeragok szintén nem hasonlók,

- a magyar nyelv alapjai, amik a mansiból teljesen hiányoznak (tömérdek toldalék) nincsenek semmilyen bizonyossággal megmagyarázva,

- sok minden, ami közös a magyarral a manysiben, közös a törökkel is,

- szókincsünk logikai vizsgálatát nem veszik figyelembe,

- szinte a rokonság túlnyomó bizonyítékai csak ősnyelvkreálással vezethető le.

"Meg hát ja: ennyi erővel egy csomó nyelvvel rokonok lennénk, mivel a magyarok is egy csomó latin eredetű szavakat használnak ma. "

A nyelvek rokonsága pontosan ugyanazt jelenti, mint az emberek rokonsága. Ez definíció szerint van így, definiálhatták volna ezt a fogalmat másképp is, de ők így tették. Tehét két nyelv (vagy ember) akkor rokon, ha van közös ősük (~divergencia). Pl. én nem vagyok rokon a buszon mellettem ülő lánnyal, csak azért mert neki is természetes vörös haja van és zöld szeme. Nem, én akkor vagyok rokon valakivel, ha közös ősünk van, tehát egy közös ember, akiből mindketten levezethetők vagyunk.

Az, hogy közben az egymáshoz közel lévő nyelvek elkezdtek hasonlítani egymásra, átvettek szavakat egymástól, (~konvergencia) teljesen logikus és érthető természetes folyamat. És ez állandóan meg is téveszti a laikusokat. (Félreértés ne essék, én sem értek annyira ehhez.)

Két nyelv tehát akkor rokon, ha volt egy közös ősnyelv, amiből ezek kifejlődtek. A szóban forgó nyelvek több ezer éve váltak el egymástól, ezért nem is csoda, ha egy hétköznapi ember nem vél felfedezni semmi hasonlóságot közöttük. Ezért a kutatók különböző módszerekkel vizsgálják a hasonlóságokat, olyanokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy a nyelvek többezer évvel ezelőtti állapotát vegyék figyelembe. Most arról vitatkoztok, amire ők jutottak. Én - úgy érzem - nem értek hozzá annyira, hogy akár megerősítsem, akár megkérdőjelezzem hosszú kutatásaik eredményét.

Mindenesetre, ha nem tetszik a nyelvrokonság definíciója, meg lehet fogalmazni másikat is, pl.: a nyelvtestvérek legyenek olyan nyelvek, amelyek az egymáshoz való közelség miatt egymás felé kezdtek orientálódni, és annak ellenére, hogy különböző gyökerekkel rendelkeznek, mégis hasonlítani kezdtek egymásra (~konvergencia). Ilyen pl. a török-magyar.

(Mellesleg már maga a tény, hogy egymással ilyen régóta nem érintkező és földrajzilag ennyire elkülönülő nyelvek között ennyi hasonlóságot lehet felfedezni, mutatja, hogy valóban kellett egy közös ősnek lennie. Hiszen a törökökkel érintkeztünk, nem is keveset, nem is olyan régen...)