Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként a gimnáziumban szikron (azaz leíró) nyelvtant tanultam, az egyetemen pedig diakrón (történeti) nyelvtant is. Ennek következtében gyakorlatilag nincsen olyan nyelvészeti terület, amihez ne lenne közöm. Az elmúlt másfél évtizedben tanultam 10-12 nyelvet. Ebből 3-at beszélek, 2-őn olvasok és van még 3-5 nyelv, amire van rálátásom. Magyar szakos tanulmányaim során arra eszméltem rá, hogy anyanyelvünkből csak a szófajtant kell tudni ahhoz, hogy bármilyen nyelvet elsajátítsunk. Én - egészen gimnazista koromig - nem szerettem a nyelvtan, mert hiányos volt a tudásom belőle, a magyar irodalomtörténet vonzott az egyetemre, aztán "elárultam" azt és inkább nyelvész lettem. Tanári pályám során elmondhatom: a tanulók 1 évig tanulják a szófajtant az általános iskolában, miközben a magyar nyelv szófajtana 1,5 oldalban összefoglalható. Én gimnazistaként (mint írtam) nem voltam tisztában a szófajtannal, a második nyelvem (az eszperantó ) tanulása során sajátítottam el azt, s sikeres voltam vele az egyetemen is. A pedagógusi tapasztalataim szerint: ha egy gyermek közepesen tudja csak a magyar szófajtant, akkor idegen nyelvekben is közepesen jeleskedik, de ez nem érvényes az eszperantóra. Bárki, aki közepesen tudja a magyar szófajtant, az 30 nap alatt meg tudja tanulni az eszperantót felsőfokon napi 8-10 órás tanulással. Ehhez tankönyv is van (Jozefo Horváth: 30 nap alatt eszperantóul). Az eszperantó nyelvtana (szó szerint) elfér egy képeslapon. 16 fontos szabálya van. A 8-10 órát naponta nem a nyelvtan tanulására kell szánni, hanem a szavak megtanulására és a szövegek fordítására. Az eszperantó nyelvtudásom miatt értem írásban a latint, a spanyolt, az olaszt és a románt. De az eszperantóban található nemzetközi szavak tömkelege miatt, a 3. nyelvem (az angol) tanulása során sokszor már nem a szavakat kellett megtanulni és azok jelentését, hanem az eltérő végződéseket (pl.irodalom - eszperantóul: literaturo, angolul: literature). Nem értem azt a vádaskodást, hogy az eszperantó nem létezik. 2 millió ember beszéli a világon. 137 év alatt 10 millió ember tanulta. Az ENSZ hivatalos nyelve. 2000 embernek (aki eszperantista családban nevelkedett) az anyanyelve is. Az MTA Nyelvtudományi Intézete szerint az eszperantó nyelv saját kultúrával rendelkező élő nyelv, akkor miről is beszélünk? Én a neveléstudományi publikációim során támaszkodom az eszperantó nyelven megjelent - szintén tudományos - szakcikkekre is. A gimnáziumban az eszperantó volt a 3. nyelvem (az angol és német mellett, amit tanultam). Az egyetemen eszperantó nyelven foglaltam össze a szakgdolgozatom téziseit a 20. századi orosz irodalomról, s az eszperantó nyelvtudásom miatt vettek fel doktorálni, s arra adták ki a PHD fokozatomat is. Az hogy valaki vagdalkozik úgy, hogy nem mélyül el a felvetett kérdése hátterében, az több mint elfogadhatatlan és felháborító. Ha nem az eszperantó lett volna a második nyelvem, akkor a több mint 10 másik nyelv, amivel kapcsolatba kerültem életem során, valószínűleg nem jött volna képbe. Eszperantóul tanultam meg először elszakadni az anyanyelvemtől, kommunikálni idegen emberekkel, s gondolkodni, álmodni rajta annak köszönhetően, hogy 1 hetes rendezvényeken csak ezen a nyelven kommunikáltam. Ha nincs meg ez a tapasztalatom, akkor most nem tudnék trilingvis lenni és nem tudnék jelenleg egyszerre 3 nyelvet tanulni. Az eszperantó tesz engem poliglottá, s kenyeret is ad a kezembe, mert dolgoztam vele külföldön és otthon is. Az eszperantó létező, élő nyelv. Ha tetszik, ha nem tetszik.