Az eszperantó nyelvnek mi értelme van? Ez egy kitalált nyelv, nem?

Azért az eszperantó mégiscsak egy nagy nyelv, és mindezt úgy, hogy egyedi érdekességét is meg tudta mellette őrizni. Kicsi nyelvek terén egész más nyelveket említenék. Kicsi például a lojban és a quenya, ezek az amúgy érdekes és szerintem hasznos mesterséges nyelvek kb. kb. 50-fős bszélőközösségű nyelvek, a láadan még kisebb, az ithkuilt pedig saját szerzője is csak úgy tudja használtni, hogy negyedóra alatt rak össz egy mondatot, pedig évtízedeket töltött vele. kÉPírások terén a Bliss talán száz, az UNLWS pedig aligha több egy tucatnál. Mégis fontosak ezek a kis mesterséges nyelvek, matematikai, nyelvészeti szempontból, illetve a saját kis szakterültük szempontjából.

Természetes emberi nyelvekből is létszámukhoz képest sokkal nagyobb jelentőségű tud lenni egyes kisnyelvek fontossága, egyszerűen egyedi, matematika értékeik miatt, főleg akár kis tözsi népek poliszintetikus nyelvei, mint pl a pápua nyelvek közé tartozó yimas nyelv, vagy az eszkimó nyelvek, vagy a csukcs. Mindezek pedig igenis részei lehetnek az ember érdeklődésének. A yimas-t elvileg 250 ember beszéli, akkora a ,,népe'' (két kis pápua falucska), de valójában már a tok pisin a gyerekek, fiatalok beszédhasználatából kiszorította, így sajnos még ennél s kevesebb ember ajkán él már, és a kihalás felé halad, hacsak nem sikerül revitalizálni. Amúgy ott az alsó-Szepik folyó folyásnál szinte folyószakaszonként él rendre más-más nyelvet beszélő nép, sokszor még a nyelvcsaládjuk is különböző, vagy eleve annyira egyediek, hogy mág a besorolásukkal is adós a tudomány. Országnyi területen 800 különböző nyelv él, mind kicsi kis törzsi falucska vagy folyószakszra korlátozódva. A leíró nyelvészet vagy a néprajz viszont sokat köszönhet e kisnyelveknek.

Az eszperantó persze méreteiben egész más ezekhez képes. Viszont elméleti oldalról az is sok fontos nyelvészeti tanulságot nyújt, , emellett meg a beszélőközössége ezekhez képest óriási, tehát konrétan bele is lehet szokni, hamar el lehet érni, hogy az ember konkrétan azon is tudjon gondolkodni. Ad egy természetes jó alapot és elindítást.

Azt fontos látni, hogy az emberiség történelme 99%-ában az aprónyelvek elburjánzó formagazdagsága volt a norma, vagyis kb. az, amit ma pápua új guineában vagy az amazonas folyó őserdei mentén élőőő vad törzseknél látunk ma maradványaiban. Általában azeknél az életformájú népeknél az egyes egyéniek soknyelvűsége is természetes, nemritka, hogy egy egy egyszerű vadász vagy ásóbotos paraszt akár 5-6 nyelvet is beszél. Ma persze a kisnyelvek hatalmas sebességgel halnak ki, tűnnek el. Ennek viszont akár etológiai, evolúcióbiológiai veszélyei is lehetnek: az emberiség elhülyülhet, Idiocracy-hoz hasonló világ jöhet el, vagy kollektív elmebetegségek terjedhetnek el. Az ember eredetileg soknyelvű majomként jött létre, és a mai nagy nyelvkihalási hullám akár humánetológiai veszélyeket is hozhat.

Igazából az eszperantó szerepe nálam az, hogy elindított valamit bennem még 1987 tájékán. Éppen elég kérdést merített fel ahhoz, hogy még több dolog kezdjen érdekelni. Része az európai kultúrkör azon áramlatainak, amelyekkel az emberiség állandóan elevenen tartja a saját kultúráját.

Az eszperantónak köszönhetően számtalan érdekes emberrel lehet megismerkedni, és mivel az eszperantisták általában nyitottabbak a világra mint egy átlagember, rengeteg érdekes dolgot lehet megismerni az eszperantónak köszönhetően, amiről egyébként soha vagy csak jóval később szerezne tudomást az ember. Pl. a veganizmusról én 2008-ban hallottam először, mikor az első eszperantó rendezvényemre, a Szombathelyen megrendezett Ifjúsági Eszperantó Világkongresszusra jelentkeztem. A jelentkezési lapon ugyanis az étkezésnél 3 kategória közül lehetett választani: húsos, vegetáriánus, vegán. Manapság már természetes, hogy Budapesten is vannak vegán éttermek (én is szoktam az egyik ilyenben ebédelni), de 2008-ig még csak nem is hallottam olyanról, hogy vegán, és utána is még jópár évig csak eszperantisták közt találkoztam ilyennel.

A másik nagy előnye az eszperantónak, hogy megkönnyíti más nyelvek megértését. Velem is sokszor megesett, hogy pl. francia, spanyol, olasz vagy litván szövegben is megértettem egy-egy szót az eszperantónak köszönhetően. Igen, az eszperantó egy kitalált nyelv, de úgy lett kitalálva, hogy minél inkább hasonlítson más nyelvekre, ugyanakkor nagyon egyszerű legyen a nyelvtana, ezért ez az egyik legkönnyebben megtanulható nyelv.

Semmi értelme az eszperantónak, statisztikai hiba alatt van a beszélőinek száma. Angolul viszont rengetegen beszélnek.

Case closed.

After Roma having spoken, the case is closed.

Rōmā locūtā, causa fīnīta

a latin eredetiben megadott mondat látszólag valami ugyanolyan nyelvtani alakban álló két részmondatból áll, - szinte ,,rímel'' - azonban ez csak véletlen. A ,,Rōmā locūtā'' az lényegében egy sajátos határozói szerkezet, formálisan az ablativus eset egy sajátos szekezetben való felhasználásáróll van szó (ablativus absolutus). A másik részmondatban pedig rejtetten el van hagyva egy létige, az egész a befejezett időszemléletű szenvedő szerkezet kifejezése (,,causa fīnīta est'').

Viszont nemcsak a latin tud érdekes gyakorlatokat adni a mindeféle különös határozói igevek használatáról, sajátos tömörségükről hasonló formagazdagság érhető tetten az angolban, és éppen az eszperantóban is.

Pendonto ne dronos

Akit fel fognak akasztani, az nem fullad a vízbe

15. "Kitalált nyelv a norvég nyorsk, a román és az indonéz is..."

Jobbulást kívánok!

Nem butaság, valóban átestek egy nyelvművelői-nyelvújítói szakaszon, bár valószínűleg a skála naturalisztikusabb oldalán vannak ezzel együtt is.

A mesterséges nyelvek is változatos képet mutatnak ezen a képzeletbeli skálán. A lojban és az ithkuil szélsőségesen tervezett, kifejzetten a priori nyelv. Viszont pl. Tolkien phantasyvilágának egyik megalapozását jeletnő quenya nyelv pedig naturalisztikus, és errefelé hajlik a gyakorlatias, összekotői igényekkel megteremtett interslavic és az interlingua is. Az eszperantó persze ezekhez képest viszonlag köztes pozícióban található. Persze ettől még az espperntót is ugyanúgy meg tudja szereti az ember, mint elébb felsorolt végletesebb igényű nyelveket. Megszokja az egyediségét és egy kicsit vezeti is a kíváncsiságot tovább.

Ilyen alapon a magyar is kitalált nyelv, mivel a nyelvújítás korában 10.000 mesterséges szót adtak hozzá a nyelvhez, ami nagyságrendileg egy átlagember teljes hétköznapi szókincse…

A modern héber (ivrit) meg egy hamvából föltámasztott, azaz gyakorlatilag mesterséges nyelv. A különbség az eszperanto meg az ivrit között, hogy vannak ivrit anyanyelvű emberek, egy egész országnyi. Eszperanto anyanyelvű emberek meg remélem nincsenek, bár lehet, hogy van egy pár elszállt, aki ezt tette a gyerekével…

Az mindenesetre beszédes, hogy itt a gyakorin is van 4-5 eszperanto hitű fanatikus, akik folyamatosan lepontozgatnak minden normális véleményt, és megvezetik a kérdezőket azt a látszatot keltve, mintha az eszperanto nem lenne halott ügy már legalább 40 éve. De az.

Vannak denaskulo gyerekek, nem hallotottam, hogy káros hatása lett volna neurobiológiailag (biológiailag csak akkor van veszély, ha a gyerek semmilyen nyelvet nem hall a szenzitív korszakban), viszont, amit sajnálok, latin nyelvből nincsenek ugyanilyenek anyanyelvi beszélők. Az eszperantó anyanyelvű gyerekek eredete egyébként nem annyira ideológiai erőltetésből jött, hanem inkább egyszerű gyakorlati okokból fakadt: a különböző anyanyelvű hátterű, de mindkét részről eszperantista házaspárok esetében volt kéznél az eszperantó mint a közös társalgás megszokott nyelve. A legtöbb denaskulo igazából nemigen különbözik egy átlagos kettős anyanyelvű gyerektől.

Igazából engem a témák közül leginkább a nyelvi változatosság érdekel, ennek része az eszperantó is, de közvetlenebbül és többet foglalkozom kisebb törzsi népek nyelveivel, vagy pedig - és ez a másik véglet - olyan mesterséges nyelvekkel, amelyekre hatottak kisebb népek nyelveinek kiemelni szándékozott sajátosságai (pl. a láadan, amely eléggé matematikai ízű kifejezetten apriori nyelv, de navaho mintázatok is kerültek bele). A quenya megihletője meg főleg a latin és a finn volt, - talán kisrészben az ógörög is - és mivel Tolkien szakmai értelemben jó nyelvész volt, ezeket igyekezett naturalisztikusan is hitelesen egy nyelvbe integrálni ezeket, sőt, azthiszem még diakron szempontból is kidolgozta, tehát hitelesnek tűnő nyelvtörténetet is (re)konstruált neki.