Tanárok, miért választottátok a tanári pályát?

A sinus cosinus függvényekre azért van szükség, mert megtanítanak másképp gondolkozni :) Mert máshogy kell hozzálátni egy verselemzésnek és másképp egy matek feladathoz, fejleszti a logikát. Bevallom, sose voltam matek zseni (bár az érettségim kifejezetten jó lett, nem tudom, hogy sikerült...), de szerintem izgalmas volt megfejteni egy-egy feladatot, vagy például a fizika, ami (nagy sajnálatomra) mindig fehér folt maradt számomra a tudományok területén, ott is rengeteg alapvető dolgot lehet megtanulni, ami talán nem pont úgy fog előjönni az életben, hogy elédraknak egy dolgozatot, de lehet, valahol előjön.

Persze, nem mondom, hogy mindenki mindent emelt szinten tanuljon és nagyon mélyedjen bele, de nem árt, ha az ember legalább egy kicsit mindenhez hozzá tudni szólni...

Öntudatos csajszi újabb kommentje :)

"Én személy szerint a gondolkozós diákokat jobban szeretem, akik igazából előreviszik az órát, kérdeznek, belepofáznak és néha nem is olyan hülyeség jön le, még egy beszólásból sem. " Ebben akkor úgy tűnik egyet értünk, én ugyanis pont az olyan tanárokat szeretem, akik nem csak szárazon leadják az anyagot, hanem a diákkal együttműködve, őt motiválva, és így sikerélményt okozva tanítanak.

A helyesírási hibákra visszatérve: egyáltalán nem vagyok kukacoskodó általában, lehet "kicsit" úgy jött le, nem ez volt a célom. Csupán úgy gondoltam- ahogy az utolsó hozzászóló is írta- hogy egy tanárnak illik példát mutatnia e téren is. (Valamint afféle "mánia" nálam, hogy törekszem a helyes írásra, beszédre és ezt mások tudatára is hozom, amit sokan nem kedvelnek)

Most hogy ezt leírtam, igazából már hülyeségnek tűnik az egész, nyilván nem ez alapján fogom megítélni, milyen ember, illetve tanár vagy, engem speciel zavart a dolog, de nem kell ezt véresen komolyan venni :)

"De azért te nem emeltél ki semmit, csak mondtad, hogy vannak kivételek, ez a mondatod számomra úgy hangzott, hogy a többség nem is igazán a munkájára való. "

Sajnálom, ha ez jött le, egyáltalán nem ezt akartam mondani. Én tisztelem a tanárokat, tényleg. Nagyon fontos a munkájuk, szerintem az életünkben különösen fontos szerepet játszik az, milyen tanárokkal hoz minket össze a sors. Pont ezért tartom aggasztónak azt, hogy manapság egyre kevésbé becsülik ezt a szakmát, így egyre jobban "felhígul". A többség szerencsére érti a munkáját, én csak arra próbáltam utalni, hogy akik mostanában kerülnek ki az egyetemről, azok között egyre több olyan akad, aki sajnos nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a "fiatal tanárok hülyék" vagy "ma csak az megy tanárnak, aki másra nem jó", hanem azt, hogy-szerintem- évről évre egyre több a türelmetlen, diákokkal kommunikálni képtelen tanár.

Nem azt mondom, hogy a diákok bezzeg milyen ügyesek-okosak-szorgalmasak, egyáltalán nem. Azt sem gondolom, hogy a tanároknak minden területen makulátlannak kellene lenniük, hiszen az lehetetlen, ők is emberek. Én csupán azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy egy erősnek mondott gimnáziumba járok, a legtöbb újonnan végzett tanár, aki bekerült az iskolába, nem megfelelő. Nem követel, türelmetlen, ledarálja az anyagot, viszont ha kérdezünk tőle valamit- mondjuk azért, mert nem értünk egy összefüggést- akkor egyszerűen képtelen rá érdemi választ adni. És nem azt mondja, hogy bocsánat, de ezt nem tudom, hogy legalább őszintén bevallja a hiányosságát (pedig ezt szerintem mindenki elnézné egy tanárnak, hiszen nem tudhat mindent) hanem csak annyit mond, hogy "ez huszadrangú kérdés" vagy "ezt úgysem kérdezik az érettségin". Köszönöm szépen. De ha engem nem csak az érettségi érdekel? Másik példa: angolul tanultam a történelmet, új tanárt kaptunk, aki alig beszélte a nyelvet, egyik osztálytársam azért kapott hármast a feleletére, mert a tanár nem értette mit mond angolul, mert "olyan jól beszélt". Egy idő után átállt a magyarul folyó tanításra. Ezt azért találtuk felháborítónak, mert mi nem ezért jelentkeztünk ebbe az osztályba. Ez a történet persze nem csak azt mutatja, hogy vannak felkészületlen tanárok, hanem azt a számomra érthetetlen dolgot, hogy egy elvileg erős gimnázium vezetősége hogy vehet fel ilyen tanerőt.

Hogy számomra milyen a jó tanár? Ahogy már fentebb is írtam, nem szárazan adja le az anyagot, hanem kényszerít arra, hogy aktív legyek az órán, hogy magamtól jöjjek rá dolgokra. Követeljen. Feleltessen, írasson dolgozatokat, mivel a diákok többsége (köztük én is) csak akkor erőlteti meg magát, ha nagyon muszáj, vagy ha különösen érdeklődik a tárgy iránt.

És hogy mennyire igaz az, hogy nem minden fiatal tanár "rossz" : két éve kaptunk egy új, frissen végzett tanárt, aki a hozzáállásával valamint a tárgyi tudásával rögtön a kedvencem lett.

Hmm no de hogy a kérdésre is válaszoljak (bár én még nem választottam a pályát, leírnám, miért választanám)

Rengeteg jó példát láttam a 13 év alatt (igen, tényleg volt rengeteg jó tanárom, ők voltak többségben, még ha ez a hozzászólásaimból nem is jött le), láttam, mennyi mindent adhat egy tanár a diáknak a tárgyi tudás mellett. Élettapasztalatot, tanácsot, vicces pillanatokat. Nekem pl. nagyon meghatározó volt az angoltanárom még általánosban, ő volt az egyik ok, amiért később kéttannyelvű gimnáziumba jelentkeztem, néhány hónapja pedig anglisztikára. Ha esetleg tanár leszek, akkor én is azt szeretném, hogy a diákjaimat ne csak a tárgyra, hanem valamennyire az életre is felkészítsem.

Hú, ez nagyon magasztosan és komolyan hangzott, általában nem ilyen vagyok :)

Köszönöm, ez most nagyon jól esett, remélem tényleg így lesz :)

Én pedig kifejezetten örülök, hogy ebből a kérdésből nem lett egymás-torkát-szétharapjuk-vita, hanem meglehetősen kulturáltan tudtok megbeszélni a dolgot. :)

Nagyon tetszett

válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 06-10 20:42.

Nem tudom megmondani azt az időpontot, amikor a tanári pálya mellett döntöttem. Azért nem, mert egész kisgyerek korom óta foglalkoztatott ez a pálya.

Minden ember életében vannak meghatározó személyiségek, akik hatással vannak rád, akikre felnézel, akiket tisztelsz. Ilyen hatással volt rám az általános iskolai és középiskolai matektanárnőm. Bár nem a matek szakot választottam (sajnos), mert történelem és vallástanári szakon végeztem. Azért írom, hogy sajnos, mert eredetileg matek-töri vagy biosz/földrajt-töri szakos szerettem volna lenni, de ilyet az országban sehol sem indítottak (földrajz -törit igen, de oda nem kerültem be).

Soha sem bántam meg, hogy a tanári pályát választottam, bár még igen fiatal vagyok ezen a területen a magam 27 évével, s egyáltalán nem volt gyaloggalopp ezidáig, hiszen eddig csak óraadói állásom volt 3 évig. Idén felmondtak, így ismét állást keresek.

Ha valaki valóban ezt a pályát választja, nem hiszem, hogy a pénz motiválja, s biztosan nincsenek illúziói. Aki erre az útra tér, az nagyon jól tudja, hogy nem fog meggazdagodni, de szerintem nem is ezért csinálja. Akkor miért érdemes?

Mert olyan rejtélyes, új, a diákok számára eddig ismeretlen dolgokat mondhatsz el, mutathatsz meg nekik, amelyekről addig sohasem hallottak. Nemcsak tudást adsz, de neveled őket, formálod jellemüket, ízlésüket, kultúrájukat, mint egy csiszolatlan gyémántok, olyanok a diákok. S miközben szépen csiszolgatod, alakítgatod őket, tereled a jó útra, azalatt te is változol, alakulsz (jellemedben, tudásban, emberségben, s talán kis szerencsével jobb tanár is válhatsz).

Persze vannak vásott kölykök, van halomnyi papírmunka, idegesítő kollégák, nyafogó szülők és ezernyi statisztika, de vannak pillanatok ( s nem is olyan kevés), amikor azt érezheted, hogy megéri, hogy nem hiába jártatod a szád. Ha látod a diákot örülni egy megérdemelt ötös dolgozatnak, vagy látod, hogy a biztatásodra összeszedte magát és javított. Ha a tantárgyi versenyen első lesz a megyei fordulóba, s az országoson is jó helyezést ér el...

Sorolhatnám. Sok ilyen van, ami mindig új erőt ad, még akkor is, ha már elfáradtál.

Ha az ember már nem látja ezeket a pozitívumokat, akkor kell azt mondani, hogy nincs értelme tovább tanítani, vagy vegyen ki egy pár hónap fizetetlen szabadságot. Mert csak akkor van eredménye, értelme ezt a hivatást űzni, ha szívvel lélekkel csinálod.

A diákjaimnak is ezt szoktam mondani: VAlamit vagy csinálj rendesen, 100 %-on égve, teljes odaadással, vagy sehogy. Úgy, hogy valamit félig-meddig csinálok, az nem jó.

Egyik módszertanos tanárom mondta, hogy sosem szabad nekünk, tanároknak elfelejteni, hogy minden szavunk vagy tettünk beleég a gyerekbe. Minden amit teszünk (legyen az az iskolán belül vagy kívül) megmarad a gyerekben örök időre. Így születhet a tanárból példakép vagy ép az ellenkezője.

Nem könnyű az elhelyezkedés ezen a pályán. Sok visszautasítást kell átélni, s sokszor az ismerős - ismerősének az ismerőse kapja meg az állást. Rengetegszer még csak vissza sem válaszolnak, hogy nem vagy nyerő, sőt olyan is akadt, hogy behívtak interjúra megmondani, hogy nincs álláshely.

Sokszor keseredik el az ember (legutoljára tegnap), s néha nagyon nehéz ismét rávenni magát, hogy ne adja fel.

Sokan vagyunk, akik tanári diplomát kapnak, de csak kevesen akarnak valóban tanítani. Rengeteg olyan csoporttársam volt a főiskolán, akik már az elején megmondták, hogy nem szeretnének tanítani, a gyakorló tanítás számukra gyötrelmes szenvedés volt. Mégis tanítanak, mégis kaptak állást ( s most valóban az irigység beszél belőlem), mert olyan szakpárjuk van (magyar-töri, föci-töri, nyelvszak-töri), ami miatt két kézzel kapkodtak utánuk.

Bár nem jellemző rám, de igen irigy vagyok rájuk. Mert ők nem akarják csinálni, nem akarnak tanítani, s akik szeretnének, azok nem tehetik.

Mostanában sokszor negatív gondolatok járnak a fejemben, hogy talán örökre fel kell adnom, azt, amire egész életemben vágytam, hogy tanítsak.

De próbálom nem feladni, próbálkozom minden fronton. Remélem, egyszer rám mosolyog a szerencse! (minél hamarabb)Mert nem szeretnék pályát módosítani.

Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, s néha kusza is, de most ömlöttek a szavak és remélem, hogy segítettem valamicskét a kérdésedben.

Sok sikert kívánok, s azt, hogy mindig maradjon meg a lelkesedésed és elszántságod, hogy találd meg az apró örömöket a munkádban.