A waldorf jó suli?

De, te kezdted. ha még ezt se látod, akkor urambocsá', nagyon is a Waldorfba illettél volna :)

Nézd, a kommentemben is leírtam, hogy az állami is egy velejéig rohad éppen. Elismerem. Most azzal hiába ekézel, hogy én biztos jó jegyeket kaptam - igen, és akkor mi van? Fáj neked? Nem értem, miért pörögsz ezen. Tanárként pont én tudom a legjobban, hogy ez a legtöbb esetben mennyire nem mond senkiről semmit.

Megfordultam viszont a Waldorfban, láttam, hogy a honlapon leírtaknak mekkora százaléka valósul meg és kiábrándultam. Tudod, ez ugyanolyan marketing, mint ráírni a Norbi termékeire, hogy fogyasztanak. :)

Az alapelve a Waldorfnak teljesen jó, de amíg egy olyan országban akarják megvalósítani, ahol a pénz annyira fontos, hogy az alapelveket is kidobjuk az ablakon érte, addig csak egyfajta gyűjtő lesz.

Akkor most idézek:

""Csak olvastam róla, személyes tapasztalatom nincsen"

:D"

Szóval, ez a kettőspontdé azt jelenti, hogy konkrétan lehülyéztél, amiért én az államiról írtam jó pár sort és megemlítettem, hogy ugyan nincs tapasztalatom a Waldorffal, de tuti jobb, mert amiket olvastam, és igazak (a 12+1 év, az, hogy nincsenek jegyek, stb.), azok 100x jobbak, mert ha oda jártam volna, nem szoronganék. Azt nem néztem, hogy ki hány %-os válaszokat ad, de ezért is belém kell kötni igazad van...

Szóval nem én kezdtem hanem te a kiröhögéseddel és a lekicsinyléseddel. Egy szmájli is többet mond ezer szónál. (légyszíves erre is pofázz be nekem valamit)

Oké, ott tanítottál ezek szerint és szar volt. De ha tanultál volna ott, milyen lennél most? Lehet, hogy kicsit vidámabb, kreatívabb, magabiztosabb. Én ilyen lettem volna legalábbis.

Egyébként mi bajuk van az embereknek, akik itt savazzák a Waldorfot? Nem a ti adótokból járnak oda a gyerekek. Nem kell egy Waldorfossal se barátkozni, se párkapcsolatban lenni vele, a gyerekeiteket se kell oda járatnotok. Miért baj az, hogy valaki más rendszerben tanul? Ezt azoktól kérdezem, akik nagyon ellene vannak.

Nekem amúgy nem fáj, ha valaki jól tanul, az fáj, ha felvág vele és azt hiszi, mindenkinek könnyű a tanulás és beszól a picit gyengébbeknek, akik félnek/féltek a suliban kibontakozni és boldogabbak lettek volna, ha hagyták volna őket érvényesülni.

A változatosság kedvéért én pozitív tapasztalatot írok. :)

Én waldorfba jártam általánosba és gimnáziumba is, így előre mondom, nincs állami sulikkal tapasztalatom, ezért nem is véleményezem.

Az általános iskola rész valóban lazább, nagyon sok a kreativitást, kézügyességet fejlesztő óra, kevésbé magolós és a napról napra nagy mennyiségű tananyag visszakérdezése nem jellemző. Bizonyos dolgokat később tanítanak, folyóírást nálunk 2. osztály végén, de van, ahol 3. osztály elején... Megvan a rendszer, van ami más! Nálunk ebből nem származott hátránya senkinek, aki úgy döntött, váltana. Mentek tőlünk hatodik után hat osztályos gimnáziumba, nyolcadikból "normál" középiskolákba, aki valóban akarta, az ugyanúgy bekerült, mint az állami iskolákból jelentkezők.

A gimnázium már teljesen más. Ott ugyanúgy vannak követelmények, elvárások, a tananyag közel ugyanannyi, de a lényegre fókuszálnak, nem az apró betűs részekre, nem az a cél, hogy magolni tudó ám nem gondolkodó robotokat neveljenek. Arra törekedett a tantárgyi program, hogy átlássuk, megértsük, az egészet lássuk egy-egy témából vagy tantárgyból.

Vannak különböző nagyobb éves feladatok, például a "diplomamunka" a tizenkettedik évben egy általad választott tárgyból mind olyan tudást adnak, ami nem kifejezhető évszámokban vagy életrajzok részletes felmondása által. Az egyetemen egy-egy prezentáció tartása nem okoz gondot, viszont ami meglepett, hogy hány szaktársam blokkolt le, izgulta túl azt a szimpla szituációt, hogy negyed órát beszéljen egy témáról.

Nekem rengeteg élményt, tudást és olyan iskolai éveket adott a Waldorf, amiket szinte végig élvezettel, szorongás nélkül és nagyon jó környezetben, társasággal, tanári karral éltem át. Lehet, hogy van, aki nem ért egyet, kell az állandó szorongás, a megfeszítés, hogy valaki tanuljon. Nem való mindenkinek! Magadért kell tanulni, nem a szüleidért vagy a tanáraidért. Van, aki képtelen úgy rászánni magát a tanulásra (vagy bármire, amihez nincs kedve), ha nincs kényszerítve. Ebben az esetben ez tényleg nem jó út, mert ezt a kényszert nem fogod megkapni.

Amin mindig megdöbbenek, hogy a "waldorfosok hülyék, nem veszik fel őket sehova", stb... Az érettségi ugyanaz!!! Felügyelőtanárokkal, elnökkel, ugyanazzal a szabályzattal, külső ellenőrzéssel... Aki akar, az ugyanúgy tud teljesíteni, mint bárki, sőt...

Én egy középfokú nyelvvizsgával, egy emelt biológia érettségivel, összesen négy 5-ös és egy 4-es érettségivel, 447 felvételi pontszámmal végeztem el a Waldorfot és jelenleg gyógytornásznak tanulok a Semmelweis egyetemen. Nem okoz gondot, hogy más a tempó,több a tananyag, "nem voltam eleget stresszelve" stb. Még egy waldorfos van a szakirány évfolyamán, bár 20-25% csúszik egy vet, mert elbukik az anatómián, mi nem vagyunk köztük, mindketten tanulmányi ösztöndíjat kaptunk az első félév után. Nem hiszem, hogy ezt a gimnáziumi nyomás határozná meg, inkább az elhatározás, hozzáállás.

Én azt tanácsolom, nézd meg, minden Waldorf iskolában lehet menni "próba hétre", pár napig bejársz és utána dönthetsz bárhogy. Veszíteni nem veszíthetsz vele! Hajrá, remélem tudtam segíteni. :)