Ismertek olyant, aki valamely alternatív pedagógiai intézetbe járt (pl. Waldorf suli) és eljutott a középiskoláig/egyetemig/munkahelyig? Mik a tapasztalatok?

Egyik ismerősöm az AKG-ba járt, szereti a bontott csoportokat, a közösséget, jól tanítanak alternatívan is.

Másik ismerősöm Rogerses, nagyon jó központit írtak az ottani diákok, ő ugyan csak 65 körül írt. De a hozottjai maxok, valószínűleg bekerül Budapest egyik legjobb gimijébe is :D Ő is jól érzi magát.

Nagynéném most volt nyílt napon Montessori tanítású, de állami általános iskolában, mert az unokatesóm most lesz elsős, de picit deviáns és mindig a legrosszabb gyerekeket választja ki barátnak. Oda sok fogyatékos gyermek jár, úgyhogy végül nem mennek a Montessoriba, mert lehetséges, hogy akkor még jobban lefelé fejlődne (egyébként semmi baja, csak picit érzelmileg alulfejlett). Szóval a fogyatékkal élő gyerekeknek baromi jót tesz a Montessori tanítás, de más gyermekeknek annyira nem.

Szia!

Én 8 évig Waldorfba jártam, ott végeztem el az általánost. Mivel nem vagyok annyira művészlélek, és mert más érdekelt, egy állami középiskolában folytattam, jövőre fogok érettségizni.

Francia-magyar kéttannyelvű szakon tanulok, és nem gondolom, hogy bármiben is hátrányban lennék a többiekhez képest. Természetesen itt láttam először osztályzást, ellenőrzőt és a többi, de pár hét alatt ebbe bele lehet szokni. Tanulmányi eredmény terén eddig minden évben jeles voltam, két középfokú nyelvvizsgám van, mellette versenyszerűen sportolok, idén francia OKTV-n a második fordulóba jutottam. Természetesen tervezem a továbbtanulást, a mérnöki és a gazdasági szakok érdekelnek, matekból és franciából emelt érettségit fogok tenni.

Nekem nem jelentett gondot az átállás :) Nem tudom, konkrétan mire vagy kíváncsi, ha van kérdésed, szívesen válaszolok :)

Én hat évig Rogerses voltam. A szüleim csak ezt tudták nekem elképzelni, mert mindenféle szociális, beilleszkedési nehézségeim voltak kiskoromban. Na, ez az iskola kinevelte belőlem a dolgot.

Viszonylag magas pontszámmal bekerültem egy jó budai gimnáziumba, ahol mindig négyes tanuló voltam. Ugyan nem én voltam az osztály lelke, de semmi gondom nem volt már a beilleszkedéssel. Az osztályozást valóban hamar meg lehet szokni, de erre már készítettek minket lélekben 5-6. osztályban. :)

Most egyetemen vagyok, szintén négyes közeli átlaggal. Egyáltalán nem érzem magam kívülállónak.

A volt osztálytársaimról annyit el tudok mondani, hogy elég jó gimnáziumokba kerültek, és most sokan külföldi egyetemen tanulnak tovább. A társasági életükről nem tudok sokat mondani, de szerintem ők is megtalálták a helyüket.