Mire számítson ma egy friss diplomás orvos pályakezdésnél?

(jó, hát a sebészet olyan szempontból nyugis, hogy aki altatásban van, ritkán kel fel megmondani, mit talált a neten)

Azt hiszem, az a legjobb, ha idealistaként megyek az egyetemre, de nagyjából az ilyen típusú hidegzuhanyokra számítok azért. :D Remélem, azért akárhol is kötsz ki, megtalálod benne a nem teljesen idealisztikus, de még bőven élhető és szerethető számításodat. :) Sok orvostól hallom, hogy mindenek ellenére nagyon is szeretik a munkájukat.

Nem olvastam el az összes hozzászólást. Viszont RENGETEG rossz tapasztalatom van, mint betegnek / hozzátartozónak ennek ellenére egy ismeretlen orvos (mint bármilyen más ismeretlen ember) felé igyekszem nyitott és udvarias lenni, szerintem ez alap - ha VELEM bánik az orvos úgy, mint egy laborállattal, akkor is be szoktam fogni a szám, legfeljebb elszelelek, amint lehet, és keresek másik orvost... Persze arra érzékenyebb vagyok, ha a kiszolgáltatott helyzetben lévő szeretteimet bántják, de akkor is? Mire mennék vele, ha én is "alpári" lennék? Amivel én ki tudom "akasztani" az orvosokat az az, hogy kérdezek, és ahogy látom, a legtöbben erre igencsak allergiásak, akármilyen udvarias vagyok is...

Amit én hozzá tudok tenni, az az, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj' isten! - tehát ha TE rendesen bánsz a betegekkel, nem nézed le őket, szánsz időt rájuk stb., akkor valószínűleg a legtöbben kedvelni fognak (mindig van egy "őrült" kisebbség, akármilyen olyan szakmában vagy, ahol emberekkel kell foglalkozni, de ha te tudod hogy te megtettél mindent, akkor tiszta lehet a lelkiismereted, és akkor lerázhatod magadról az ilyen "rossz élményeket").

Ami a műhibákat illeti, attól nem hiszem, hogy nagyon tartanod kellene, hacsak nincs valami nagyon ordító bizonyíték, az orvosok összezárnak, és megvédik egymást. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét:S

Nem olvastam végig az összes választ, de nehogy azt hidd, hogy csak a orvosokat tegezik le a kőbunkók.

Ügyvédjelölt vagyok, többször titkárnőztek már le. Az ügyfelek szinte mindig sziával köszönek (ha köszönnek...), tegezve utasítanak, hogy én mit, hova és mikor vigyek neki.. Volt olyna, aki már arra is felszólított (!), hogy főzzek neki egy kávét..

En állatorvos gyakornokkent is tapasztalok hasonlo bánásmódot, mint az előttem leirtak. Volt, aki megmondta, hogy egy macska száját nem így kell kinyitni, o jobban tudja. (Nyilván..) van aki csak szimplán levegőnek néz. De halistennek ebből azért kevesebb jut ki, és cserébe meg sokan vannak, akik kedvesen viszonyulnak hozzám, mert én is kedves vagyok másokkal. Én azt tapasztalom, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Mindig vannak kivételek, de ezekkel nem lehet mit kezdeni, el kell engedni. Szerintem minden szakmaban van ilyen, de alapvetően ha kedves vagy, kevésbé ér ilyen tapasztalat.

Viszont amit írtál, kérdező, hogy a hozzátartozók van, hogy durvábban bánnak veled.. Képzeld magad a helyükben: szeretett apukajuk-anyukajuk, életük szerelme beteg.. Egy ilyen helyzetben szerintem az emberek többsége jobban aggódik a másikert, mintha saját magáról lenne szó.