Mire számítson ma egy friss diplomás orvos pályakezdésnél?

Te nem vagy gyakornok a Honvéd Kórházban véletlenül? :D

Egyébként szerintem a letegezés a legkisebb probléma. Én önkéntes segédápolok, jövőre szeretnék az orvosira menni, és azt látom, hogy amikor ott vagyok, nem az a fő hajtóerő, hogy lenéznek, sokkal jobban izgulsz azon, hogy jót csinálsz-e és hogy a beteg jobban fogja-e érezni magát.

A kérdés nehéz.(nem vagyok orvos)

Ma, az interneten felelhető korlátlan ismerethalmaz korában, a facebookos okoskodások,mindenki-mindenkinek ismerőse-korában,a betegjogok korlátlan kiszélesítése és az orvosszakma általános devalvációja korában nagyon nehéz. A szabad orvosválasztás sem könnyíti meg úgy általában az orvosok helyzetét.Tanácsot természetesen nem tudok adni,én csupán azt gondolom, hogy ezek a dolgok külföldön is léteznek,ráadásul még pluszban pályakezdőként meg kell küzdeni a más protokollokkal is.A legnagyobb bajt abban látom, hogy míg korábban egy adott személy(beteg) lehetőségei korlátozottak voltak mind az ismeretek megszerzésében a betegségekkel kapcsolatban,mind a véleményük hangoztatásában(na elpanaszolta a szomszédnak a vélt sérelmeit, aki max elmondta még 13 másiknak,na és?)ma internetes robbanást okoz egy-egy eset,ami mellé nagyon sokszor felsorakozik a média is, közben teljesen hamis, tudománytalan,mégis...nagyon könnyű valakit lejáratni) Azt gondolom,mégis,jónak lenni lehet és érdemes is. De soha ennyire nem kellett vigyáznia egy orvosnak arra,hogy mit,és hogyan mond,tesz,és hogy maximálisan adminisztrálja le a dolgokat, nem szabad támadási felületeket hagyni.Szerintem rögtön a pálya legelején el kell tudni választani és egy burokban féltve őrizni a magánéletet a betegek elől, ez vonatkozik elsdősorban az IDŐre,de minden másra is.

Tudom, engem is elhordtak már mindennek, viszont ez sajnos a része. Az orvoslás nem csak a szépségről meg az életosztogatásról szól, de végső soron segítesz az embereknek, úgyhogy ha erre koncentrálsz, szerintem nem lesz vele gond.

Azért kérdeztem feljebb azt a kórházat, mert apukámat - miután órákat vártunk rá infarktusgyanúval, hogy megvizsgálják - leüvöltötte a medikus, hogy miért tegezte le. Tény, hogy az apám nem az a túlbonyolult ember, de nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, és félt, úgyhogy van sajnos másik oldala is a lónak.

Sajnos az egészségügyben is fel tudnak venni egy borzalmas embertelen stílust, és így mind a két fél elbeszél egymás mellett. Mindig lesznek emberek, akik úgy érzik, jobban tudják, de végül is te leszel az orvos.

Btw, szerintem a tegezés nem egyenlő a lekezeléssel, egy eleve kiszolgáltatott szituációban a betegnek nem a te tiszteleted és illemtani elképzeléseid lesz a prioritása, úgyhogy max annyit tudsz tenni, hogy magázod, és ezzel tereled egy kicsit, de ez egy olyan rész, amit szerintem neked kell lenyelni. Az, hogy valakik kiabálnak veled, más dolog.