Szimpatizáltok a pedagógusok tüntetésével?

Úristen; "buta szakmunkás"? A művelt, okos, és tehetséges tanárokkal szemben?

Hát, látszik, hogy mennyire elszigetelt világban élnek az állami dolgozók.

Persze, ide biztos nem járnak a szakmunkások, inkább dolgoznak; de a személyes tapasztalataim szerint eddig több értelmes kétkezi munkást láttam, mint valóban okos diplomás embert. Meg lehet nézni a vetélkedőket, hogy teljesen hétköznapi, általános műveltségi kérdésekre milyen tanácstalanul néznek 2-3 diplomás -különböző korú- emberek. Pedig nekik volt elég önbizalmuk odamenni.

Tessék megbecsülni a szakmunkásokat, kedves tanárok, mert ők termelik meg a tanárok fizetését -is-.

Miért hiszed azt, hogy tanár vagyok?

Állami alkalmazott sem vagyok, nemhogy tanár.

Na mindegy.

Szerinted:

-Ki tanítja meg a szakmunkásokat a feladatuk elvégzésére, kitől szerzik az alapműveltségüket? Miért olyan nehéz megérteni, ha kiürül a tanári pálya, SENKI nem fog a szakmunkásképzőkben tanítani, mert csökken a tanárok száma, a maradék nagy része kimegy külföldre, mivel tanárhiány lesz, ezért az olyan helyekre, mint például Fazekas, Eötvös, Radnóti, Apáczai, Lovassy egy csomó üresedés lesz, nem is beszélve a magániskolákról, ahol talán jobban meg is vannak fizetve.

-Szerinted ki tervezi azt, amit a szakmunkás elkészít?

Mondj olyan szakmákat, ahol a szakmunkás hatalmas mérnöki tudást bevetve tervez olyan dolgokat, amit később elkészít, ha tudsz.

Lehet, hogy a 10-20 éve másképp volt, de most azok mennek szakmunkásképzőbe, akik miden másról lecsúsztak. Gondolom, nagyon okos emberek azok, ahol már az általánosban bukdácsolt az osztály 2/3-a, majd a jövő értelmi közössége lesz.

Ilyen vetélkedőkre felesleges támaszkodni, néhány emberből nem lehet megítélni több százezret. Ezt mutatja az, hogy a politikai felmérések, ahol több ezer embert kérdeznek, sem az, ami várható.

Nem tudom, hogy jártál-e ilyen elit iskolába. Állítom, hogy káros az oda járó tanulóknak. Remélem, egyszer majd csinálnak arról is pszichológiai tanulmányokat.

És ez nem is biztos, hogy az ott tanító tanárok bűne, lehetne róla vitatkozni. Soha nem íratnám a gyerekem ilyen kirakat-iskolába.

Hát persze, azért lesz az összes ilyen iskolában a tanulók 80-90-100%-a orvos, ügyvéd, mérnök, jogász, tanár és hasonló lesz és azért van az, hogy aki nem jut be 12. után az első helyen megjelölt egyetemre, az csak azért van, mert az adott tanuló majd csak a következő évben akarja elkezdeni.

És azért van az, hogy körülbelül a tanulók annyi része megy Európa legnevesebb és legjobb egyetemeire, mint egy gyenge gimnáziumban összesen egyetemre.

Persze. Nem mindenki odavaló, ha beraknánk valakit egy ilyen iskolába, mondjuk egy szakmunkásképzőből, több, mint valószínű, hogy nem érezné jól magát, mert:

-nem egyezne az érdeklődési köre a többiekkel.

-ő lenne a legrosszabb tanuló az osztályból.

-nem biztos, hogy tudna tanulni annyit.

DE az ilyen iskolákban sem nyúzzák meg a gyerekeket, csak rendesen felkészítik érettségire, egyetemre:)

Gondolom, nem tapasztaltad a saját bőrödön az elit iskola légkörét. Nem a szakmai sikerességről beszéltem, hanem a háttérről, az áráról. Ami valószínűleg csak évtizedek múltán mutatkozik.

Persze, hogy szuper a másoknak egyetemen tanított anyagot tanulni, jó is, öröm is, van, akinek a törtetéssel, könyökléssel sincs baja, és komolyan vannak igazán megszállottan jó tanárok.

De tönkreteszi az éppen alakuló személyiséget a siker, az eredmények túlértékelésével. Akkor nagyon jó érzés, habzsolni a tudást, és kötelezően versenyezni, és eredményesnek lenni. És elismertnek, stb. Akkor nem is veszi észre az ember saját magán, hogy milyen. Csak később, visszanézve, amikor már késő.

Majd meglátod, előbb-utóbb előveszik a lélektani hatásait ezeknek a szuperiskoláknak. Nem az iskola ideje alatt, hanem sokkal későbbre, a nyilvánvalóan sikeres életút mellett vagy ellenére.

Amit nyersz a réven, elveszted a vámon; nem lehet kijátszani.

Szerinted, ha nem tapasztaltam volna, miért írnám ide, hogy nem olyan?

Miért szólalnék meg egy olyan dologról, amit nem tapasztaltam a SAJÁT bőrömön és nem csak a pletykákon?

Gondolom te nem ilyen intézménybe jártál.

De hidd el, nem úgy elképzelni egy elitgimnáziumot, ahogy te teszed.

Először is: nincs kötelező versenyzés. Sem az Apáczaiban, sem a Fazekasban, sem máshol. Sőt, gyakran nem is indul több tanuló egy versenyen, mondjuk az Apáczaiból, mint egy közepes gimnáziumból. Annyi a különbség, hogy még utóbbiak magántanárok, rengeteg munka mellett is megnyirbálásnak az első forduló(k)ban, addig az elit gimnáziumok rengeteg diákot küldenek a döntőbe és eredményesen szerepelnek.

Aztán természetesen mutatja az iskola a versenyeredményeit, de csak azért, mert vannak. Ahol nincs, logikusan nem mutatják, főleg, hogy hány embert nem tudtak egy megyei fordulóra sem küldeni.

Van erre ellenpélda az elitgimnáziumokban is, például az Eötvös nem a versenyeredményeit reklámozza és nem is annyira aktív ilyen téren. Ott a közösség és a programok az, amit szívesen mutat meg mondjuk az igazgató.

A közösség felhúzóerő, hasonló érdeklődési körű gyerekkel lehet, akit felvesznek. Megvannak a ponthatárok, aki azt eléri általában nem szenved egy elit gimnáziumban. Simán tarthatóak a követelmények, a tanulás egyáltalán nem olyan kemény. Egyszerűen jók a tanárok, jól magyaráznak, ha lemarad valaki leülnek vele és segítenek megérteni. Vagy, ha ezt nem akarja, vannak olyan osztálytársai, akik tudnak segíteni.

Szerintem jó úgy járni gimnáziumba, hogy tudod: ha teljesíted az iskola követelményeit, mindenképp bekerülsz egy erős egyetemre.

Negatív önbizalmat (mármint, hogy úgy is meglesz, felesleges tanulni) inkább a gyengébb iskola sugároz a jobb képességű tanulói felé, ugyanis, egy ilyen közösségben a kevésbé szorgalmas, de okos gyerekek könnyen elvesznek, mert "ciki" ha valaki a legjobb és tanul (ami nyilvánvalóan egy elit gimnáziumban nincs így) és 'úgyis kikerül egyetemre, mert jó' (a követelményekhez képest)...

Hát, azt tényleg nem tudom, hogy manapság hogyan van, de nem hiszem, hogy sokat változhatott.

A véleményem fenntartom, hogy előbb-utóbb fognak tanulmányokat írni a sikerek-eredmények áráról.

Persze névtelenül, minden tapasztalat nélkül is mondhatod másra személyes érdekből, hogy nem volt tapasztalata. Én viszont tudom, hogy nálunk, annak idején kötelező volt versenyekre járni, benevezni, és élveztük is, jó volt. nem is ismertünk mást. Igaz, egymást sem, inkább csak a másik eredményeit.

A pedagógusokra visszatérve, bármilyen iskolában sokkal fontosabb lenne a pedagógus személyisége, mint a szaktudása. Egészséges gyerekek minimális irányítással, segítséggel is megtanulhatnak akármit, főleg a mai információdús világban, de a személyiségproblémás, politizáló, tüntetős világnézetű tanárok, tanítók nem hiszem, hogy alkalmasak ilyen támogatásra.

Egész másról van itt szó. Csak három lépést kéne hátrébb lépni, a szélesebb rálátásért.

Engem érdekelne az, hogy mikor és melyik gimnázium tette kötelezővé a versenyzést.

"A pedagógusokra visszatérve, bármilyen iskolában sokkal fontosabb lenne a pedagógus személyisége, mint a szaktudása. Egészséges gyerekek minimális irányítással, segítséggel is megtanulhatnak akármit, főleg a mai információdús világban, de a személyiségproblémás, politizáló, tüntetős világnézetű tanárok, tanítók nem hiszem, hogy alkalmasak ilyen támogatásra."

Ezzel a gondolatoddal viszont a magyar nemzeti öntudat hőseit, híres írókat, költőket (például Csokonai, Arany) minősítesz.

Attól, hogy egy pedagógusnak jó a személyisége, még nem lesz jó tanár, ha nem tud magyarázni, nem tud segíteni, csak azt mondja, hogy "de jó". Egy elitgimnáziumnak éppen az a lényege, hogy aki odajár nem kell minden olyan tantárgyból magántanár, amihez a tankönyvén kívül segítségre van szüksége a tanulónak, ne kelljen ötféle érettségi előkészítőre járnia. Összességében sokkal kevésbé megerőltető az, ha az iskolában a gyerek nem kap normális magyarázatot.

A tanárok a diákság javát is akarják, minden kétoldalú, még a fizetésemelés is. Ha egy tanár annyit keres, hogy abból nem tudjon élni nem kell egész délután magántanítványokkal foglalkoznia, vagy esti gimnáziumban, magántanszobákon tanítania, amiből az következik, hogy kipihent lesz, jobban tud magyarázni, többet tud készülni az óráira, hamarabb ki tudja javítani a dolgozatokat is. Persze lehet mondani, hogy ez csak egy érv, emellett, de igazság akkor is van benne.

Éppen az a cél, hogy a diákok vállán kevesebb teher legyen, legyenek a tanuláshoz megfelelőek a körülmények. Például vagy építsenek tornatermeket, vagy csökkentsék le újra 2-re a testnevelésórák számát, töröljék az olyan tölteléktárgyakat, mint például etika.

A központi követelményrendszert lazítsák, a tanár olyan könyvből tanítson, amiből tud is.

Tudomásom szerint egyébként több elitiskolában is tervezett egy "kiáltvány" létrehozása, ez ügyben.

Nem szabad lecsökkenteni a testnevelés órák számát! Nem kell tornaterem sem hozzá, hiszen a lényeg nem a tornán, nem is az órán, hanem a testnek a nevelésén van.

Találékonyság, nyitottság, és akárhol-akármikor csinálható, a lényen a ránevelésen van, hogy alapvető igény legyen még az iskolából kikerülve is.

Óriási, alapvető szükség van rá manapság, jobban, mint bármikor volt.

Szerintem, az etikára is, filozófiára is szükség van, túlságosan szakbarbárokká válunk egyre inkább. Nem látjuk már, csak a hasznon alapuló összefüggéseket.

Szerintem egyébként a tananyagot sem kellene csökkenteni, de mindegy.

Tüntetésre pedig egyáltalán nincs szükség, sőt.

Azt, mondod, hogy egy elitgimnázium nagyon nehéz, túl sokat kell tanulni.

Amikor azt mondom, hogy szeretnék lecsökkenteni a tananyag mennyiségét a szükségesre, és az órát számát is, azt mondod, hogy erre nincs szükség.

Ez jelentős ellentmondás.

A testnevelésóráknak egyébként annyi értelme van, hogy a tanárok egy része, halkan tűri, hogy nincs tornaterem, a testnevelésóra csak annyira jó, hogy az iskolában legyenek a gyerekek, nehogy véletlenül elmenjenek haza, pihenni, szórakozni együtt.

A másik rész egy életre megutáltatja a testmozgást a tanulókkal.

Jó, amit mondasz, de nem az történik, amit szeretnél, ezt lásd be.