Megbántam, hogy abbahagytam az egyetemet, mit csináltatok volna?

Ne azon emészd magad, hogy mi lett volna, ha, meg mit kellett volna csinálnod.

A mostani állapotból építkezz, nézd meg, mik a lehetőségeid.

Ha nem telt még el annyi idő, most is meg tudod csinálni, hogy akkreditálod a tantárgyakat, és olyan szakra mész, ami érdekel, akár úgy, hogy estin, munka mellett csinálod.

Egyszerűen mutasd meg a többieknek, hogy nem vagy selejt és van, ami érdekel annyira, hogy el is tudod végezni.

Előbb fel kell nőni, aztán eldönteni, hogy egyetemre menjen-e az ember, vagy dolgozni, vagy mindkettőt csinálja párhuzamosan. Akkor kell egyetemre, járni, amikor már nem attól függ az önértékelésed, hogy mások mit gondolnak, mit mondanak rólad.

A szüleid ugyanolyan felnőtt emberek, mint te. Nem kötelességük eltartani már, nem kötelesek autót venni neked, meg semmi ilyesmi. Felneveltek. Meglehet a véleményed róluk, meg arról, ahogy a gyerekeikkel bánnak, de akkor sem kötelességük ugyanúgy bánni veled, mint a testvéreddel, ha szerinted úgy lenne igazságos. Ez van. Annak tudatában kell eldöntened, hogy hogyan tovább, hogy ő ilyenek. Nem muszáj otthon maradnod egy percig sem, ha nem akarsz.

Gondold át, hogy mit szeretnél tulajdonképpen, teremtsd meg hozzá a feltételeket (igen, te, hiszen felnőtt ember vagy, tehát a te dolgod, nem másé!), aztán hajrá!

"legtöbben 18 évesen mennek, nem mindenkinek sikerül eltalálni, mit szeretne csinálni..."

Igen. És?

"Te is hasonló vagy."

Mihez?

"marhára okosnak hiszed magad"

Nem. Próbálok tanácsot adni, hátha jól jön. Rajtad múlik, hogy mihez kezdesz vele.

"nagyon nehéz helyzet egy ilyen és más is kerülhet ebbe és képzeld hozzá a csesztetést, téged is érdekelne, ha nem, hazudsz! Neten olvastam, nagyon sokan kerültek ilyen helyzetbe és nagyon nehéz pszichésen is!"

Igen. És?

"nem ők tartanak el, egyetem alatt is csak a bérletet vették meg"

Plusz (minimum) szállást is adnak, meg valószínűleg takarítják is, meg gondoskodnak róla, hogy legyen kaja a hűtőben, stb...

"ja és tesómnak meg még a bulikáit, meg a gamer laptopját is állták"

Neked, egy felnőtt embernek semmi közöd hozzá, hogy más felnőtt emberek kire, mire költik a pénzüket - mint ahogy ahhoz sincs köze senkinek, hogy te mire költöd a te saját pénzedet.

Ha így, ahogy vagy, ennyi sérelemmel nem sikerül megtalálnod valami lelki egyensúlyt még az egyetemen kívül, akkor egyáltalán nem javaslom, hogy egyetemre menj, mert az csak még egy halom stressz lenne - és anélkül, hogy eleve stabilan állnál a lábaidon, össze fogsz rogyni alatta. Akkor menj majd egyetemre, ha lesz annyi bizalmad az ottani tanárok iránt is, hogy nem az ellenségeid, hanem azon vannak, hogy csak azoknak adjanak diplomát a kezébe, akik valóban megérdemlik, akikre valóban rá lehet majd bízni diplomához kötött munkaköröket, feladatokat.

Ha csak képezni akarod magad, azt egyetemen kívül is megteheted, úgy sokkal kevesebb stresszel jár.

"Nem más tehet róla, hogy téged nem támogattak!"

Engem támogattak.

Szia! Nagyon sajnálom, hogy ez történt/történik veled. Nem csodálkozom, hogy a szüleid hozzáállása miatt nem tudtál jól teljesíteni. Egy szülőnek nem szabadna olyanokat mondania a gyerekének, hogy legbutább, mert ezzel nem segít, csak ront a helyzeten.

Munka mellett el tudnád végezni levelezőn, ami téged érdekel szerintem. Már nem szólhatnak bele, mit csinálsz, hiszen dolgozol.

Sajnos hasonlókon mentem át, mint te, de engem nem gyaláztak meg ennyire. Én is jó pár évet elpazaroltam ilyen-olyan képzésekre az életemből, de most megtaláltam, ami érdekel, és 29 évesen el is fogom kezdeni. Hidd el, nem késő, fiatal vagy még. Koncentrálj magadra és nézz előre.