Tanárok, akik tényleg lelkiismeretesen ledolgozzátok a heti 40 órát, de nem akartok annál többet dolgozni, mert nem akarjátok elhanyagolni a magánéleteteket sem: nektek mi fér bele és mi nem? Mi az, amit már nem vállaltok, hol húzzátok meg a határt?

"ő nem ismeri őket. Akkor próbálkozzon megismerni őket!"

Nyilván rajta volt az ügyön, de még egyetlen ember megismerése is eltart jó sokáig, nem hogy egy egész osztalyé.

"az iskola nem tudott nekik tanárt szerezni... Nem igazán éreztem, hogy a tanári kar annyira szívén viselte volna a dolgot."

Egyáltalán nem az iskola, és egyáltalán nem a tanári kar feladata, vagy jogosultsága új tanárt szerezni! A tankerületé!

"a legtöbb munkahelyen sem ér véget a munkaidő 8 óra végeztével"

Viszont a legtöbb munkahelyen legalább a munkaeszközöket maradéktalanul biztosítják, nem úgy, mint a tanároknak!

"Hol van még egy olyan munkahely, ahol bármit a világon meg lehet tenni, és nincs következménye?!"

Nyilván tudod te is, hogy túlzol, de azért válaszolok: mindenhol, ahol nincs elég munkaerő.

"Én dolgoztam multinál, és dolgoztam tanárként. Meg lennétek lepve, hogy máshol mennyit kell dolgozni.

Én is dolgoztam máshol is, de te meg lennél lépve, hogy manapság mennyit kell dolgozni tanárként - csak úgy látszik, te már nem emlékszel, vagy akkoriban, amikor te voltál tanár, még más volt a helyzet.

"este 6-nál előbb nem tudtam szabadulni ... a szülőnek rendkívüli rendelkezésre állás...: KÖTELEZŐ!"

Este 6-ig? Vagy meddig? Mert a saját férjednek/feleségednek, gyerekednek, szüleidnek, testvéreidnek, stb. a rendelkezésére állnod sokkal inkább kötelező akkor is, ha tanár vagy, nem?

"2016-ig tanítottam."

Valamiféle kényszer miatt hagytad abba, vagy saját döntésed alapján? Nem lehet, hogy amiatt, hogy valamit nem jól szerveztél, hogy számodra is elviselhető legyen az egész hosszabb távon is? Nem lehet, hogy nem jól húztad meg a határokat a magánéleted meg a munkád között, ezért nem fért bele tovább az életedbe, hogy továbbra is taníthass?

Valójában mindegy, hogy konkrétan nálad hogy volt, a lényeg az, hogy úgy látom, elég sokan pont azért hagyják ott a tanári pályát, mert túlzásba viszik a "rendelkezésre állást". Azoktól kérdezem inkább, hogy hogyan csinálják, hogy minden belefér az életükbe, akik nem hagyták abba egész addig, amíg nyugdíjba nem mentek - és akiknek közben nem ment rá a családi életük arra, hogy ők tanítottak, vagyis nem váltak el, nem romlott meg a viszonyuk a saját gyerekeikkel, stb.