Tanárok, akik tényleg lelkiismeretesen ledolgozzátok a heti 40 órát, de nem akartok annál többet dolgozni, mert nem akarjátok elhanyagolni a magánéleteteket sem: nektek mi fér bele és mi nem? Mi az, amit már nem vállaltok, hol húzzátok meg a határt?
válasza:"A legtöbb tényleg semmi pluszt nem hajlandó odatenni." Na álljon meg a menet! De nagyon! Tavaly a fiad valószínűleg 5-es volt, esetleg 9.-es, és nem merte őket év elején kirándulni vinni összeszokás nélkül. Nyilvánvaló, hogy nem az történik, hogy 4 év alatt sehova nem viszi őket."
Nem, 7. osztályos volt. Az osztályfőnök felmondott az iskolában, és az igazgatóhelyettes lett az ideiglenes ofő. Aki szülőin kijelentette, hogy ő kizárólag adminisztrál, többet ne is várjunk tőle. Volt olyan rendezvény, ahová minden osztály elment, csak őket nem vitte, mert ő nem ismeri őket. Akkor próbálkozzon megismerni őket! Egyébként nem egy rossz osztály, csak az iskola nem tudott nekik tanárt szerezni. Erről a gyerekek tehetnek? Nem igazán éreztem, hogy a tanári kar annyira szívén viselte volna a dolgot.
Hogy a Kormány generálja az utálkozást, azt úgy értettem, hogy a politikusok. Mert a magánembernek egyébként nem jutott volna eszébe. És valószínűleg ez már nem most kezdődött, ebben igazatok van.
"Ha valaki 20 éve tanít, nekem ne mondja, hogy nem fér bele a 40 órába." Hát akkor neked nem mondom. Van az a szint, ami alá nem megyek le. Szerencsére vannak még értelmes emberek is, akiknek még mondhatom."
Te dolgoztál már máshol is, vagy csak tanárként?
Mert elárulom, hogy a legtöbb munkahelyen sem ér véget a munkaidő 8 óra végeztével. És többet is várnak el, mert van ellenőrzés. Jelenleg a tanár azt csinál, amit csak akar. Már a tanfelügyelet is megszűnt. Hiába tudja mindenki, hogy pocsék munkát végez, nem lehet kirúgni. Ezt konkrétan iskolaigazgató ismerőseimtől tudom (nem az én gyerekem iskolája, szóval nem vagyok elfogult.) Hol van még egy olyan munkahely, ahol bármit a világon meg lehet tenni, és nincs következménye?!
Én dolgoztam multinál, és dolgoztam tanárként. Meg lennétek lepve, hogy máshol mennyit kell dolgozni.
válasza:3-szor annyiért dolgozol 10%-kal többet. Kevesebbért el se mennél, akkor taníthatnál is lébecolva, azt csinálva, amit akarsz.
Az a bizonyos osztályfőnök kényszerből, ideiglenesen vállalta el a saját teljes értékű munkáján felül. Nem fért bele az idejébe több.
válasza:22-es, ez az, kimondtad. Lébecolva.
Multinál dolgozom, a munkatársam fele pályaelhagyó tanár. Mind ugyanezt mondja, hogy a tanári munka ehhez képest lébecolás volt.
A pénz egy dolog, a pálya elismertsége egy másik dolog.
De ez egy ördögi kör. Az embereknek rossz véleménye van a tanárokról, mert mindenki ismert rossz tanárt. A jó tanár meg a lelkét kiteszi, a többség miatt alkotott társadalmi megítélés miatt ő is szenvedni fog.
Visszagondolva, több rossz tanárom volt, mint jó. A gyerekeimnek szerintem most több jó tanára van, mint nekem volt, szóval nem vagyok mindenkivel olyan kritikus. De még így is nagyon sok olyan ember van köztük, akiket gyerekek közelébe sem engednék.
válasza: válasza:Menj át multiba dolgozni, aztán majd utána beszélgetünk. Én konkrétan belső auditon vagyok, és elég komoly következményei vannak, ha hibázok. A tanárokat senki nem ellenőrzi.
Eléggé úgy érzem, hogy neked savanyú a szőlő. Amikor tanítottam, az összes idősebb kollégám mondta, hogy próbáltak váltani, de nem sikerült. Azért mert én váltottam, az nem jelenti azt, hogy szarul végeztem a munkám. Inkább azt jelenti, hogy van olyan tudásom, amit a munkaerőpiacon el tudtam adni.
Nem is ismersz, azt sem tudod, mi a munkám, de ítélkezel. Ezzel saját magad minősítetted.
A kommentjeidből is látszik, hogy nagyon homályos képzetei vannak a tanároknak a munkaerőpiacról. Máshol sem fizetik ki a túlórát, legalábbis a legtöbb helyen nem, viszont elvárt.
Ahogy írta valaki, soha ilyen jól nem kerestek még a tanárok.
A fővárosban lehet, hogy az irodában jobban keresnek, de vidéki városokban a multikban egy átlag irodista sem kap jobban. Viszont jóval többet is kell dolgozni.
Szóval nyugodtan abba lehet hagyni az önsajnálatot, és lehet menni dolgozni. Másnak sem jobb.
válasza:Te csak álmodozol arról, hogy nekem savanyú a szőlő! El nem tudok képzelni más munkahelyet, mint egy iskolát, rohadt unalmas lehet! Nyilvánvalóan nem itt lennék, ha nem itt akarnék lenni!
Szövegértési képességed egy kissé megkopott, én egy szóval nem írtam fizetett túlóráról. Pénzről írtam, az nem jelent túlórapénzt, magasabb fizetést viszont igen!
Mellesleg te most a munkahelyedről írogatsz így 9:12-kor?
Nem ismerem a munkádat, de beavathatsz, mi az a roppantul fontos tevékenység, ami életbevágó, hogy makulátlan legyen!
válasza:Te is 9.32-kor írogatsz, nincs órád? Én sajnos táppénzen vagyok.
Annyira szánalmas ez az egész. Most minek akarod bizonygatni, hogy te fontosabb vagy mindenkinél? Na, ezért utálják az emberek a tanárokat.
válasza:"Ez egy hivatás. Olykor 0-24!"
Szülőnek lenni is hivatás. És nem is csak "olykor" 0-24, hanem mindig! Minden egyes napon. Ezért kellene védenie a magánéletét a tanárnak. Ugyanis vannak olyan tanárok, elég sokan, akik egyben szülők is, vagy legalábbis szeretnének szülővé válni. Áldozzák fel a szülői hivatásukat a tanítás oltárán - vagy mondjanak le a családjukról, ha tanítani akarnak? Szóval aki saját családot akar (vagy akár csak felelősséget érez az egyre idősödő szülei és nagyszülei iránt), az eleve ne is menjen tanárnak, mert a kettő összeegyeztethetetlen?
"A sebész orvos sem hagyja nyitva a vakbeledet, mert lejárt a munkaideje."
Egy félbehagyott vakbélműtét életveszélybe sodorná a beteget, és senkinek sincs joga senki mást életveszélybe sodorni (nem csak egy orvosnak), ezért nem hagyhatja nyitva akkor sem, ha lejárt a munkaideje, tiszta sor.
De azért ezt ne hasonlítsuk már össze egy tanár munkájával! Kinek az életét sodorná az veszélybe, ha egy tanár márpedig csak 40 órát dolgozna egy héten - vagy ha időnként többet dolgozik 40-nél, akkor a következő héten meg cserébe kevesebbet dolgozna? Senkiét.
"A tanár folyamatosan dolgozik, akkor is ott jár az agya, mikor egészen mást csinál."
Igen. Pont ezért kérdezem, hogy akkor tehát miért nem elég a heti 40 óra olyan munka, ami nem csak az agyának a járatása, hanem konkrétan dolgozatok összeállítása, sokszorosítása, javítása, a tanórák előkészítése, stb.? Miért olyan szörnyűséges gondolat, ha megpróbálja keretek közé szorítani a munkáját - főleg annak tudatában, hogy ha meg is próbálja, még akkor is az iskolán fog járni az agya egy csomót a heti 40 órán kívül is? Miért olyan borzalmas gondolat, ha ilyen körülmények között igenis nemet mond pl. a többnapos osztálykirándulásra, és csak egy 8-tól 4-ig tartó osztálykirándulást vállal el, hogy a saját családjára is maradhasson annyi ideje, mint másnak?
"Nem háríthatsz el semmit."
Dehogynem.
1. Ismerek tanárokat, akik pl. elhárítják azt, hogy a szülők a magán telefonszámukon vagy magán e-mail címükön elérhessék őket. Pedig van köztük olyan is, aki osztályfőnök, mégpedig nagyon régóta. Tehát ezt pl. igenis el lehet hárítani. Meg persze olyan tanárokat is ismerek, akik nem hárítják el ezeket - de szenvednek is tőle rendesen, amikor valami szülő vagy diák még este 10 után is ír nekik, vagy felhívja őket, mert úgy érzik, hogy akkor fel is kell, hogy vegyék a telefont az éjszaka közepén is, és azonnal válaszolniuk kell az e-mailekre is... Hát, szerintem az ő bajuk. Csak rajtuk múlik, hogy el akarják-e hárítani az ilyesmit vagy nem.
2. Olyan tanárt is ismerek, aki sose folyt bele az osztály pénzügyeibe (azért múlt idő, mert már nyugdíjas), hanem amikor ez a téma következett a szülői értekezleten, ő mindig szépen elköszönt, és magukra hagyta a szülőket, hogy tőle teljesen függetlenül beszéljék meg, hogy mennyi pénzt akarnak összedobni, milyen célokra, és hogy hogyan fogják megvalósítani az egészet: ki fogja beszedni a pénzt; ki gondoskodik arról, hogy az osztálynak saját bankszámlája legyen, hogy oda lehessen átutalni a pénzt; hogy a fizetési határidőt be nem tartó diákoknak/szülőknek ki fog a nyakára járni; stb. Meg persze olyan tanárokat is ismerek, akik saját maguk is belefolynak az egészbe: ők maguk szedik be a pénzt, ők maguk őrizgetik, míg össze nem gyűlik az teljes összeg valamilyen célra, ők járnak a késve fizetők nyakára, stb. - és persze közben szitkozódnak, hogy miért kell még ezzel is nekik foglalkozniuk... Pedig ezek szerint ezt is el lehet hárítani, csak akarni kell...
3. Ismerek olyan tanárt, aki az új értékelési rendszer miatt kitalált magának egy szakkört, tehát olyasmit, amitől tovább nőtt az amúgy is eleve nagyon magas heti óraszáma. De olyan tanárt is ismerek, aki elhárított minden ilyesmit, mert úgy gondolja, hülye lesz még tovább emelni a heti óraszámát, és helyette inkább csupa olyamiket írt be saját céloknak, amiket eddig is csinált, hogy legalább ő ne szúrjon ki saját magával - és ezzel nem csak ő maga jár jól, hanem azok is, akiket tanít, mert így nem forgácsolja szét az energiáit még jobban, hanem több marad azokra, akiket a kötelező óráin tanít.
"Se a túlórát"
Azt legalább most már fizetik, nem? Úgyhogy azt most hagyjuk, mert akkor annak nyilván nem kell beleférnie a heti 40 órába.
"se a helyettesítést"
Nem szakszerű helyettesítés közben azért lehet csinálni ezt-azt... Javítani, órákra készülni, e-mailezéssel foglalkozni, stb., úgyhogy nem nettó időveszteség...
"órákra felkészülést"
De hogyan? Lehet úgy is, hogy egyszerűen megyünk tovább a tankönyvben - és az sem haszontalan! Meg úgy is, hogy három-négy órán keresztül kahoot-feladatot gyártok nekik és/vagy az adott csoport életébe vágó youtube-videókat keresek szemléltetésnek, és/vagy aztán még okostáblás anyaggá alakítom az egészet, meg még a kezükbe adható feladatlapokat is gyártok hozzá - meg hasonló varázslások... Az utóbbi megközelítés egyáltalán nem előírás. Szabadon választott.
"javítást"
Nem kötelező X mennyiséget javítani Y időn belül. Rövidebb dolgozatokat is lehet íratni, hosszabbakat ritkábban is elég íratni, és adhatunk magunknak hosszabb határidőt is a javításra (egy csomó esetben előre tudható, hogy se a diákok, se a szülők nem fognak panaszkodni miatta - pl. ha előre sejtjük, hogy jól sikerült dolgozatok).
"egyéni és csoportos versenyre felkészítést és elkísérést ... az iskolai, kerületi versenyeket"
A felkészítés nagyrészt magán a tanórán zajlik, úgyhogy ha a tanár nem tud további időt rászánni, nem hinném, hogy bárki kötelezhetné rá őt - főleg mivel a diák sem ér rá órák után ott maradni a felkészítés érdekében, mert edzésre megy, meg magántanárhoz, stb...
Az iskolai versenyeken csak azoknak a tanároknak kell ott lenniük, akik szervezik, a kerületi versenyekre szóló meghívásokra pedig egyáltalán nem kötelező még csak reagálni sem - de főleg nem minden egyes tanárnak jelen lennie. A kísérés meg olyan, hogy a versenyek általában tanítási időben szoktak lenni, tehát amelyik tanár kísér, annak cserébe elmaradnak órái, vagyis sokszor ugyanott van időben...
"értekezletet"
Azok között is vannak azért olyanok is, amelyek nem annyira hivatalosak, nem annyira fontosak, úgyhogy...
"a diákkal és szülőkkel beszélgetést"
Simán elháríthatóak, simán elnapolhatóak, simán rövidre foghatóak, csak akarni kell.
"szakmai továbbképzést"
7 évente 120 óra az heti 5 munkanappal számolva napi 4 perc. Annyi azért belefér.
"kirándulást"
Mondom: egynapos, reggel 8-tól délután 4-ig. Annál többet úgyse bírnak ki telefonnyomkodás nélkül - ahhoz meg ne kelljen már tanári felügyelet!
"az iskolai ünnepeket/programokat"
Minden tanárnak minden iskolai ünnepélyen meg programon nem kell ott lennie...
"És nincs olyan, hogy nem javítasz. Az az egyik feladatod. Több osztályban tanítasz. A következő órán javító órax"
Simán van olyan, hogy nem javítok - vagyis hogy még nem javítok, mert sürgősebb dolgom van.
Igen, több osztályban tanítok. És?
Nem, nem előírás, hogy a következő órának javító órának kell lennie. Rád van bízva, hogy mit csinálsz a következő órán. Simán továbbmehetsz az anyagban, ha úgy látod jónak, vagy tarthatsz egy olyan órát, amin végig játszotok, stb. Ha úgy látod jónak, hogy a következő órára kijavítod a dolgozatokat, akkor kijavítod. Ha viszont úgy látod jónak, hogy pl. igenis a saját gyereked születésnapjának a megünneplése legyen aznap este a prioritás, akkor nem javítod ki a következő órára - és nem fog összedőlni a világ. Érdemes kipróbálni.
"A telefon meg megint csak hablaty. Emberi sorsokról beszélsz!. Nincs olyan, hogy nem veszem fel."
Kinek az emberi sorsa múlik azon, hogy felveszem-e a(z esetleg nem is létező, vagy épp nem működő, vagy épp lemerült, stb.) telefonomat iskolai ügyben este 8-kor? Senkié! Aki nagy bajban van, az nem engem hív, hanem a 112-t.
"Persze óra közben nem."
Ja, mert csak és kizárólag tanórákon kívül fordulhat elő, hogy valakinek pont azon múlik az emberi sorsa, hogy elér-e engem egyből telefonon vagy nem? :DDD
"Az órák közti szünetben."
Akkor (is) más dolgom van: akkor beszélgetek a diákokkal, hogy rendbe tegyem az emberi sorsukat! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!