Mi a titka a jó témavezetőnek? Aki lelkiismeretesen segít és nem rád hagy mindent, hogy a végén szívj vagy simán tesz rád? Hogy lehet kiválasztani ismeretlenül az előbbit mikor még nem ismerjük a tanárainkat?

#1-es vagyok

Továbbá ha olyan tanárt választasz aki tanított is téged már korábban, az alapján szintén el tudod dönteni, hogy milyen az ember.

Szerintem nem feltétlenül szükséges, hogy végig fogja a kezed, de ha van kérdés, akkor lehessen hozzá fordulni és ne 2 hét (vagy még több) után válaszoljon és ha megakadsz valahol, akkor segítsen kicsit. Szerintem ez már elég, de ezt se teszi meg mindeki.

Érdemes megkérdezni olyanokat (pl. facebook csoportban, ha nektek is van), akik már ismerik a tanárok legalább egy részét, hogy kit ajánlanak és kit semmiképpen sem.

2 szakdoga és egy diplomamunka témavezetőm volt, a doktori témavezetőm kiválasztása során 5 embert "fogyaszttotam el", mire megtaláltam a normálisat.

NEM SZABAD olyat választani, aki leszar. A mesterszakos diplomamunkám azért dobták vissza, mert a témavezetőm szart bele az egészbe és odaböfögött nekem valamit a formai követelményekkel kapcsolatban, amit én hülye megfogadtam. Volt kinn az oldalon tájékoztató, az alapján írtam meg először, utolsó átnézésn meg az a nyomorult kijavíttatta velem a rosszra. A beköttetett dolgozatot szét kellett szedetnem és újraköttetnem az utolsó pillanatban, mert hülyeséget mondott.

Alapszakos szakdolgozatnál azért kaptam a védésre rosszabb jegyet, mert szintén szart rám a témavezetőm, bólogatott lelkesen, hogy jó minden úgy ahogy csináltam. Ne aggódj, a bizottság belekötött helyette is, mert egy sablont kellett volna követnem, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, mert neki kellett volna elküldenie. Kurvára boldog voltam.

A második alapszakomon kétszer meggondoltam, kit választok, mert onnan mentem doktorira (mivel már volt msc-m). Voltak projektmunkás tárgyak, voltak tárgyak, ahol lehetett kutatni, tdkra vinni a feladatokat, volt lehetőségem kipróbálni, hogy ki mennyire szarik rám, ha azt mondom, hogy nekem ez fontos, kutatni szeretnék, tdkra vinni. Így kezdtem el aprítani az embereket. Mikor emberünk a havas esőben, az udvaron cigizve fél mondatokban krákogta össze, hogy mivel kellene kész lenni jövő hétre úgy, hogy én a munkából lógtam el, mert ezért berendelt, akkor voltam úgy, hogy elmentek ám a jó büdös picsába. Pedig a téma mocsokjó volt.

Fogtam, odamentem a leglelkesebb doktoranduszhoz, aki valaha tanított, megvártam óra után, elmondtam neki, hogy mit szeretnék, hogy milyen területhez értek nagyjából és hogy olyasmit szeretnék szakdogának, amiben később kutathatok. Mivel ő abban az évben szerzett fokozatot, gyakorlatilag úgy hurcolt körbe a laborban, mint a véres kardot, behúzott a saját témavezetője dolgozni az utolsó évben, adott több száz cikket és mindenben lelkiismeretesen segített ő is meg a témavezetője is. Soha nem publikáltam volna, ha nem ilyen emberek mellett dolgozom. A témavezetője kitaposta belőlem a lelket is, mire elfogadta egy cikkemet, cserébe olyan színvonalú munkákat csináltam, amire tényleg büszke voltam.

Nem megyünk beleszarom témavezetőkhöz. Nem megyünk olyanokhoz, akiket neked kell zaklatni a határidőkkel. Nem szabad!