Tanárok, akik tényleg lelkiismeretesen ledolgozzátok a heti 40 órát, de nem akartok annál többet dolgozni, mert nem akarjátok elhanyagolni a magánéleteteket sem: nektek mi fér bele és mi nem? Mi az, amit már nem vállaltok, hol húzzátok meg a határt?

Nem, nem a mártírszöveg érdekel, hanem hogy hogyan lehet úgy csinálni, hogy beleférjen a család is.

Vannak, akik többé-kevésbé meg tudják oldani. Azt hiszem, olyasmikkel pl., hogy nem javítják ki a dolgozatokat a következő órára, ahogyan ideális lenne, hanem majd csak később (így is lehet, így is el van végezve a munka, de közben maga a tanár is, az ő magánélete, stb. is figyelembe van véve); meg hogy pl. nem állnak szóba a szülőkkel bármikor, amikor a szülők épp füttyentenek egyet; hogy elvi kérdést csinálnak olyasmikből is, hogy pl. nem olvasnak iskolai e-maileket (se kollégáktól, se szülőktől, se diákoktól) iskolán kívül vagy este 6 vagy 8 után (kinek mi a jobb); hogy nem adják meg a magántelefonszámukat, hanem csak az iskolai telefonszámon teszik lehetővé a szülőknek, hogy beszélhessenek velük, stb.

Ilyesmik érdekelnek: hogy ki mi mindent engedett már el, hiába tudja, hogy úgy jobb lenne bizonyos szempontból (pl. a már másnapi dolgozatkiosztásról, a sajátgyártású feladatlapokról, mert azok lehetnének igazán személyre szabottak az adott osztály vagy csoport számára, stb.) annak érdekében, hogy bele tudjanak férni a heti 40 órába, hogy a magánéletük is megmaradjon, ki mit gondol ma már kevésbé fontosnak, mint régebben (pl. saját maga állítja össze a dolgozatokat nulláról, vagy előre legyártott feladatokat használ fel, hogy egyáltalán mennyire hosszú dolgozatokat írat és milyen gyakran, stb.), mi az ami bevált ilyen szempontból, mi az, ami nem, mi az a következő lépés, amit még nem léptek meg, de már gondolkodnak rajta, stb.

"A telefonszámot a nem osztályfőnökök megtehetik, hogy nem adják meg, de az osztályfőnökök nem."

Miért nem? Eleve nem is kapnak telefont munkaeszközként, úgyhogy senki sem írhatja elő nekik (sem), hogy egyáltalán bármikor használják. A saját választásuk, ha mégis megteszik.

"Este 10kor nem kell, hogy felvegye, de délután 5-kor igen."

Ez hol van előírva? Ilyen biztos, hogy nincs a munkaköri leírásban, hiszen eleve telefon sincs a tanár kezében, mondom.

Versenyre felkészíteni is szabadon választott, senki sem teheti kötelezővé.

"Ez a munka 40 órába nem fér bele."

Jó, akkor úgy kérdezem, milyen "trükkök" vannak, amikkel minél inkább belefér, amikkel minél kevésbé ég ki az ember már a pályája elején, vagy akár később, amikkel minél több kezdő tanárt a pályán lehet tartani, amikkel hozzá lehet segíteni a tanárokat ahhoz, hogy minél kevésbé legyen teher nekik, hogy tanárként dolgoznak.

""Hozzá lehet segíteni" Ki segítse hozzá? Az állam? Annak esze ágában sincs!"

A tanárok segítsék hozzá egymást! Ötletekkel, hogy mit hogyan lehet könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben stb. elintézni, megcsinálni, kitalálni, legyártani, stb.

"Aki már trükközik..."

Nem trükközésről van szó, hanem "trükkökről".

"már amennyire egyáltalán lehet (ritkább, rövidebb dolgozatok, kevésbé lelkiismeretes felkészülés, kevesebb program szervezése, iskolai feladatok alóli kibújás) az már kiégett"

Szerintem meg az égett ki, aki már meg sem próbálja megkönnyíteni a saját életét...

"A fiatal, aki még nincs kiégve, nem trükközik."

De túlságosan sok esetben el is menekül a pályáról - többek között valószínűleg épp azért, mert nincs aki a kezébe adjon olyan módszereket, szempontokat, amelyekben ő is számít, nem csak a tanítás sikeressége...

"a módja a kiégés elkerülésének. Arra leginkább a szorgalmas és kedves diákok"

A diákok olyanok, amilyenek. Leginkább mindenfélék, hiszen egy tanár akár több százat is tanít minden évben...

"együttműködő szülők"

Ez megint nem a tanár választásának kérdése: a szülők között is vannak mindenfélék, nem csak együttműködőek...

"emberséges és korrekt intézményvezetés, a pedagógusokra tisztelettel tekintő állami vezetés és az értelmiségi szintű anyagi honorálás"

Persze, ez is mind jó lenne. Csakhogy nagyrészt nincs.

Ami viszont van, az mi magunk vagyunk. Segíthetnénk egymásnak. Ötletekkel, tapasztalatokkal. Amikor az ember kezdő, valószínűleg sokmindent egész máshogy csinál, és valószínűleg jóval ügyetlenebbül, jóval időigényesebben, mint később, amikor már egyre több tapasztalat van mögötte. Nem lehetne segíteni egymásnak azzal, hogy elmondjuk, mi mindenre jöttünk rá menet közben?