Tanárok, akik tényleg lelkiismeretesen ledolgozzátok a heti 40 órát, de nem akartok annál többet dolgozni, mert nem akarjátok elhanyagolni a magánéleteteket sem: nektek mi fér bele és mi nem? Mi az, amit már nem vállaltok, hol húzzátok meg a határt?

Én pályaelhagyó tanár vagyok. Az első két évben rettenetesen sokat készültem az óráimra, mert az egyetemen sajnos nem azt kaptuk, amit kellett volna. De ez nem igazán zavart, tudtam, hogy ez az ára. 2 év után már a korábban elkészített vázlataimból tanítottam. Ha valaki 20 éve tanít, nekem ne mondja, hogy nem fér bele a 40 órába.

A lányom fizikatanára pl. kijelentette, hogy azt sem tudja mi van a tankönyvben, úgyis minden évben másikat adnak ki, ő a saját jegyzeteiből tanít. Amivel nem értek egyet feltétlenül, mert a diáknak mégiscsak egy jó mankó a tankönyv.

Igaz, én gimiben tanítottam, ott nem volt elvárt, hogy du 4-ig bent legyek, folyosóügyelet meg ilyen finomságok.

A mobilszámomat én nem voltam hajlandó megadni, az a magánéletem része, ne hívogasson senki. Iskolaidőben elérhető voltam, az iskolai telefonszámon tudtak velem beszélni. Nem volt ebből soha gond.

A helikopterszülők inkább alsóban jellemzőek, középiskolában már nem annyira.

5. évben hagytam ott, ahogy itt írta is valaki. De akkor már nagyon minimálisat készültem az óráimra, leginkább a dolgozat javításokkal telt.

Sok tanár pl. nem írat, hanem feleltet, akkor nem kell hazavinni a dolgozatokat. Ezért volt az, hogy bennünket pl. középiskolában lezártak 2 jeggyel, ami egyáltalán nem a diák tudását mutatja, csak hogy éppen mennyire volt szerencséje.

Dolgozatokat igyekeztem lyukasórában javítani. Persze volt, hogy este kellett megcsinálni, de akkor már 2-kor hazamentem, elvégeztem a házimunkát, és este ültem le javítani.

Én valahol megértem a tanárokat, valahol nem. Tényleg probléma, hogy kihal a szakma, és sokat kell túlórázniuk. Tényleg probléma, hogy diplomás ember létükre elég keveset keresnek. Tényleg probléma, hogy a társadalmi megbecsültségük nulla, és bármilyen jöttment meg van róla győződve, hogy ő jobban tudja, hogyan kell tanítani.

Viszont a tanárok a legrugalmatlanabb csapat. A legtöbb tényleg semmi pluszt nem hajlandó odatenni, mert neki azt nem fizetik ki. Elárulom más munkahelyen sem.

Pl. tavaly a fiamnak az ofője kijelentette, hogy semmilyen programra nem viszi őket, mert nem ismeri a társaságot. Jó vicc. Majd megismeri, de a tanári feladathoz az osztálykirándulás is hozzátartozik.

A legtöbb tanári karban megy az irigykedés, a fúrás. Ezzel a teljesítményértékeléssel ezt még jobban ki fogják élezni, mert magasabb fizetést csak egymás rovására lehet kapni.

Összességében azt gondolom, hogy a Kormány propagandájának kéne megváltozni, hogy azt sugallja az embereknek, hogy a tanári pálya igenis becsülendő. Ugyanis leginkább ők generálták ezt a "alig dolgozik, nyáron szabad, miért akar több pénzt" dolgot.

"A legtöbb tényleg semmi pluszt nem hajlandó odatenni." Na álljon meg a menet! De nagyon! Tavaly a fiad valószínűleg 5-es volt, esetleg 9.-es, és nem merte őket év elején kirándulni vinni összeszokás nélkül. Nyilvánvaló, hogy nem az történik, hogy 4 év alatt sehova nem viszi őket.

"Ha valaki 20 éve tanít, nekem ne mondja, hogy nem fér bele a 40 órába." Hát akkor neked nem mondom. Van az a szint, ami alá nem megyek le. Szerencsére vannak még értelmes emberek is, akiknek még mondhatom.

"A legtöbb tanári karban megy az irigykedés, a fúrás." Te valami lángelme vagy, hogy tudod, hogy mi történik a legtöbb tanári karban? Még azt se tudod, hogy hány tanári kar van, nemhogy azt, hogy történik ott, aminek még a nevét se tudod!

Ilyen hozzáállással azt az 5 évet se kellett volna kivárnod!

A tanári/pedagógusi pálya ilyen.

A tények leírása nem panaszkodás.

Ez egy hivatás. Olykor 0-24!

A sebész orvos sem hagyja nyitva a vakbeledet, mert lejárt a munkaideje.

A tanár folyamatosan dolgozik, akkor is ott jár az agya, mikor egészen mást csinál.

Amiket írsz, az puszta korlátolt, kötözködő oktondiság.

Amúgy meg minden tárgynak van valamilyen egyedi sajátossága, ami plusz feladat, megfizethetetlen plusz időt is követel.

Nem háríthatsz el semmit.

Se a túlórát, se a helyettesítést, órákra felkészülést, javítást, egyéni és csoportos versenyre felkészítést és elkísérést; értekezletet; a diákkal és szülőkkel beszélgetést; szakmai továbbképzést; kirándulást; az iskolai ünnepeket/programokat; az iskolai, kerületi versenyeket.

És nincs olyan, hogy nem javítasz. Az az egyik feladatod. Több osztályban tanítasz. A következő órán javító órax

A telefon meg megint csak hablaty. Emberi sorsokról beszélsz!. Nincs olyan, hogy nem veszem fel.

Persze óra közben nem. Az órák közti szünetben.

11#

“Kutatások szerint a tanár szakon végzettek kb. harmada végzés után rögtön szakmán kívül helyezkedik el. ”

Visszafizettetném velük a képzés költségeit!

13#

“Ugyanis leginkább ők generálták ezt a "alig dolgozik, nyáron szabad, miért akar több pénzt" dolgot.”

Ez nem felel meg a valóságnak!

Már a Rákosi-Kádár érában ez ment: “ mit panaszkodnak, amikor téli szünet, tavaszi szünet, nyári szünet?!”

Holott mindig ki voltak zsákmányolva, a fizetésük a legalacsonyabb, a kizsigerelés a legerősebb.

Magánéletük szó szerint nulla volt.

Soha nem volt ilyen magas a fizetésünk.

45 évet töltöttem a pályán, nekem senki sem tud újat mondani.

A hozzászólások számot új témát dobtak fel. Például azt, hogy 2002.től cca. 300 féle tankönyvcsaládból volt kötelező választani, minden (!) tanító és tanár egyénileg szabadon választhatott a cunami szerűen kiadott kontár “tankönyvek” között. Beállt a teljes káosz évfolyamokon belül és felmenő rendszerben is. Cserébe iskolaváltás esetén a szülőknek a másik iskolában bevezetett teljes tankövcsaládot meg kellett vásárolnia. Ha több gyereke volt, úgy járt. A könyvek viszont néhány hónap alatt lapjaikra hullottak. Tombolt a tankönyvbiznisz.

90-től kijelentették, hogy a NAT érvénytelen, új 10 évig nem volt. Amit Mádl összebarkácsolt a nagy háborúskodásnak gordiuszi módon végrt vetve, lett a “nesze semmi, fogd meg jól”.

A szakfelügyeletet szétverték. Gyorstalpalón végzett “szaktanácsadókat “toboroztak, filléres pótlékért, nulla jogosítványokkal.

Hosszan tudnék mesélni, de 45 évet képtelenség.

És tény: a Rákosi-Kádár rendszerben eleve úgy alakízották, hogy a pedagógusok egymást lessék, egymást marják.

Emlékszem, némi tűzoltási kísérlet történt 1998-2002 között: ruhapénz, tankönyvpénz, túlóra és helyettesítési pótlék, stb. De a következő kormány sec perc alatt törölte.

A fércelt, kísérleti NAT -ok meg azoknak az érdekükben állt, mint akik most is a szabotázst , a politikai cirkuszolást választják a tanítás helyett.

Amúgy pedig a volt kollégám 5 évig élt Svédországban, most már nyugdíjas (40 letöltött év után), nyáron hazajött, mert hírét vette a jobb perspektívának, magasabb fizetésnek, ismét pályára állt. A nyugdíját megtarthatja, a fizetését megkapja. A rengeteg adminisztráció miatt panaszkodik, de összességében elégedett. Jó szakember, és tud tanítani.

"Soha nem volt ilyen magas a fizetésünk." Na, ezzel mindent elmondtál magadról! Soha ilyen magas nem volt az infláció! Ha 45 évet töltöttél a pályán, akkor most már valószínűleg nem töltesz, vagyis már nincs fizetésed. Senkit nem érdekel, hogy eddig is rossz volt, az a kérdés, hogy most milyen. És most egyre rosszabb.

A szabad tankönyvválasztás nem kötelezettség, hanem szakmai szabadság. Javaslom Észak-Koreát, ott nem kell frusztrációt érezned, hogy melyik ruhát válaszd a sokezerből, elég lesz az az egy ocsmány katonai zubbony. Minőségileg is. A mai, szerző megnevezése nélküli kötelező tankönyvek szakmailag rendkívül silányak!