Melyik felnőttképzéssel járnék hosszú távon a legjobban?
Így 30 évesen jutottam el oda, hogy a sok tanulmányi vakvágányt követően szeretnék végre valami piacképes szakmát szerezni.
Az egyetemi jelentkezésről erre az évre már sajnos lecsúsztam, viszont addig is mindenképpen szeretném magam képezni.
Lehetőleg olyan képzés lenne a cél, amivel könnyen és gyorsan el lehet helyezkedni, AI-biztos és hasznos lehet későbbi, egyetemi tanulmányok során is, mint kiegészítő, ráépülő képzés.
A sok gazdasági képzés mellé azért került be pedagógiai asszisztens, mint lehetőség, mivel inkább humán beállítottságú vagyok és érdekel a pszichológia, ugyanakkor a gyerekekkel és a velük való bánásmóddal kapcsolatban semmilyen tapasztalatom sincs, nem tudom, hogy jó lennék-e benne, vagy sem. (Gyógypedagógusnak viszont határozottan NEM mennék, lévén, szellemi sérült gyerekekkel sajnos egészen biztosan nem tudnék foglalkozni.).
Tudom, ez kimondottan rosszul fizet, de egy papírnak talán jól jönne, továbbá segítségével valószínűleg el tudnám dönteni, hogy érdemes lenne-e a későbbiekben pedagógiai, esetleg pszichológiai pályát választanom, anélkül, hogy több évre elkötelezném magam. De ha a többi opció könnyebb elhelyezkedést biztosít, akkor inkább nyitok azok felé.
Álláskeresőként, az ingyenes, államilag támogatott képzések közül az alábbiak merültek fel nálam, mint lehetséges opciók. Szerintetek melyikkel járnék a legjobban és miért?
"Így 30 évesen jutottam el oda, hogy a sok tanulmányi vakvágányt követően szeretnék végre valami piacképes szakmát szerezni... pedagógiai asszisztens..."
Nem, még mindig nem jutottál el oda. :DD
"AI-biztos"
Az milyen?
"hasznos lehet későbbi, egyetemi tanulmányok során is"
Meddig akarsz még tanulni? Mellette egyébként dolgozol?
"pedagógiai asszisztens ... a gyerekekkel és a velük való bánásmóddal kapcsolatban semmilyen tapasztalatom sincs, nem tudom, hogy jó lennék-e benne, vagy sem."
Akkor szerezz végre! Eddig mit csináltál? Érdekelnek a gyerekek, de sose volt még pl. magántanítványod? Hát akkor próbáld ki végre! Az is lehet, hogy semmi affinitásod sincs hozzájuk, csak álmodozol...
"egy papírnak talán jól jönne"
Eddig is csak papírokat gyűjtöttél, ha jól veszem ki. Akkor minek még egy?
"segítségével valószínűleg el tudnám dönteni, hogy érdemes lenne-e a későbbiekben pedagógiai, esetleg pszichológiai pályát választanom, anélkül, hogy több évre elkötelezném magam"
Felejtsd el inkább... Épp elég idő elment már a nagy semmivel, ne akard most elkezdeni feltérképezni a mindenféle képességeidet. Inkább keress valami konkrét munkát, aztán majd lesz saját családod, amiben foglalkozhatsz gyerekekkel.
Legyél inkább könyvelő vagy ilyesmi, az jól is jövedelmez, meg nem is kellenek hozzá különleges képességek. (De azért jó lenne, ha végre elkezdenéd megismerni saját magadat, már csak azért is, hogy tényleg lehessen saját családod...)
Amilyen helyzetben van az állami oktatási rendszer, ahogy elnézem örülnek, ha valaki egyáltalán akar még náluk dolgozni. Az önkormányzatok oldalán is rendszeresen szoktak keresni pedagógiai asszisztenseket.
De ha van itt esetleg olyasvalaki, aki elvégezte a képzést, és/vagy dolgozott a szakmában, gondolom ő többet tud majd mondani. Én leginkább abba futottam bele az innen-onnan összemazsolázott információim alapján, hogy sokan a fizetést keveslik az ilyen helyeken, mert gyakorlatilag a garantált bérminimumot kapják.
Mesterséges intelligencia-biztos. Magyarán nem fog tudni leváltani egy gép X éven belül. Perpillanat egy újabb ipari/digitális forradalom küszöbén állunk, átalakulóban van a munkaerőpiac. Erre céloztam.
Az egyetem után depressziósan melóztam több műszakban, ami teljesen gallyra vágott. Most próbálok lassacskán talpra állni. Tudom, hogy úgy érettségitől kezdve mostanáig elszúrtam az egész életemet, de próbálnám helyrehozni, jobb később, mint soha alapon. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki rosszul választott anno egyetemet, vagy későn állt fel egy toxikus, számára nem optimális munkahelyről.
Ennek első lépcsője lenne a továbbképzés, ezúttal valami ténylegesen piacképes területen a sok büfészak meg alibiképzés után, és/vagy egy olyan munkahely, ami fix munkarendű, ergo tudok mellette szabadidőmben órákra járni, tanulni. Váltott műszak és kötetlen munkarend mellett nekem nem ment, folyamatos konfliktusom volt emiatt a munkáltatómmal.
Saját családot egyáltalán nem akarok, legalábbis belátható időn belül nem, nem is tudom, hogy merült ez fel, eleve semmi köze a kérdéshez.
Én nem bánom, ha minimálbér, pláne, ha mellette tovább tudom képezni magam. Végső soron valahol el kell kezdeni jobb mederbe terelni az életemet és aktívan tenni is ennek érdekében. Elvégre nem hullik a siker és a pénz egyből az ölembe.
Eddig akkor a könyvelő az esélyes befutó. Ráadásul a sima ped. asszisztens képzés csomó helyen nem is indul a közeljövőben(direkt utánakérdeztem a képzést indító intézményekben), csak a gyógy.ped.
Csak tudnám, hogy akkor minek hirdetik...
Mert a magánintézmények által indított ilyen-olyan fizetős szakképzések még "hagyján". Nekik nyilván abból van a profitjuk, ha minél többen jelentkeznek a képzéseikre, aztán pont magasról tesznek rá, hogy később el tudsz-e vele helyezkedni.
De az ingyeneseket elvileg támogatja az állam. Miért nem olyan képzéseket indítanak, amelyeknek van is tényleges aktív felvevőpiaca? Miért éri meg nekik "bolti eladókat" meg hasonlókat képezni, amikor oda is boldog-boldogtalant felvesznek szakképesítés nélkül is, aki tud írni-olvasni, és nem tűnik úgy, mintha próbaidőn belül bármikor dobbantana.
A ped.asszisztensek esetében meg szerintem talán abban bíznak, hogy a tanárhiányt hátha tudják valamelyest orvosolni, pótolni, illetve arra is alapozhatnak, hogy egy részük később pedagógusnak áll a némileg jobb fizetés és elhelyezkedési lehetőségek reményében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!