A tanár miért házinál adja a nehezebb feladatokat?

Kedves #6-os!

Immár 26 évfolyamot érettségiztettem, és elmondhatom, hogy igen-igen sikeresek voltak az érettségizőim.

Azon túl, hogy az emelt szintezőim milyen jók, sok gyenge képességűt is tanítottam, és ők is elérték, amit elérhettek.

Nincs házi feladat, tehát nem megy el az óra (feleslegesen) a megbeszélésre. Így viszont az egész órán feladatokat oldogatnak, dolgoznak a srácok, akár párban is. Én körbejárok, és egyenként nézem, ki hol tart, hol akadt el. Persze, általános elakadás esetén a táblánál rásegítek.

Mindig a szintjüknek megfelelő feladatsort viszem az órára, sosem példatárból fénymásolok! És szeretik csinálni, mert mindenkinek megvan az adott szintnek megfelelő sikerélménye.

Sőt! Nem is feleltetek, nincs a táblánál szívatás.

A táblán való feladatmegoldás önkéntes, fakultatív, és emiatt sorban állnak, hogy szerepelhessenek :)

Az nem értem, miért pontozott le mindenki, mikor a legjobb, leghatékonyabb módszert írtam le. Ja, lehet, hogy a leleplezett kollégák voltak...

Csodálkozom, hogyha valóban így van, de nem kérdőjelezem meg; nem tudhatom, hogy egyébként a tanítási stílusod milyen (hogyan magyarázol, mennyire részletesen, stb.), bár így látatlanban inkább ott keresném a siker titkát.

Viszont ha annyira élvezik a feladatmegoldást, mint ahogyan azt állítod, akkor lehet, hogy a házi feladatokat is olyan kedvvel csinálnák, mint ahogyan órán dolgoznak.

Felejtsük már el ezt a görcsös ragaszkodást a házihoz. Leírta egy szakmabeli, hogy működőképes a módszere házi feladatok nélkül is. Erre mégis kötitek az ebet a karóhoz. Úgy vettem észre az emberek többsége egyszerűen zsigerből gyűlöli a változást.

Korea és Finnország elsők a listán melyen a legkevesebb házi feladatot adó országok vannak. Mi sereghajtók vagyunk. Náluk kiváló az oktatás és a PISA eredmények, nálunk pedig... Na szóval, értjük.

Rengeteg időt töltenek a diákjaink az iskolában. Kifejezetten káros a házi feladatos túlterhelés ilyen számok mellett.

Vagy legalább lehetne különféle témákat a kalapban tartani amiből szabadon lehet választani. Majd ezeket otthon kidolgozni pár hét alatt. Ez egy emberibb alternatíva lehetne.

Nem mondtam, hogy "már pedig akkor is adjon házit", csak felvetettem, hogy ha tényleg annyira szeretik a feladatmegoldást, akkor lehet, hogy otthon is szívesen foglalkoznának vele (ezáltal még hatékonyabb lehetne az egész).

Azt is leírtam, hogy a leckét nem úgy kell elképzelni, hogy már pedig tökéletesre meg kell írni, más különben egyes jár rá, hanem legyen fakultatív; a lehetőség megvan a gyakorlásra, és arra is, hogy a diák mennyire él a lehetőséggel. Ha nem csinálja meg, akkor nem csinálja meg (és nyilván azért nem csinálja meg, mert fel tudja mérni, hogy az adott témakör mennyire megy neki, vagy épp mennyire lesz szüksége későbbi tanulmányai során), és ilyen szempontból senkit nem érdekel, hogy kész-e a lecke.

Nem kötözködni akarok, vagy kétségbe vonni a teljesítményt, de a kérdéskörhöz az is hozzátartozna, hogy a diákjaid közül, arányaiban nézve, hányan jártak különtanárhoz, hogy hozni tudják az adott szintet? Mert én is túl vagyok már egy pár magándiákok, akiknél a tanár tökéletesnek tartotta a módszerét, csak épp a fél osztály, ha nem többen korrepetálásra szorultak, mert nem ment az anyag.

#2-es vagyok:

Illúzióim nincsenek, a gyengébbek nem a matekfeladatokat szeretik, hanem az órák munkahangulatát, a jelenlétet.

Nekem mint tanárnak az ELSŐDLEGES célom, hogy a matekórákra ne gyomorgörccsel jöjjenek, hanem egy olyan 45 perc legyen a napban, ahol jó ott lenni. Van derű és van matekozás is.

Ők ettől még nem fognak maguktól is matekozni, de nem is várom el.

Gyorsan hozzáteszem, hogy a magamfajta tanárokra igazából nincs szükség, sokkal inkább a talpnyaló, középszerű, diákokkal szigorkodó, konzervatív, szervilis káder tanártípus kell, ezt látom mindenfelé. Ennek megfelelően 1 éve ki is sodródtam a közoktatásból, úgyhogy valójában nem is szólhatok egy szót sem, biztos sz4rul csináltam a dolgomat.

Ugyanis jómagam kreatív, kritikus, kommunikatív, egyenes, gyors eszű ember vagyok, és nehezen tűröm a korlátolt káder-vezetőket, és ez már zavaró mindenhol.

Ja, amúgy azóta, hogy nem vagyok állásban, hetente hívogatnak mindenféle iskolába, és várólistám van a magánóráimra 8-adikostól harmadéves BME-s, ELTE progmatos szintig, nem is tudom, miért, ha sz4r vagyok.

De végül is hajrá, nyomassátok csak a házit, aztán feleltessetek órákig, az az igazi a lepontozók szerint...

Furcsa, amit írsz, mert több helyen is láttam ugyanezt a véleményt; például itt GYK-n írta valaki (saját elmondása szerint), hogy informatikát/programozást tanított egy iskolában, és játékokat programoztak órán (nyilván egyszerűbb dologra kell gondolni). A diákok szerették, olyannyira, hogy állítólag a matektanártól kérdeztek trigonometriai dolgokat, hogy azt is beleprogramozhassák a játékba. Erre a szülőktől és az igazgatótól is az volt a reakció, hogy ne játékokat programoztasson a diákokkal, hanem haladjon az anyaggal (amivel értelemszerűen így is haladt). Persze a másik proginfós tanár volt a f@$2@gyerek, aki robot módjára íratta a programokat a diákokkal...

Én valahogy sosem értettem ezt a mentalitást; adott a feladat. Több módon meg lehet oldani. De azt is megadják, hogy hogyan oldd meg. Akkor mi a francért nem az csinálja, aki tudja, hogyan kell megoldani? ...

Melyik országban élsz? (álnaív kérdés)

Idehaza már fontosabb a hierarchiába tartozás, és a parancsuralmi szempont, mint a jó, kreatív megoldások.

Ez hatja át az összes szintet már.

De ne is politizáljunk, felesleges. Ez kell a magyar embereknek, ezt választják, ezt szeretik.

Én pl. 1990 óta nem is szavazok, teljesen értelmetlen.