A tanár miért házinál adja a nehezebb feladatokat?

Valami olyasmiért, hogy megőrizze "tekintélyét".

Ha könnyűt adna, akkor akkor nehezebben tudná indokolni a tudásfölényét, a diákok elhinnék, hogy ők is tudnak valamit, és akkor elbíznák magukat, partnernek éreznék magukat. Ezt pedig a legtöbb tanár nem akarja.

Én matek szakos tanár vagyok, de sosem értettem ezt a hozzáállást. Eleve nem adok házi feladatot, semmi értelme.

A legtöbben amúgy is csak lemásolják a három okosabbról. Aztán meg elmegy az óra nagy része az "ellenőrzéssel".

Nekünk programozásból volt hasonló. Órán kissebb programokat csináltunk csak, hàzinak meg mindíg fel lett adva egy nehezebb program elkészítése olyan elemmel amit még nem vettünk. De ezt ugye nem tudtuk, mert ott ugye el van mondva mit kell csinálnia a programnak és a programot neked kell hozzá megírni.

1-2 alkalommal sikerült megírni a programot. De ha nem ment következő órán így is úgy is közösen csináltuk meg.

A tanár azzal indokolta ezt, hogy hàzira jóval nehezebb programokat ad, hogy szeretné, ha gondolkoznánk és ő hisz bennünk, hogy sikerülhet megoldanunk. A net a végtelen bölcsességével is nekünk segít, ha nem megy valami utána lehet nézni. Meg persze, hogy nem csak 1 megoldása van minden feladatnak, sok módon kijöhet jól a várt eredmény.

Nagy igazságot mondott, mert tényleg volt pár alkalom, mikor hiába nem tudtuk azt, hogy hogyan lenne egyszerűbb megírni a programot 10-20 sorral hosszabb lett de működött.

Középsuliba mellesleg egyik tanár se adott egyeseket, ha nem volt kész a házi, de legalább próbálkoztál vele becsületesen. Általánosba is ugyan ez volt, hogy "nem baj ha nem megy, de próbáld meg".

A törtek és mínuszok után még nagyon sok brutálisabb téma lesz.:D

Egyébként azért adja így, mert otthon több időd van kidolgozni és gondolkodni stb.

Kiváncsi lennék, hogy a #2-es osztálya hogyan muzsikál amellett, hogy nem ad leckét.

Én sem értem teljesen ezt a dolgot; a leckének nem az kellene, hogy legyen a létjogosultsága, hogy szivassuk a diákokat, hanem az, hogy az addig feldolgozott tudást képesek legyenek azon keresztül elmélyíteni, elvégre csak a tanár látja át, hogy az adott tudásszinttel milyen feladatokat tudhatnak a diákok megoldani, míg önmaguktól hiába akarnának gyakorolni, hogyha nem látják át, mihez milyen tudás szükséges. Emellett arra is jó, hogy lássa, az anyagrész melyik része nem megy megfelelően, így arra nagyobb hangsúlyt lehet fektetni.

Persze értem én, hogyha nehezebb feladatot ad a tanár, akkor azzal gndolkodásra sarkallja a diákokat, azonban ennek két buktatója is van; egyrészt ha nem megy minden magabiztosan, akkor nem sok esély van rá, hogy meg tudja oldani, vagy ha meg is tudja oldani (például próbálgatással), levezetni nem tudja, így meg sok értelme nincs, ellenben a kedvet elveszi az embertől, másrészt egyébként sem egy közkedvelt tárgy, így nem is sokan foglalkoznak vele maguktól. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek prioritás a matek, így meg kell hagyni azt a szabadságot, hogy az ember dönthessen, mivel akar jobban foglalkozni, a kötelező házi viszont ezt korlátozza.

Azért hogy még véletlenül se tudd leírni 20 perc alatt, hanem szenvedj vele másfél órát, s az eredmény még úgy sem jöjjön ki.

Amúgy matekban pl ennek az a lényege hogy hiába mutat meg neked a tanár x valahány típusú feladatot s ezeket gyakoroltassa míg a világ s két nap, lehet hogy érettségin olyat kapsz amit még sose láttál s rá kell jöjj hogy kell megoldani.

Vagy lehet hogy ő már nem érzi a különbséget a 3, a √2 s a +∞ között. Ő ugyanúgy végzi vele a műveleteket.

#2-nek:

"Valami olyasmiért, hogy megőrizze "tekintélyét"."

Szerintem valamilyen személyiségzavar áll a háttérben annál, akit ez motivál. Nem tudnám nyugodt lelkiismerettel kijelenteni, hogy egy ilyen ember alkalmas arra, hogy pedagógus legyen.

Talán, ha egy terápiával - évek alatt - helyretenné magát lelkileg....

Ilyen esetekben üt vissza az, hogy tudtommal egy egyetemen, s egy tanár szakon sincs a felvételt megelőzően valamiféle pályaalkalmassági szűrés.

Én is csak a gondolkodásra való motiválásra tudok gondolni. Nálam vegyes volt: volt olyan nehézségű feladat is, amilyet az órán vettünk, és volt nehezebb, ami kisebb gondolkodást igényelt. És nem baj, sőt kell, hogy a diák gondolkodjon. Nem csak a matekházi felett, hanem az életben is.

8#: valóban kellene egyfajta szűrés, de manapság amennyi betöltetlen tanári állás van, örülnek, ha egyáltalán találnak vkit, aki tudja tanítani az adott tárgyat... És bár nem ennek kellene az általánosnak lennie, de ez lett megszavazva, és ha tetszik, ha nem, vkinek meg kell innije a levét, azok meg általában nem a "nagyemberek".