Szükségünk van-e az ünnepekre, tudtok ehhez egy vázlatot?

szerintem elég jó ha bevezetésnek a negatív résszel kezded.

Pl cím "szükségünk van-e az ünnepekre?"

Szükségünk van-e az óriási költekezésre, a renegeteg étel bevásárlására, a sütemény hegyekre? Szükségünk van-e a stresszre amit az ajándékok megásárlása okoz? Szükségünk van-e arra hogy azon izguljunk hogy az illetö akit megajándékozunk örülni fog-e annak amit kap? Ès mi örülni fogunk-e annak amit kapunk? Szükségünk van-e arra, hogy elöre eltervezzük hogyan mosolygunk majd a 10-ik kütyü kicsomagolása után is hogy az ajnádékozót ne bántsuk meg?

Persze, hogy szükségünk van. Szükségünk van arra, hogy ha csak pár órára napra, de megálljunk, hogy levegöt vegyünk, hogy a családdal, szeretteinkkel legyünk. Hogy azt mondhatsuk az eladónak a boltban hogy Boldog karácsony, hogy a szomszéd néni adhason egy kis bejglit, hogy a kutyánknak vegyünk egy fini falatot külön ka´rácsonyra. Aztán arra is szükségünk van hogy gyertyát gyújtsunk, és össze üljünk a szeretteinkkel, hogy a kistesóm rajzoljon a nagymamának, hogy az apukám minden évben mérgelödjön az égösorral, hogy anyukám a kacsát minden évbe oda égesse. Ezekre mind azért van szükségünk, mert szeretni akarunk és azt akarják hogy szeressenek. Kell pár olyan pillanat az évben, amikor ezt megtehetjük, amikor gátlások nélkül megölelhetem a legcsúnyább lányt/fiut is az osztályba hogy boldog karácsonyt kívánjak, mikor csak az számít hogy együtt legyünk a szeretteinkkel. Mikor még a mami keserü bejglie is finom, és a 200-ik szaloncukor is azért lecsúszik. Mert meg kell állnunk egy pillanatra szeretni.

Hú ez most csak úgy eszembe jutott, jó házit kaptatok.