Segitsen valaki leforditani angolra| (? )

Szemedbe nézek,

És örülök, hogy itt vagy,

És örülök, hogy itt lehetek.

De semmit nem tehetek, hogy így maradjon ez.

Magamban sírok,

S kiáltok.

Egy segélykiáltás hallatszik,

De mégsem hallja senki,

Mert csak magamban kiáltok.

Azt kívánom, hogy örökké így maradjon!

És olykor azt, hogy ez se legyen!

Fájni fog, ha vége lesz

És nem akarom ezt!

Miért kell minden szép és jó legyen

Ha úgysem marad így?

Kínlódás és fájdalom

Hát ez az én sorsom?

Már nem bírom.

Feladtam.

De mégis bízok,

A jóban.

Nehéz hinni, hogy most boldog vagyok,

De csak mosolyogni tudok.

Vidám és jókedvű vagyok,

A nap csak süt és én sétálok

Gondtalanul és rád gondolok.

De neked máson jár az eszed,

Én megértem ezt.

Nekem jó, ha vidámnak látlak,

Ha gondtalanul barangolsz a világban

Velem! Én is boldog vagyok,

Mert melletted vagyok.

De elgondolkodom azon,

Hogy ez meddig tart vajon?

Merjek-e örülni, boldognak lenni?

Remélni, hogy mostmár

Örökké tart majd?

Nem, sajnos nem.

Tudom jól, nagyon is jól,

Hogy ezzel a nappal mindennek vége,

És a sűrű keserűség elemészt majd.

Miért hagytál itt?

Ezt fogom kérdezni.

De most, bárcsak megállíthatnnám a pillanatot!

Ami annyira megragadott,

Csak néznék egyre és egyre a szemedbe

S egy könnycsepp arcomon legördülne,

De nem lehet, te ezt nem láthatod meg!

Szép napos idő volt, egy felhő sem volt az égen

És ilyen felhőtlenül boldogok voltunk.

Nem törődtünk semmivel,

Álmodoztunk és nevettünk.

Egy történetre emlékszem vissza,

Ami gyönyörű volt és fájdalmas,

S mikor eszembe jut ez,

Elvarázsol.

Eszembe jut, milyen szomorú is a történet,

És ekkor rád gondolok.

Szomorú vagyok.

Mert tudom, hogy a szép pillanatok

Hamar elszállnak.

Egy szempárt pillantok meg,

Ami a tiédre emlékeztet.

Könny pereg le az arcomon

És már nem bírom.

Most nem kell félnem,

Hogy meglátod a könnyem

És megtudod

Mennyire fontos vagy nekem.

Jó volna téged látni

A legelső találkozásunknal!

Elmondani neked,

Hogy mennyi mindenen

Megyünk majd keresztül:

Fájdalmak, örömök, viszályok,

Harcok és boldog napok,

Keserűség és újból fájdalom.

Éredekes és szívderítő

Látni a mozdulataid,

Amik mára már megszokottak,

De akkor minden új volt.

Mennyi minden történt azóta!

Én próballak szeretni,

De nem tudok mit tenni,

Ha eltaszítassz magadtól

És nem engeded.

Megint azt mondanám neked:

Mennyi mindenen megyünk keresztül:

Fájdalmak, örömök, keserűség és újból fájdalom.

És tudom, hogy ismét minden megfordul

És én hagyom, hogy elmenj tőlem.