Egy ember az orvosi második évében még elkezdi a jogot levelezőn. Ha mindkettőt lelkiismeretesen csinálja, mennyi ideje marad élni, aludni, szórakozni?

#10

Szerintem neked van inkább komplexusod és nem fogadod el a tényeket. Nem állítottam, hogy a magyar jogi kar nemzetközi viszonylatban kiemelkedő lenne, éppen ellenkezőleg, viszont ne vegyük már egy kalap alá az összes jogi kart, mert nincsenek egy szinten. Hidd el van rálátásom a jogi karok oktatási színvonalára és még sokan másoknak is, így képesek vagyunk reális képet vázolni arról.

Nem attól lesz jó egy egyetem, hogy halálra szo.patják a diákokat.

SZTE-n végeztem az orvosit. Nem önfényezésként mondom, de jó képességekkel rendelkezem. Könnyen megértek dolgokat, jó a logikám, marha gyorsan tanulok. Nem mondom, hogy a kisujjamból ráztam ki a diplomát, mert tény, hogy vizsgaidőszakban normálisan tanultam, de úgy végeztem summa cum laudéval, hogy közben volt életem, családom, párkapcsolatom. Nekem a szórakozás nem a heti 3 bulit jelentette, de sokszor beültünk beszélgetni, sörözni a barátokkal egy kocsmába, vizsgaidőszakban alatt is kimentünk a borfesztre, eljártunk szórakozni, hétvégéken a barátommal voltam. Én nem éltem meg szenvedésként az egyetemet, nem tanultam 7/24, nem törtem össze, nem lettem depressziós. A vizsgák és számonkérés többsége korrekt volt, ha rendesen megtanultam az anyagot, jó jegyet kaptam. Aki nem tudta (ez nem feltétlen jelenti, hogy nem is tanult), az meg rossz jegyet kapott vagy megbukott. Ennek ellenére eszembe nem jutott volna a szombatjaimat elcseszni egy levelező képzéssel és dupla annyi vizsgát csinálni, mint így. Szerintem a két szak együtt öngyilkosság :D Biztos meg lehet csinálni, de amellett már tényleg semmi m@sra nem jutna idő.

Barátnőm hasonló kvalitásokkal rendelkezik, mint én, az ELTE-n végezte a jogot. Na, ő pont azt mesélte az egyetemről, amit a Pázmányos jogon tanuló kommentelő az orvos is tesójáról.

Ezek szerint csak függ a szopás mértéke attól, hol tanul az ember. Viszont nem érzem magam hátrányban más orvosi egyetemen végzettekkel szemben, mert pont ugyanazt tanultam meg én is, a diplomám ugyanúgy elfogadják itthon is, külföldön is, nem lettem szarabb szakember, mint más.

Pázmányos hallgató, a tesód hol tanul orvosit?

Hármas válaszoló vagyok. Kedves előző, nem bántásból, de most tudatosult bennem először, hogy valaki ezt mondja, hogy szinte kisujjból ment. Én is orvosin vagyok, de rengeteg szenvedés van. De nálad lehet úgy volt könnyű, hogy tanárok szerettek (esetleg a rektorisz fia, rokona) :))))))) Vagy rohadt nagy szerencséd volt.

Amúgy ismered azt a mendemondát, hogy a gyáva vitéz találkozik 4 farkassal az éjszaka, megfutamodott, de másnap a falu lakói éljenezték, mert bemesélte, hogy 4 farkast puszta kézzel megölte és nem félt. Kb. ilyen sztorid. Én is elvégzem, majd én is elmondom, hogy mennyire rohadt nagy fszagyerek voltam:))) Buliztam, nem féltem, nem fostam a vizsgáktól, simán ment:)

"Pázmányos hallgató, a tesód hol tanul orvosit?"

Pécsen, szenved rendesen. Ahogy a csoporttársai is. Pedig mondom, ZSENI, zsenikategória! Olyan tanulót képzeljél el, aki 12 éven keresztül egy kezén megtudja számolni hány négyest kapott. Nem maximalista egyébként, csak nagyon jó az agya.

Ne haragudj, de most mégis mit vársz? Egy fotót a diplomámról? :D

1. Emlékezetem szerint éppen azt írtam, hogy "nem mondom, hogy kiráztam a kisujjamból". Igen is tanultam. Vizsgaidőszakban reggel 8-tól este 6-7-ig kisebb szünetekkel. De igen is volt közben szociális életem, mert délben elmentem kajálni a barátnőmmel, este 8kor meg igen is kimentünk a borfesztre lazítani. Nah persze nem részegedésig ment az ivás, csak ittunk egy fröccsöt, dumáltunk, 11kor hazamentünk. És még pont maradt időm kialudni magam. Az előadásokat szelektáltam, arra jártam be, aminek értelmét is láttam. Ha tudtam, hogy olyan unalmas, hogy úgy sem tudok ébren maradni, akkor inkább aludtam otthon. Ha szarabb időszak volt, akkor meg a felesleges órák helyett lehetett tanulni is akár. Igen is eljártunk sörözni, néha koncertre, buliba. Most érezzem magam szarul, mert nem döglöttem bele? :D

2. Nem vagyok se profnak, se rektornak a gyereke. Sőt, orvos is csak a távoli rokonságban van.

3. Nem gondolom, hogy 10 vizsgaidőszakon keresztül, majd 6 szigorlaton, szakdolgozatvédésen és államvizsgán mindig csak szerencsém volt. De persze lehet. Majd veszek egy lottószelvényt.

4. A tanárok azokat szeretik, akiknek van némi IQ-juk, normális logikájuk és mellette még arra is hajlandóak, hogy tanuljanak. Tulajdonképpen én ilyen voltam, valószínűleg a tanárok többsége tényleg kedvelt. Már amennyire egy vizsgán meg lehet kedvelni valakit, ugyanis a kollokviumok, vizsgák nem a gyakvezetőknél voltak, hanem azoknál, akik az előadásokat tartották, ők pedig nem hiszem, hogy ismertek mindenkit személyesen a 200 fős évfolyamból.

Véleményem szerint egyébként orvosin a lelki stabilitás a legfontosabb. Ugyanis feltételezhető, hogy aki be tudott kerülni, az nem sík hülye, azaz az alapvető képességei megvannak arra, hogy elvégezze. Sok ember ott bukik el, hogy éjszaka akár tanulni, nem pihen, nem megy el kikapcsolódási, magába fordul, depis lesz, egyetlen kudarctól azonnal összetörik és még rosszabbul teljesít.

Igen, én is izgultam vizsgák előtt. Nagyon is. De úgy voltam vele, hogy a lelkiismeretem tiszta, mert megtettem mindent, ha nem sikerül, majd megy másodjára. Egyetlen egyszer kellett UV-znom a 6 év alatt.

Talán túlzóan fogalmaztam, az érzelmi nyomoroncot nem úgy értettem, hogy a sarokban ülve sírom ki életem legnagyobb baklövéseit. Negyedéves vagyok, köszi az aggódást, a tanulás jól megy, vizsgákon általában 5-öst kapok, úgy hogy nem tanulok többet, mint az átlag, ahogy írtad, én is intelligensnek tartom magam, ezért a tanárok valószínűleg/talán kedvelnek. Én se járok be minden előadásra, ami felesleges, azt kerülöm, van életem, barátaim és párom is.

De akárkivel beszélek az évfolyamtársaim közül vagy más orvosisokkal, mindenkitől ugyanazt hallom, így nem lehetek olyan egyedül. A számonkért anyag mennyisége folyamatosan bővül, lassan ott tartunk, hogy a klinikai tárgyakból szakvizsgatételsort kérnek számon, amire baromira nem lenne szükség általános orvosin. Szinte ez az egyetlen szak, ahol egyszerűen képtelen vagy dolgozni egyetem mellett, minden ismerősöm, aki máshol tanul (mondjuk nagy részük már végzett) is be tudja sűríteni az órarendjébe a diákmunkát. Márpedig ezt sokan igényelnék, én is, mert baromi nehéz az ösztöndíjamból eltenglődni, szinte nulla szülői támogatás mellett, ami ugye maximum 25 ezer forint még ilyen 4.8-as átlagok mellett is. Szociálisat én mondjuk kapok, de az sincs több egy 20-asnál. Másodévet én amúgy végigtanultam, harmadévet mondjuk félig. Negyedéven például valóban csak vizsgaidőszakban kell tanulni, de egy-egy vizsgára jut mennyi? 1-1 hét, max. 2? Senki ne mondja nekem, hogy ennyi idő alatt úgy meg tudja tanulni, ahogy kellene az anyagot, és hogy nem kell sürgetnie magát közben, meg lemondani bizonyos dolgokról, mert különben kihagy valamit. Ez igenis stresszes, fárasztó, el is fáradok, mégis nehezen alszom el egy áttanult nap után, amikor tele van információval az agyam, néhányan már az insomniáig is eljutnak és altatókkal meg nyugtatókkal alszanak. És amikor 1 vizsga kész, akkor max. 1 napod van pihenni, mert jön a következő. Amikor gyakorlatokon voltam, az orvosok meséltek az egyetemi éveikről, valakinek minden vizsga után migrénje volt, volt aki random összeesett a villamoson. Mindenki szétdohányozza magát, mert full ideg, én szerencsére ebben kivételt képezek. Mások azt is nehezményezik, hogy próbálnának rendszeresen sportolni, egészségesen étkezni, de nem jut rá idő, azt eszik, ami a menzán van, vagy én pl. amit anyukám küld és eszem ugyanazt 1 hétig, mert egyrészt nem telik nagy bevásárlásra, másrészt nem jut idő főzőcskézni. Ismétlem, ez negyedéven persze sokat javult, de addig 3 évig mit csináltunk? Tavaly volt pszichológiánk, ahol le kellett írni közösen a csoporttal, hogy mik azok a stresszforrások, amik miatt általában harmadév közepére eljutnak a diákok egy bizonyos szintű kiégéseig, mindenki hasonlókat fogalmazott meg. Lehet én vagyok a debil, de ezek szerintem baromira kivesznek az emberből...:D Nem "döglök bele", de nem is tudom úgy felfogni, ahogy te, és nem vagyok ezzel egyedül.

Ezek alapján meg csak szimplán belecsúsztál a szokásos orvosis létformába: "az én szakom a legnehezebb a világon, minden egyetemistának király, csak nekem szar" blablabla.

"Negyedéves vagyok, köszi az aggódást, a tanulás jól megy, vizsgákon általában 5-öst kapok, úgy hogy nem tanulok többet, mint az átlag, ahogy írtad, én is intelligensnek tartom magam, ezért a tanárok valószínűleg/talán kedvelnek. Én se járok be minden előadásra, ami felesleges, azt kerülöm, van életem, barátaim és párom is."

Ezt te magad írtad. Ha elmondásod szerint ötöseid vannak, tehát nem kell csúszás miatt aggódnod, van életed, párkapcsolatod, akkor mégis mi a baj?

Nem lehet mellette dolgozni, ez tény. De szerintem ezt akkor is tudtad, mikor jelentkeztél. Egyébként volt olyan évfolyamtársam, aki bizonyos tárgyból kifejezetten jó volt, így korrepetálást vállalt. Ha jó jegyeid vannak, akkor pénzszerzésnek jó lehet.

Az, hogy kevés az ösztöndíj, a szüleidtől nem kapsz anyagi támogatást, emiatt nehezen jössz ki a pénzből, az mondjuk egy valódi probléma, de nem az orvosi egyetem sajátja, máshol is hasonló a helyzet. Annyival rosszabb itt, hogy rendszeres munkát tényleg nem tudsz mellette vállalni.

A vizsgaidőszak fárasztó, senki nem mondta, hogy nem az. De azért túlélhető.

Az, hogy nincs idő rendszeresen enni, az valóban szar. Én ilyen esetekben kihagytam a dél körüli órákat és megebédeltem. Egy menüt felénk 600-700 forintért lehet venni, ennél olcsóbban kb. akkor se jössz ki, ha magadnak főzöl.

És nem akarlak elkeseríteni, de ez sajnos később sem lesz jobb. Mikor elkezdtem dolgozni, az első héten minden egyes nap reggeli után a következő étkezésem délután fél 5-kor volt, mikor hazaértem. Most is van, hogy csúszik a kajálás, mert túl sok a munka. Ilyen szempontból nem csak az egyetem, hanem az egész orvosi lét szar. Nem véletlen, hogy az orvosok korábban halnak.

Szerintem sportra lenne idő, ha olyat választ az ember. Fél órára simán el lehet menni kocogni pl., az nem jár egyéb időveszteséggel sem. Versenysportra mondjuk nem nagyon van idő szerintem sem, kivéve, ha valaki lazábban veszi a tanulást.

Nekem is voltak olyan évfolyamtársaim (bár szerintem elég kevesen), akik nyugtatókkal aludtak, de az ilyen meg marhára ne legyen orvos. A munka még stresszesebb, mint az egyetem. Lehet több időd van, de bazi nagy felelősség. Az ilyenekből lesznek az alkoholista, májcirrhosisos dokik, akikre szerintem nincs szükség.

Pont ezek miatt mondtam azt, hogy alapvetően a lelki stabilitás fontos. De talán sokat segít, ha nem ennyire negatívan nézed az egészet, hanem próbálod meglátni a jó oldalát is.

Tény, hogy nehéz, sokkal többet kell tanulni, mint máshol, és frusztráló, hogy mikor az ember a legnehezebb vizsgájára készül, az ismerősök facebookon a nyaralós képeiket posztolják. De attól még szerintem egyáltalán nem volt rossz az egyetemi élet. Szorgalmi időszakban azért nem kell megdögleni, a vizsgaidőszak meg 2 hónap.