Orvosi segítségre szorulok? (pszihológus, pszihiáter)
ha az egyetlen halál "mód" amit el tudok magamnak képzelni, az az öngyikosság?
vagy más is érzett már így?
Ne értsétek félre!
Most nem akarom megölni magam vagy ilyesmi.
csak egyszerűen úgy érzem hogy sok-sok év múlva én majd egyszer úgy döntök hogy,
na akkor most..
Ez egy lelkileg meggyötört emberre vall? (ugyanis az vagyok, de most nem ez a lényeg)
Szóval, akkor ez nagyon furcsa?
Ezzel majdnem én is így vagyok..
Hát én úgy vagyok vele, hogyha idő előtt kell meghalnom, akkor már legalább ne más öljön meg.
Azt meg nem akarom megvárni, hogy megöregedjek, mindenem fájjon és az esetleges gyerekek/unokák tartsanak el. Emiatt gondolkoztam már azon, hogy egyszer majd, öngyilkos leszek.
Ugye hogy van benne valami?!
de a hülyeséget mondok, akkor valaki tegyen helyre!
csak ne a bibliával!
Hasonlóan gondolkodok én is. Szerintem az az öngyilkosság egy egész jó halálnem, ha mondjuk egy hosszas öregkori kínlódással járó betegséghez hasonlítjuk. Jó érzés tudni, hogyha nem kértem, hogy megszülessek, legalább annyi szabadságom van, hogy a halálomról dönthetek. Nem értem a társadalom miért olyan elutasító az öngyilkossággal szemben.
Biztos sokan gondolkodnak így, de ezt valamiért nem lehet hangoztatni, mert rögtön pszihológust javasolnak.
igen tudom. fájdalmat okoznék,
de a sima halálom is fájdalmat okozna szóval mindegy!
és volt itt egy jó gondolat:
,,hogyha nem kértem, hogy
megszülessek, legalább annyi
szabadságom van, hogy a
halálomról dönthetek. ,,
szóval vagyunk egy páran akik ezt gondolják!
persze ez nem nyugtatott meg.
Az öngyilkosság egy nagy baromság, tudat beszűkülés. S végzetesen nagy hiba, mert lehet ma kilátástalan minden aztán eltelik egy kis idő és váratlanul minden megváltozik.
Amikor fiatal voltam (most nem sokára a 72 be lépek)23 éves, végtelenül elkeseredett voltam. Intézetbe nőttem fel, aztán kikerültem a középiskolába, kollégiumba, de az állam bácsi nem tartott el tovább, nem taníttatott pedig kitűnő voltam mindig- tanítsák a szülők ezt mondták- de ott az egyik beteg volt és anyagi gondjai voltak, a másik pedig egy önző disznó volt. Szóval 15 évesen az utcára kerültem- kevés-óraszámú munka mert fiatalkorú...csak ágyrajáró" albérletre tellett- majd szerelmes lettem valakibe aki megvédett egyszer srácoktól, jól eltángálta őket. Jártunk-- hozzámentem feleségül hogy valakihez tartozzak én is, megígérte hogy ha megházasodunk tovább is tanulhatok estin.
Aztán amikor odaköltöztem esküvő után, kiderült, hogy valójában egy alkoholista duvad aki szinte mindig mindenhol verekszik... ha nem volt kit megvernie, mert kerülték a környéki fiatalok akkor engem vert kékre-zöldre-- mondván a hasas macska többet ér mint én, mert nekem méh mindig nincs gyerekem (17 éves voltam csak) megtiltotta a tanulást, mert egy nőnek a fakanál való a kezébe. Őt mivel rábeszéltem az esti tanulásra, tanítanom kellett- titokban tanultam- a pótvizsgázókkal vizsgáztam. Össze is futottunk mert elhallgatta hogy elhúzták még az indeszét is eltüntette-- véresre vert otthon a vizsga miatt. kis fiam született még csak pár hónapos bolt és labilisan állt fel az ágyban amikor megütötte. attól kezdve nem féltem tőle, neki mentem, mert a kisfiam nem engedtem bántani.De a verések nem maradtak abba.
Megszöktem tőle a gyerekkel az ország másik felébe- albérlet gyerekkel, volt hogy már enni se volt pénzem, a cipőm lyukas bolt télikabátom nem volt, 3 hónaponként leadtam 4dl vért, akkor még fizettek érte-- és tele ettem magam az első étterembe mert mindig éhes voltam hisz majd nem annyi volt gyerekkel az albérlet, mint a fizetésem.
Senki nem akart velem komolyan megismerkedni mint visszahallottam,- nagyon szép csaj, kedves aranyos, de szegény mint a templom egere ráadásul gyereke is van -- isten ments!
aztán egy gyermektelen házaspár a depresszióig, az öngyilkos gondolatig belém dumált mindent-- azért hogy a gyerekemet nekik adjam.
Öngyilkos lettem és a gyermekem rájuk hagytam írásban-- de egy csoda véletlen folytán megtaláltak és megmentettek.
Amikor kijöttem a kórházból és olcsóbb albérletet keresgéltem. Aztán betértem egy étterembe mert nem is reggeliztem éhes voltam. S egy fiatal ember asztalánál lett helyem. --- szerelem első látásra, házasság és végtelen boldogságban éltem, élek ma is VELE-- lassan 50 éve lesz. Nagyon szép házunk, kertünk lett ahogy mindig is szerettem volna, tanulhattam este és közös gyermekünk is lett--- Ha akkor sikerül az a baromságom akkor mind ezt a szépet boldogságot nem érhettem volna meg!!
Igaz a korral vannak apróbb bajok is, itt fáj ott fáj elfáradunk hamar-- de mindenben kárpótolnak a két csodálatos nagyra növögető fiú unokám. a 182 cm magas amikor magához ölel a -mellkasáig érek- és puszit ad vagy csokit csempészik az asztalomra-- a kisebbik gyere mami játszok neked és aztán hallgatom ahogy zongorázik, bagy viccel belem bújócskázik, viccelődik, vagy megölel a kis kezét a fájdalmas csontomra teszi-- gyere meggyógyítom ő 13 éves. S a férjem akit épp úgy szeretek, mint az első napon.
Szóval nem szabad eldobni az életet mert csak ez az EGY VAN!! Nem igaz a mennyországa se a feltámadás se pedig a reinkarnáció
# mami
Nagyon köszönöm hogy leirtad ezt nekem! nagyra értékelem!
köszönöm! :')
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!