Aki PhD-ra jár, tudatosan készült rá? Mikor dönti el valaki hogy ezt akarja?

Ez szerintem nagyon változó élethelyzettől (pl. valaki 50 évesen megy doktori képzésre, hogy előtte már évtizedekig kvázi kutatóként dolgozott), és tudományágtól is függ.

Aki 19-20 évesen épp alapszakon van, ott még én nehezen tudom elképzelni, hogy tudatába lenne annak, hogy mi az a tudományos pálya, és hogy ő tényleg ezt akarja csinálni.

Sok embernél a mesterképzés alatt dől el valószínűleg, amikor bevonják kutatási feladatokba, ajánlgatják nekik oktatók, hogy gondolkodjon el a tudományos karrieren, mert tehetséges.

De sok ember meg sokkal később, már több évnyi szakmai tapasztalat után dönt úgy, hogy inkább tudományos pályával próbálkozik, mert az adott területen nincs elég szakmai kihívás, és ő többet tudna kihozni magából. Vagy elve olyan helyen dolgozik, ahol sok előnnyel jár ha phd-je van (felsőoktatás, kutatóhelyek, üzleti szférában kutatólabor stb.)

Kevesen akarnak kutatók lenni 18-19 évesen.

Később sem annyian szeretnének PhD-zni, mint amennyit felvenne a rendazer. Ez egy vezeklés igazából, sok áldozattal jár, főleg ha mehetnél iparba sokkal többért.

Ugyanakkor szerintem van értelme, és tényleg jó évek ezek, ha érdekel a témád.

Sok utazás, konferenciák, rengeteg érdekes embert megismersz. Nem kell egyből iparban feladatokat megoldani egy gépezet részeként... hanem önállóan, részben a saját témádon dolgozhatsz. Valami tényleg olyat építhetsz fel, amit a világon máshol még nem csináltak. Nehéz hivatás, és sok nélkülözéssel is jár, ugyanakkor van az a cél amiért érdemes meghalni is :) szerintem csak így van értelme a kutatásnak. Kamu témával, arra játszva hogy elmenjen pár év munka előtt, annak nincs értelme (és erkölcsileg is kétséges)

Én ugyan még nem kerültem be, de pont most fejezem be az MSc-t és jelentkezem PhD-ra. Tehát még nem tudom, sikerül-e, de azért tudok válaszolni a kérdésekre. Nem Magyarországon tanulok, szóval picit mások a körülmények/feltételek, pl. itt nincs "poszter" (ezt itt hallottam először) és a tanulmányi eredmények sem annyira fontosak, persze, nyilván előny, ha vki jól tanul, de nincs semmiféle követelmény azon kívül, hogy be kell fejezni az MSc-t.

Én a BSc-n még annyira nem gondolkodtam ezen, de voltam TDK-n - azért, mert akkor szerettem volna Erasmusra menni, és hallottam, hogy előny a TDK. Ez volt másodévben. Aztán ami a fő impulzust adta az a BSc szakdolgozatom volt, ami meglehetősen jól sikerült, és a témavezetőm ajánlotta, hogy írhatnék belőle tanulmányt. Aztán az MSc-n már tudatosan készültem, tehát újabb TDK, majd megírtam a tanulmányt is, így lett publikációm (a tanszék adta ki, igaz, de rendes folyóiratnak számít). Aztán szépen lassan elkezdtem érdeklődni az illetékes tanároknál, kiválasztani a témát, stb. Mjad kiderül, felvesznek-e.

Szerintem jellemzőbb az utolsó években való érdeklődés, az elején még nem nagyon lehet tudni szerintem. Persze, lehetnek ilyen ambícióid (nekem is megfordult a fejemben már elég régen), de amíg olyan messze van, bármi történhet.

Mármint hogy érted, hogy nincs poszter?

Ez mindenhol alap a világban. Vannak a konferenciák, ahol vagy előadást tartasz, vagy elviszed az eredményeidet egy A2-es, A3-as poszteren. Sok képpel, figekkel némi szöveggel. Lehet unpublished is.

Minden konferencián a "poster session" az egyik ilyen esemény.

Furcsa, hogy pont ez nem ér plusz pontot, mert általában a diákok még nem tudnak publikálni, viszont az eredményeiket elviszik posterben, vagy előadás formájában.

...a menete pedig úgy néz ki, hogy mondjuk adott a san diegoi nagy neurobio konferencia, oda regisztrálsz 200 dollárért egy poster abstractot, az kb 250 szavas összefoglaló. Aztán elfogadják, és majd a konferenciára összedobod, kinyomtatod / digitális poszter, és ott helyben ki van állítva több száz / ezer poster ami között mászkálhatsz és a szerzőkkel dumálhatsz, elmondja 5 percben a kutatást, infót cseréltek, kontaktot stb. Emellett vannak a cégek standjai is, ahol a legújabb technológiákat mutatják be.

Napközben meg előadások mennek.

Szerintem a poster a legjobb, ha egy publikálatlan témád van, részeredményekkel.... vagy methods, technikai poster, nem biológiai.

Lehet rosszul magyaráztam :) A poszter önmagában nem ér semmit, csak akkor ha konferencián bemutattad. Egy tudományos eredmény és konferencia szereplés.

Amúgy milyen téma? Mert azért a komolyabb kísérletes munkákból nem lehet csak úgy publikálni impakt faktoros lapokba. Ez fontos, hogy impakt faktoros legyen. Ha egy egyetemi lapba, vagy a Fürge ujjak magazinban hozzák le, az itthon nulla pontot ér.

Ami reális MSc alatt, az egy társszerzős cikk, amibe bekerülhetsz. Pl SOTE PhD felvételinél egy konferencia poszter darabja 0.5 pont, előadás 1 pont, TDK nyerés az valami 3 pont, egy társszerzős IF cikk 2 pont (a Nature/Science stb is!) .. szabadalom 3 pont.

Első szerzős IF cikk az pedig 4 pont.

Na az kb esélytelen MSc alatt. Vagy nagyon ritka. Eleve egy-egy komolyabb elsőszerzős cikk az több év, akár 5 év munka is, kísérleti területen.

Ugye ez kell is a PhD-hez, itthon biztosan, és szerintem külföldön is. El kell érni pl 2.5 elsőszerzős impaktot, és 2.5 társszerzőst.

... Mondjuk az Orvosi Hetilapnak valami 0.1 :D az alatt nincsen nagyon más lap.

...de ha gubázol egy jobb lapot 5 év alatt, akkor kijöhet a 2.5 saját.

Most bedurvult a rendszer mert 4+1 éved van megszerezni az IF-et. Ami néha baromi nehéz, tekintve hogy 5 éve egy project...és közben be is bukhatod a témád, elfogy a zs. Sok buktató van sajnos.

Nekem ott van a szopó, hogy a PI nem enged ki kis cikkeket. Csak nagy lapokba, pl 20-30 impaktos Nature, vagy Cell. Ezzel rendesen megszívhatom, mert amire nekem cikkem lesz ebből lehet lejár az 5 év.

Így próbálok egy technikai cikket összedobni, és a kollégám lemond a PhD-hez használásról, így osztott elsőszerzősben talán megcsinálhatom 4 év alatt... már ha a főnök kiengedi a cikket.

Kemény világ ez, stratégiák kellenek, és sokszor ott a pisztoly a fejednél.

Mondhatni a PhD a modern rabszolgaság :D

Műszaki és term.tud területen...

Kereshetnél 2-3x ennyi pénzt iparban, ehelyett lapátolod a főnök sz...szenét a pincében pár évig, aztán talán... talán megdob egy cikkel.

Sajnos ahol ilyen drága a tudomány (több száz millió Ft egy project), ott nem lehet csak publikálgatni.

Ez mér rég nem az a kor amikor grandiózus felfedezések voltak, Cajal rajzolgatta a neuronokat, Szentágothai anatómiából alkotott... mások meg tintahalak neuronjait stimulálták elektróddal, és meg is volt a világszenzáció.

Itt már elveszik az egyéni teljesítmény, évek munkája, és 100M Ft-ok, kúsznak le a lefolyón, aztán lehet előbb publikál a rivális... lelövik a témád, és mehetsz almozni. Kivéve ha nincsen ilyen esetekre a B terv, ipar. Kell is, nehéz világ ez.

Bocs, most elolvastam rendesen... a szakdolgozat tanulányod.

Gratulálok az szép teljesítmény MSc alatt.

Most már nagyon érdekel milyen téma, privátban ia írhatod.

Írtam, hogy picit mások a feltételek és a körülmények, persze, lehet azért is, mert humán területen vagyok, nem termtud, orvosi, stb. Szóval úgy vettem észre, hogy nem annyira nehéz publikálni, főleg doktoranduszoknak. Msc-n meg szintén nem kizárt, persze, nyilván nem a legjobb lapokban, de a tanszék által kiadott folyóirat, ahol megjelent a tanulmányom, elfogadott rendes publikációnak. Egy diáktól nem is nagyon várnak többet (valami orszagosan elsőrangú lapot), nem nagyon reális.

Ezt a poszter-dolgot viszont komolyan nem ismerem. Lehet, hogy nagyobb konferenciákon lehet ilyet csinálni, de akkor már inkább phd-n. Legalábbis fura, hogy eddig nem hallottam róla :) De egyébként értem a lényegét. Lehet, itt is az a "gond" hogy ez inkább termtud, műszaki területre jellemző?