Miért ne menjek egyetemre?

Értem amivel érvelni akarsz, de akkor is fölösleges mindenkit a diploma felé terelgetni, mert jó szakemberből meg tényleg hiány van.

Amúgy szüleim is diplomások, hellyel közzel abban is dolgoznak, nem éltünk sose rosszul, de nem is keresték hülyére magukat (pl anyámnak most, közel a 60-hoz lett először új, 0km-es autója). Ellenben azt láttam, hogy állandóan stresszesen jöttek haza a melóból, ami kihatott a családi életre us, el tudtunk menni nyaralni, de a céges teló ott is mindig csörgött.

Én meg így nyugiban vagyok, igen, ahigy a törtetők fogalmaznak, "elkocsikázgatok a városban", de nem kapok agyf@$zt, nem hajtom rommá magam, a kint töltött idő nagy része nem effektív melóval telik, ha állok a droszton, nézem a tv-t, vagy nyomkodom a telómat, ha meg gurulok, akkor szól a zene, elvagyok a gondolataimmal, és érdemben a fene nem b@$zogat. Fizetem az adókat, fenntartom, tankolom az autót, elhordom szervízbe, meg évente műszakira, és ennyi. Nem nagy agytorna, az agytorna részét, az adminisztrációt azt mecsinálja a könyvelőm havi 5 ezerért. Szóval ha véletlen megpusztulok, az agyam eladó, keveset futott, újszerű állapotban 😎😎

Szia kérdező! Sokmindenki van úgy vele, hogy ő soha az életben még csak hallani se akar a főiskoláról, illetve egyetemről. Megértem, sokakat nem vonz a jövőkép amit egyetemi végzettséggel tudnának átélni. Se a munkalehetőségek hiánya, vagy a szak használhatatlansága a munkaerőpiacon, se az olyan éjjel-nappal bizniszelgető, szinte NULLA szabadidős élet nem vonz egyeseket (engem se), de van aki egyszerűen nem kér iskolai életből. Ez érthető. Az ember nem feltétlenül kell hogy egy zsúfolt életet éljen. Mit gondolsz, miért tanítják velünk történeteink, hogy néha jobb egy vidéki, nyugis porfészekben, mint egy túlzsúfolt, gyors életet élni egy nagyvárosban, bár az élet nem ilyen egyszerű, azért az ember sem olyan egyszerű, minthogy mindenkitől el kelljen várni a főiskolás végzettséget. Ám tényleg gond, hogy sokan nem kapnak szakot az érettségijük mellé, így kénytelenek tovább folytatni. Azonban szerintem a hiba máshol lehet: Iskolarendszerünk ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy megismerjük a munka világát, felfedezzük lehetőségeinket, mert mit csinálunk az iskolában? Tanulunk olyan tárgyakról, amelyekről jó ha egy-két anyag eszünkbe jut, és mindenkinek ugyanazt meg kell tudnia tanulni fejből, verseket felmondani, szorzótáblát zagyválni. Annyi jogosultsága van, hogy legalább megtanít minket helyesen írni, mert szomorúan veszem, hogy egyesek képtelenek komolyan venni a helyesírás fontosságát. Gondolok én azokra, akik értelmes szavak és mondatok helyett random bepüfölt olvashatatlan szöveget pötyögtetnek, majd sírnak, hogy sokan kritizálják a nemlétező helyesírásukat, de van egy olyan gond, hogy gyermekeinket a gimnázium végére, gyakran még előtte kényszerítjük egy szakhelyes megválasztására, pedig lehet itt rossz választ adni, főleg ha impulzusból az alapján választunk szakot, hogy mit álmodunk. Sokszor egy hobbit is nehéz teljes munkaidejű melóvá varázsolni. Nem mindenki tudja megtenni ezt az átmenetet. Ha szeretsz rajzolni, nem feltétlenül kell egyből azt választani jövőbeli foglalkozásnak amiből pénzt kell előteremtened, mert könnyen belátható, hogy profin rajzolni egészen más folyamat, mint gyermekként rajzolni. Az előbbi igényli, hogy szived-lelked a művészetben legyen, tudd kívül-belül, hogyan működik a rajzolás, festés, tanulni a nagyoktól, akik az iparban aktívan részt vesznek, de még őket nézve is rájöhetsz, hogy nem könnyű például animátornak, vagy bármilyen vizuális képzőművésznek lenni. És ott van a Grafikus szakma: amikor rendelésre elkészíted a rendelő elképzelései alapján olyan dolgokat, mint arculat, kiadványok, ilyenek. Sok tehetséges művész elhatárolódik ettől a szakmától, mondván hogy korlátozza művészi szabadságukat. Gyakran nem is ők terveznek. Ők csak kiviteleznek egy pár verziót abból, amit kérnek tőlük. A megrendelő végzi az igazi tervezést. Sokan nem így képzelték el a művészeti pályafutásukat, de gyakran csak akkor látják be, ha egy-két évet eltöltöttek Grafikusként. De ez csak egy a sok valószínű példa közül. Néha jobb (lenne), ha társadalmunk engedné, hogy lakosai megelégedjenek egy tűrhető, okésan fizető állással, szabadidejüket pedig azokkal tölthetnék, akikkel törődnek.

Sajnos manapság nagyon sürgetni szokták az egyetemet sok helyen, de arról nem beszélnek, hogy nem feltétlenül kapsz munkát egy diplomával. Sőt, olyasmiket is mondanak, hogy diplomával elküldenek, mert túlképzett vagy. Nekem személy szerint az is probléma, hogy az iskola nagyon sokáig megy: 8 év általános, 4 év gimi, 3 év főiskolai/egyetemi alapszakon, plusz 2 mesterszakon, és a doktorihoz ki tudja, mennyi év kell még, és ha pályát váltanál, ismételd meg egy másik szakon, ami még 5+ év, és nem feltétlenül ingyen kapod azt sem (még egy indok egyeseknek), mert itt magyarországon jó ha 12 félévet kapunk. Ami egyenlő 6 évvel. Ha pedig nem probléma neked OKJ-s munkát végezni, az átlag 2 év, de van olyan is, ami 1 év, meg olyan is ami 4 év. Attól függ, milyen szakra jelentkezel. Szóval csak hogy elérj valamit az életben, úgy hogy ki kellesz próbálnod új szakmákat is, és meg is élj, lehet többet töltesz majd el tanulással mint kenyérkereséssel. ÉS egy idő után az ember agya már nem fog működni úgy ahogy kellene, legalábbis az esetek nagy részében. És sajnos csak 100 év áll rendelkezésünkre, ha mázlisták vagyunk, és 60-70 évesen már nyugdíjasok akarunk lenni, kipihenni életünk rabszolgaként töltött éveit, felkészülni, hogy lassan elhagyjuk földi halandó létünket. Hosszú az iskola, és miután örülünk hogy végre megszabadultunk tőle, kiderül hogy visszamegyünk időről időre különféle okokból. Jó lenne, ha fel lehetnénk készülve az ilyesmikre rendesen. Egyelőre ennyit mondok.