Maradjak a munkahelyemen, vagy menjek egyetemre?
Nagy d9ntések előtt állok.
A jelenlegi munkahelyemen, havonta 300-380.000 ft között keresek (nettó), amiért meg kell dolgozni ugyan, de van mellette szabadidőm. Fizikai munka, hegesztés, stb.
Ősztől azonban lehetőségem lenne főiskolába járni, ahol egy olyan szakot választottam, amivel itthon max bruttó 250.000 körül lehetne keresni.
Nem tudom eldönteni, hogy csináljam azt, amit szeretek, és keressek itthon kevesebbet, esetleg később a szakmában, külfölfön többet, vagy maradjak a munkahelyemen, ahol elvagyok ugyan, a társaság jó, a munka nem vészes, de nem az az álom, ami engem érdekel.
A jelenlegi fizetésemből tudnék 1 éven belül telket venni, és elkezdhetnék néhány dolgot, ami érdekel (méhészet, gazdálkodás), azonban a szakomat már nem kezdeném el jövőre, ez biztos.
Maradjak "egyszerű munkás", vagy lépjek feljebb, és egzisztenciával telítettebb, azonban kevésbé fizetőképes munkahelyen dolgozzam?
Attól függ neked mennyit számítanak az álmaid. Csak egzisztenciából ne menj fősulira. Ha tényleg ez az, ami igazán érdekel, akkor valószínűleg jó szakember lenne belőled és így szinte a hobbid lenne a munkád.:)
Csak ez az egy életed van, csináld, amihez kedved van!
Köszönöm a válaszokat. Sajnos a levelező tagozat nem megoldható. Munka mellett nem tudok annyit tanulni, amennyit kellene. (Próbáltam már, kicsináltam magam.)
Valószínűleg 1 félévet megpróbálok, a cégem pedig vissza vesz, ha úgy döntök, hogy nem fekszik a suli.
De azért még rágódok rajta kicsit. :)
Milyen szak?
Én hegesztőként (minősített vagy?) megpróbálnám az anyagmérnökit, Miskolcon nagyon jó. De van hegesztőmérnök képzés is, ezzel BP-en nagyon jól lehet keresni (esab például). Vagy teljesen más terület?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!