Mennyire támogatnátok a lányotokat, ha az egyeteme mellett mást is szeretne tanulni?

"tekintva, hogy egész nap beszélgetek anyával... "

Ő sem dolgozik :)

A gazdagkislányos álomvilág újabb epizódját láthatták. Köszönjük, tartsanak velünk a következő részben is.

(Ez egy kamus, rengeteg ilyen kitalált sztorija van)

Istenem, úgy fel tudom idegesíteni magam az ilyen válaszokon...A kérdező feltett egy kérdést és max. 2-3 ember volt, aki a kérdésre válaszolt vagy azzal kapcsolatosan leírta a véleményét, az összes többi veszekszik, beszólogat...egyszerűen szánalmas. Ezekbe a válaszokba már tényleg nem lehet semmi mást belelátni, csupán az irigységet, hiszen egyes emberek itt úgy beszélnek, mintha az ő zsebükből gazdálkodna a kérdező...

Mi a francért menne el dolgozni, ha nincsen rá szüksége? Végzettség nélkül nehéz jó munkát találni, a diákmunkák 80%-a is arról szól, hogy a munkáltatók diákkokal próbálják helyettesíteni a képzett munkaerőt, kihasználják őket stb., nekik ez kapóra jön, hiszen kevesebbett kell fizetniük. Valamint én is úgy gondolom, hogy semmi előnye nem származna abból, ha elmenne pl. pultosnak, felszolgálónak, gyári munkára stb., mert semmilyen szakmai tapasztalatot nem szerez. Ha lenne lehetőséged egy olyan állást találni, ami közel áll a szakodhoz, olyan készségeket és képességeket sajátíthatsz el, amik később a hasznodra válhatnak, akkor az már más tészta mert az valóban egy jó dolog, legalább több betekintést nyerhetsz a későbbi munkádba és nem otthon unatkozol. Ugyanakkor ami a legfontosabb az az, hogy a kérdező nem kérdezte, hogy elmenjen-e dolgozni, nem ez volt a kérdés. Ha már ott tartunk, hogy ez is provokáció, akkor én is provokálok egy kicsit :) Én sem fogok az egyetem alatt dolgozni, ahogyan rengeteg barátom sem, mert a szüleim anyagilag is támogatnak engem (mielőtt bárki belekötne leírom, hogy nem kikövetelem vagy elvárom, hanem ők ajánlották fel és nem támogatják a diákmunka ötletét), nincsen szükségem arra, hogy pénzt keressek. A kérdező is leírta és én is leírom, hogy amennyiben rászorulnék arra, hogy elmenjek dolgozni mert el kellene tartanom magamat vagy esetleg a családomat kellene kisegítenem, akkor én is megtenném, hogy elmennék dolgozni, de jelen pillanatban ez nincsen így és ez a lényeg. Az, hogy ő hogyan finanszírozza a megélhetését, a tanulást stb., az az ő és a szüle dolga, úgy oldja meg, ahogyan akarja.

Azt mondtad, hogy a szüleiddel jó a kapcsolatod, mindent meg tudtok beszélni, tehát, ha ez valóban így van, akkor szerintem nincs mitől félned. Az én szüleim például támogatnának ebben is, mert mindig azt mondták, hogy azt tanuljam, ami érdekel, amit szeretnék, tehát ezekbe a döntéseimbe sosem szóltak bele. Szerintem ez így normális és nem a szülőnek kell döntenie a gyerek jövőjéről, hiszen nem az ő élete, nem neki kell azt tanulnia stb.. Én abban sem vagyok biztos, hogy attól, hogy valaki egy felnőtt ember, már rögtön mindent tud és átlátja az egész munkaerőpiacot (max. a saját szakmájában), tehát szerintem ez a "megéri azt tanulni - nem éri meg azt tanulni" dologra sem lehet alapozni (főleg úgy, hogy egyesek még azzal sincsenek tisztában, hogy a ponthatár nem a szak nehézségét jelöli...500 pont a max., 460 körül van a legtöbb közgáz szak vagy pl. nemzetközi tanulmányok (ami nem egy nehéz dolog) és az orvosi, mérnöki szakok (amik nehezebbek) mind 460 alatt). Ha anyagilag minden adott, akkor én úgy gondolom, hogy itt inkább neked kell felmérni a helyzetet és döntened, hiszen te tudod, hogy képes lennél-e egyszerre két szakot vinni, mindenre normálisan készülni, tanulni és, hogy egyáltalán érdemes lenne-e elvégezned azt a szakot is (mármint tanulni sosem felesleges és a nyelvszak szerintem egy nagyon jó kiegészítés, de kérdés, hogy mennyire tudnád majd összekapcsolni a két területet). Ha úgy érzed, hogy képes lennél rá, a felvételit is meg tudod csinálni (ami egyébként nem nagy ügy, mert az emelt érettségi az B2 szint), akkor hajrá, vágj bele! A leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy a szüleid eddig is nagyon rugalmasan, támogatóan álltak hozzád, segítettek neked, tehát szerintem, ha esetleg eleinte lesznek is kisebb problémák, majd megbékélnek és elfogadják a döntésedet.

Azért vannak vicces részek:D

,,simán elmennék akár 12 órázni is" ez nagyon jó:D Én meg simán elmennék egy nap 23 órázni:D .... bár nekem legalább van munkatapasztalatom, nem csak dobálózok a 12 órával, hanem meg is éltem, de a 14-et is.

Illetve ,,nem kell tapasztalat mert biztosra megyek"

Ergó apukád vállalkozó vagy valami fejes egy cégnél, és bármennyire is semmi tapasztalatod, bedug egy olyan helyre ahol nagy kárt nem tehetsz és mégis talicskázhatod haza a pénzt:D

Anyukád meg eltartott ezek szerint... érthető honnan a mentalitásod:D