Nem bírom, túl nagy a nyomás, mit tegyek? Nem akarom hogy.

"napietus.blog.hu válasza:

22:55-ös, a matek gyakorlati tárgy, tehát nemigen lehet puskázni."

nálunk sokat kellett magolni. 3 tanárból 2-nél a dolgozatok 30%-a szabály volt. még függvénytáblázatot sem használhattunk csak 4-ben.

én 2 éve érettségiztem szal az nemvolt olyan régen.

azért is lehetett puskázni mert minden dolgozat órai anyagból épült fel. szal ha a tanár leüllt és én a középső sorban ülltem sosem szúrt ki h lapozom a füzetem.

mindenki a középső sorra hajtott pont emiatt mikor kinyitották az ajtót egymást elnyomva rohantunk a helyekért.

Én pont érettségi előtt álltam, amikor októberben elkezdődtek itthon a veszekedések, kiborulások. Anyu iszonyatosan ki volt lelkileg, két hétig én is szinte mindennap sírtam iskolába menet, aztán megembereltem magam, és visszafojtottam a könnyeimet suli időre. Teljesen magamba fordultam, az összes barátomat elveszítettem, egyáltalán nem mozdultam ki. Viszont a tanulásba menekültem. Ha az ember tanul, az elviszi egy teljesen más világba, más tudatállapotba, amikor csak is arra tud koncentrálni, amit olvas. Életemben nem volt olyan jó átlagom mint akkor félév végén. A hercehurca azóta is tart (két éve), úgy néz ki nem lesz válás, de senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a minta család példáján nő fel, majd 18-9 éves korában kiderül hogy hoppá mégsem. Ez akkora pofon az élettől, amit szinte lehetetlen feldolgozni. Csalódsz a tökéletes családról alkotott képedben, és hirtelen azt sem tudod ki vagy. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy az ilyen eseteket is túl kell élni, és nem lehet azt mondani, hogy nekem most ilyen problémám van, többé nem teszem a kötelességemet. Néhány hét adott az "önsajnálatra", de utána igen is fel kell emelni a fejedet, és beismerni, hogy nem élheted a szüleid életét, hiszen te még csak a kapujában állsz a sajátodnak, és ha nem teszel valamit, az a kapu igen gyorsan bezárul. Fel kell állni, megrázni magad, és ha iszonyatosan fájó lélekkel is, de meg kell csinálnod a kötelességeidet. Az hogy gyógyszert kezdtél szedni a lehető legrosszabb döntés. Ha tudnád mennyit sírtam, hány hiszti roham jött rám, amiről eleinte fogalmam nem volt hol tudnám levezetni... iszonyatos érzések voltak a fejemben, szinte szabályosan fájt a szívem, de ugyanakkor jelenleg büszke is vagyok valahol magamra, hogy ezt önerőből, gyógyszeres és orvosi segítség nélkül le tudtam küzdeni. Persze örökre bennem marad az az élmény, de itt vagyok, és teszem a dolgom. Nyilván édesanyádnak sem jó látni, hogy most miatta/miattuk vagy olyan állapotban amilyenben, nem esik neki jól a tudat, hogy az ő dolguk miatt talán megbuksz. Ha más nem is éltet legalább próbálj arra gondolni, hogy édesanyádnak legalább a tanulmányi eredményeiddel tudj egy kis örömet okozni.

Próbáld megtanulni! Itt van a két nap, tanulj amennyit csak bírsz, nézd össze a függvénytáblázattal, próbáld felfogni a lényeget, rájönni a megoldások menetére, így ha előtted van a képlet esélyed lehet arra, hogy menni fog. Elmész, megírod, maximum nem sikerül, még akkor is ott van végső lehetőségként a pótvizsga. Személy szerint én úgy is gondolom, hogy lehet jobb lenne ha nyugodtan át tudnád venni az egészet. Amit most bemagolsz valószínűleg jövőre elfelejted, ami nem jó, hiszen az anyagok egymásra épülnek. Egyáltalán nem ér annyit az egész, hogy megint kikészülj tőle, a gyógyszereket pedig könyörgöm hagyd el, semmit nem érnek!

Felmentést ilyen indokokra hivatkozva nem fogsz kapni, maximum egy kis emberséget a tanártól, ami által könnyebben átenged pótvizsgán. Ne is akarj felmentést, hiszen azzal csak kihúzod magadat a felelősség alól, és sosem hozod be a lemaradást!