Ezt megteheti egy tanár? Nem hiszem!
Egy középiskolai pedagógus megengedheti-e magának azt, hogy ha nem bír a diákkal, akkor fogja a súlyos kulcscsomóját, és teljes erőből a diák fejéhez vágja azt?
Megjegyzem, a gyerek állítólag tényleg pofázik sokat, meg nem valami kulturált a magatartása.
A gyereket a szeme fölött érte az ütés, pár pillanat múlva a vére is kibuggyant.
Ekkor a tanárember merő önbizalommal, és teljes hidegvérrel kijelentette, hogy ő ezt bizony megteheti. Hát nem tudom, hol él ez, én egyszer sem szembesültem egy házirendben olyan paragrafussal, hogy "a tanár fegyelem hiányában testileg büntetheti a tanítványát".
Ha nem tud fegyelmezni, minek lépett erre a pályára? Senki nem pofozta a katedra mögé, nem kötelezte rá az atyaúristen sem, hogy gyerekekkel foglalkozzon. Más tanárok képesek testi bántalom nélkül is rendet tartani, ők elvégzik, amit kell.
De ne gondolja a kiemelt egyed, hogy az ő óráin díszpintyek fognak ülni. Ugyanúgy voltak hülyegyerekek 20 évvel ezelőtt is, lesznek 20 év múlva is. Az, hogy ő a tanítói szakmában helyezkedett el, az magába foglalja azt a lehetőséget, hogy rendetlen kölkökkel hozza össze a sors, de neki ezt tudnia kellene kezelni, nem?
Az eset után megkérdezték a többiek, hogy mi lett volna, ha kiveri a szemét? Azt a kimerítő választ kapták, hogy: "de nem vertem ki."
A diák nem lép semmit, nem ment sem igazgatóhoz, sem helyetteshez... Akaratereje, és önbizalma szegénynek nincsen, így nem lépett. A szülei nem tudom, fognak-e tenni valamit.
Erről mit gondoltok?
De a gyereket ennek ellenére nem büntetném így, bájos tanítónéni helyében.
Legközelebb mi lesz? Eltöri a kezét?
Még egy pofon talán hagyján. De 2 CENTIN MÚLT, HOGY A KULCS NEM VERTE KI A SZEMÉT.
Egy pofon értékű testi sértést mindenki kihever, de ha már valakinek nincs meg a fél szeme, nem így fog vélekedni a fizikai bántalmakról.
Ha a diák ugrana neki a tanárnak, akkor a tanár jogosan verné szét a kis mitugrászt.
De hozzáteszem, viselkedése nem volt kiakasztó. Kicsit sokat pofázott, nem kussolt el, de nem ugrált a padon, nem üvöltözött, nem zabált, nem hallgatott zenét, nem mászkált összevissza, nem ugatott vissza a "felettesének".
Nagyjából tisztelettudó kölyök, csak nehezen tesz lakatot a szájára.
Az lehet, hogy legjobb módszer látszólag az, hogy erőszakosságot vet be a tanító, de mint előttem írták, törvény tiltja. Amit ha megtalálok, belinkelek, de egyelőre keresem.
Nekem kellene tudnom, hogyan fegyelmezzen? Nem vagyok tanár, nem is leszek. Hívja be az igazgatót, vagy menjen oda, és üvöltse le a fejét, ez már igazán nem az én dolgom.
Na akkor most én szülőként válaszolok. Ha az én gyerekem úgy jönne haza az iskolából, hogy a szeme felett ott a vérző seb, akkor tán holnap a tisztelt pedagógus megtapasztalná, milyen kellemetlen dolog törött kézzel a vérző orrát törölgetni. A leírtak alapján nem a tanáron múlt a gyerek szeme világa, és azért mindennek van határa.
Hála az égnek, nekem nem volt ilyen problémám a gyerekeimmel, ettől függetlenül voltak dolgok, amiken kibuktam. Egy példa: a lányomnak volt egy "kedves" fiú osztálytársa, akinek az osztályfőnök szerint mindent el kellett nézni, mert otthon családi problémák voltak. Zárójelben megjegyezném, a gond az volt, hogy az édesanya nem találta meg még az élete párját, hiába cserélgette havonta a mostohaapukákat. Mindenki értette, hogy miért neveletlen, kezelhetetlen a gyerek. De! Szó nélkül kellett eltűrni, hogy az egyik osztálytársa tankönyvét széttépi, a másik tízóraiját kidobja az ablakon, a harmadiknak ledobja a tolltartóját, és addig ugrál rajta, míg minden össze nem törik. Ha valaki szólni mert, akár gyerek, akár szülő, hát ő volt a rossz, akiben nincs együttérzés. Mikor az én lányom füléből óra alatt, merő unalomból kiszakította a kis karika fülbevalóját, én voltam a hibás, mert miért hord egy lány fülbevalót. Na itt szakadt el a cérna. Felkerestem az anyukát, és közöltem, a fia vagy elfelejti a lányomat, vagy az ő fiát fogják ki majd Paks környékén a Dunából. Érdekes, hogy attól kezdve rá sem mert nézni a lányomra a kissrác. De nem pofoztam meg senkit, nem kértem a fülbevaló javíttatásának a költségét sem. Az osztályfőnöknek is csak annyit kívántam, hogy legyen az ő gyerekének is egy ilyen tanára, és ilyen osztálytársa.
Mikor én iskolás voltam, már tiltva volt a testi fenyítés, mégis kaptunk nyaklevest. Nem is mertük elmondani otthon, de mikor az egyik tanár úgy vágta fülön az osztálytársamat, hogy beszakadt a dobhártyája, az nem maradt szó nélkül. Mindezt azért kapta, mert nem tanult, és feleltette volna a tanár, aki belehergelte magát, hogy a srác azért nem mondja az anyagot, mert őt szívatja. Pedig az elején közölte, nyugodtan beírhatja a tanár úr a karót, mert egy szót sem tud a leckéből.
Szegény tanár úr még a megyéből is elköltözött az eset után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!