Felmentessem magam matematikából vagy sem?
Elég nagy dilemma előtt állok.
Már nagyon elegem van a középiskolából, és gyorsan be akarom fejezni, de amíg a matematika rám van sózva, addig egyszerűen nem tudok haladni. A vele való vacakolás miatt lemaradok más tantárgyakból is.
Egyesek talán azt mondják, hogy keressek egy jó tanárt. Tanárt bármikor találnék, ráadásul vannak emberek, akik ingyen segítenek, de önmagamban egyáltalán nem bízom.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt én meg tudom érteni.
Nemsokára elkezdjük a szögfüggvényeket tanulni, már előre rosszul vagyok tőlük. Azt sem tudom, hogy mi az a sinus, cosinus meg tanges, de ha csak ránézek egy ilyen feladatra, és megnézem azt a sok algebrai kifejezést, már lever a víz tőle. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt akár egy 2-esre is meg tudnám tanulni.
Egyetlen lehetőségem van, ha felmentetem magam, és akkor örökre megszabadulok a matematikától. De akkor meg hogy fog kinézni az az érettségi bizonyítvány, ha bele van írva, hogy matematikából felmentve? Tiszta ciki nekem egy ilyen nem kell.
Nem tudom, mit csináljak.
Jövőre Májusban viszont bevállalok két előre hozott érettségit, hogy azért mégis elmondhassam, hogy érettségim van (habár bizonyítványom nem lesz).
Úgy tervezem, legrosszabb esetben is ez lesz a búcsú az iskolától, aztán már többet nem megyek oda vissza.
De nem tudom, mit kellene csinálnom.
Az egész életkedvem elment, már a csajozás sem érdekel.
Én külsős szemmel azt látom, hogy te teljesen leírtad magad és nem teszel meg minden tőled telhetőt, hogy sikerüljön. Ebből gondolom:
"Egyesek talán azt mondják, hogy keressek egy jó tanárt. Tanárt bármikor találnék, ráadásul vannak emberek, akik ingyen segítenek, de önmagamban egyáltalán nem bízom."
Mi az, amit eddig megtettél, hogy megértsd? Mi lenne ha a sajnáltatásod helyett inkább a feladatra (jelen esetben matektanulás) koncentrálnál?
Ha pedig tényleg bajod van és kimutatják, felmentenek, az sem szégyen. Vannak olyan diszkalkuliások, akik viszont másban jók.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt én meg tudom érteni.
Tételezzük fel, hogy elmész a Szakértői Bizottsághoz és megvizsgálnak. Nagyon hamar rájönnek, hogy ha hazudsz (például azt mondod 1+1-re, hogy 3). Nem először látnak csalni akaró diákot. A diszkalkuliának is több fokozata van. Elképzelhető, hogy tantárgyi felmentést nem kapsz, csak időhosszabbítást.
A döntéshozók azt is meg fogják nézni, hogy tizedikben és kilencedikben milyen témakörökből kaptál legalább kettest. Most elérkeztél a trigonometriához és nem megy, de a többit sikerült abszolválnod. Ekkor egy jót röhögnek rajtad és mindenféle vizsgálatokra elküldenek, majd a végén elutasítanak. Nem két hét alatt fogsz végezni.
"Mi az, amit eddig megtettél, hogy megértsd?"
Nem tettem meg annyi mindent, de mégis hogyan is tehetnék, ha az önbizalmam teljesen romokban van?
De akkor egy kis bepillantás a matekórába:
A tanár felír egy matematikai példát, beszél pár dolgot, de közben lezavarja a táblánál az egészet. Tehát nem az van, hogy tanulmányozunk egy témát, szétszedjük darabokra, ahol megvizsgáljuk a darabokat, majd újra összerakjuk.
Nem tudok mondani egyetlen olyan magyarázatot sem, ahol minden meg lett volna magyarázva. Mindig van homályos folt.
A tempó meg villámgyors. Még meg sem emésztettem az egyik magyarázatot (ha van egyáltalán), jön a következő.
9. osztályban egy kb. 70 éves öregasszony tartotta a matekórákat. Nála is úgy kezdtem, hogy elégtelen, de év végére úgy felhozott, hogy az 5-ösért küzdöttem, csak ugye az év elejét elcsesztem, és 4-esre zárt le.
Azóta csak kudarcaim vannak, és bebeszéltem magamban, hogy az a 9. év végi 4-es csak szerencse volt, vagy valami ilyesmi.
34, de a vizsgálat egyébként sem abból áll, hogy összeadja, mennyi 1+1.
Aki eljut a gimnázium harmadik évéig úgy, hogy jól teljesít fizikából, kémiából, ami szintén igényel matematikai tudást, az nem diszes, hanem lusta, és olyan ostoba, hogy ezt egy idegrendszeri zavarra akarja fogni.
A kérdező 17-18 éves. Ha 40 lenne, azt mondanám, oké, amikor ő járt alsóba, még azt mondták volna rá, hogy istenem, hülye a matekhoz. De az ő korosztályában már nem ez a jellemző. Egy valódi diszkalkuliás más legkésőbb 2.-3. osztályban diagnosztizálásra kerül.
"Nagyon hamar rájönnek, hogy ha hazudsz (például azt mondod 1+1-re, hogy 3)."
Dehogy jönnek rá. Meg egyébként is, ha megbukok, az nem nekem gáz, hanem az iskolának, meg a tanárnak.
Nekik is érdekük, hogy leérettségizzek, és eltakarodjak onnan, aztán majd hivatkozzanak rám is a számokban, hogy XY számú diák érettségizett nálunk. Eleve az, hogy támogatást (pénzt) kapnak utánam az államtól.
Ha ennek az a módja, hogy felmentsenek matekból, akkor elintézik.
Nézzetek utána, mennyi olyan ember kap érettségit, aki s***hülye, semmit sem tud, de átrugdossák.
Nem hiszem, hogy a te tudássoddal van a baj, hanem csak nem magyarázták el jól. Neked arra van szükséged, hogy valaki jól elmagyarázza, részekre szedje.
Velem is ez volt a helyzet, nagyon nehezen értettem, de találtam egy magántanárt, aki az alapoktól elmagyarázott mindent (nem az összeadástól, hanem azokból a témaköröknől, amelyek szükségesek voltak), rákényszerített, hog magam jöjjek rá a dolgokra és felhozott bukás után ötösre.
Ez az egész már el lett cseszve. Utálom a tantárgyat, pszichés szorongás alakult ki bennem miatta. Szenvedek ebben az egészben.
Amit a matematika oktatásban el lehetett rontani nálam, azt elrontották.
Már ott tartok, hogy nem akarok bemenni a matematika órákra.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!