A foglalkozàsdoktori cím tényleg igazságtalan?

Egy klinikai szakpszichológus 9 éven át tanul, emberi életeket ment hatalmas felelősséggel, és mégsem kap foglalkozásdoktorit. Szemben egy Károli levelezőn 5 éves osztatlan képzésben mesterdiplomát szerzett jogásszal.

A legtöbb mérnöki szak, a szintén 5 éves osztatlan GPME szak a Corvinuson, némely TTK-s szak (matematika, fizika) simán van olyan nehéz, mint egy jogi vagy államigazgatási szak, mégsem jár rájuk foglalkozásdoktori.

A mentőtiszt, diplomás ápoló, a katasztrófavédelmis, katona, rendőr is életeket ment nagy felelősséggel, mégsem jár rájuk foglalkozásdoktori.

A teológus-lelkész szak is osztatlan 6 éves, azért nagyon könnyűnek sem mondanám (3 ókori nyelvvel indul…), mégsem kapnak automatikusan doktorit.

Végül, a PhD EREDETILEG a filozófusok / teológusok legmagasabb szintű egyetemi fokozata volt, az orvosokra csak később ragadt át a “doktor” név, így az fura módon nem igaz, hogy a doktoroknak automatikusan doktornak kellene lenniük. Az igazi doktori cím (PhD) tudományos fokozatot jelöl, önálló kutatási munkát, ami a foglalkozásdoktorokra nem igaz.

A foglalkozásdoktori címet csak kutya közönséges mesterdiplomák mellé adják, érdemtelenül, historikus okokból. Dédapámnak kettő is volt belőle még a Horthy korszakban (jogi és államigazgatási). Ideje lenne ezt a gyakorlatot beszünteti és felzárkózni Németországhoz.

Amit elfogadhatónak tartanék, ha az orvosok ÉS pszichológusok a szakképzés végén kapjanak automatikusan, de akkor kutatást is végezzenek cserébe és írjanak egy kis disszertációt. A jogászok is a szakvizsga mellé kapjanak, de szintén adjanak be ők is önálló kutatást.

Röhej, hogy a rendes PhD megszerzés pedig átlagosan +5 évig tart, rengeteg szenvedéssel és lemondással jár, hatalmas a dropout rate, és pl megírni a szükséges publikációkat önmagában is hatalmas teher… EZ a rendes doktori, nem az anakronisztikus fake doktori, amely a vármegyével, főispánnal együtt a történelemkönyvek lapjaira kívánkozik.

Még az orvosokra azt mondom, hogy oké, nem húzom a számat, mert 10 év, mire lesz valakiből valami ott is.

De a jogászok... Ne már.

Ez szinte mindenütt a világon probléma, hiszen az orvosok mindenütt, rögtön végzés után, nevük elé tehetik, hogy doktorok, s így nincsenek megkülönböztetve azoktól, akik PhD-t csináltak.

Én őszintén szólva azt a megoldást tartanám legjobbnak, hogy a hétköznapi életben és a hivatalos dokumenumokban használt névben senki ne tehesse ki a titulust a neve elé, még akinek PhD-je van, az sem. A név mindenkinek maradjon pusztán a normális vezeték- és keresztnév. Aki nagyon akarja a végzettségeit hangsúlyozni, mondjuk egy publikációban, vagy egyetemi körökben, az a neve mögé zárójelbe kitehesse ezeket; de a titulusok ne váljanak a név szerves részévé.

Ez egyszerűen egy rossz, következetlen hagyomány, ahogy sokminden más is a mai rendszerben.

1. Abból ered, hogy régen (1945 előtt) minden egyetemi diploma része volt a doktori (pl."bölcsészdoktori") cím, ha valaki megvédte a diplomamunkáját. Más tudományos fokozat pedig nem volt, mert az egyetemmel ért véget a felsőfokú képzés.

2. 1945 után minden egyetem doktori fokozatadó jogát megvonták, az orvosok, jogászok sem kaptak foglalkozásdoktori címet. Bevezették viszont a szovjet típusú tudományos fokozatokat és annak az adományozását kivették az egyetemek kezéből és az állami főhivatallá (lényegében tudományügyi minisztériummá) átszervezett MTA (amely korábban egy civil tudós társaság volt csupán) feladatkörévé tették, amely egy tudományos minősítő bizottságot (TMB) hozott létre ebből a célból. Itt kaphattak a jelöltek kandidátusi majd doktori fokozatot.

3. Kicsit később az egyetemek félmegoldásként visszakapták a jogot, hogy egy kandidátusinál alacsonyabb fokozatot a kisdoktori vagy egyetemi doktori fokozatot (később címet) adhatnak. Ezt bizonyos egyetemek (orvosok, jogászok, állatorvosok...) a régi rendszer szerint a diplomaszerzéskor adták, más szakokon egy külön eljárásban lehetett megszerezni, de ott is viszonylag könnyen, publikációs kritériumok nélkül.

4. 1990-ben, a rendszerváltás után, egyszerűen el kellett volna törölni a szovjet rendszert és az MTA-t vissza kellett volna alakítani egyszerű civil egyesületté, tudományos társasággá, de ez az MTA erős politikai lobbyereje miatt nem történt meg, helyette félmegoldások születtek. Megjelent az igény, a valódi egyetemi képzésen alapuló mesterszintnél magasabb doktori végzettségre, ezért elindították a doktori programokat, majd doktori iskolákat az egyetemeken, így a bolognai rendszernek megfelelően európaszerte 3 fokozatú felsőoktatás alakult ki (BSc/BA alapképzés, MSc/MA mesterképzés és PhD/DLA doktorképzés). Azonban egyrészt nem törölték el az egyes egyetemeken hagyományból megmaradt régi foglalkozásdoktori címet, másrészt nem törölték el teljesen az MTA fokozatadó jogát sem, hanem a régi nagydoktori fokozatot átalakították az MTA doktora elnevezésű, de a régivel egyenértékű (tudományos fokozatként funkcionáló) címmé. Elvileg a PhD az egyetlen tudományos fokozat a törvény szerint, de az MTA doktora cím a gyakorlatban nem kitüntető címként, hanem fokozatként funkcionál, hiszen egyes egyetemek az egyetemi tanári kinevezés feltételének nyilvánították saját belső szabályaikban, később a MAB is az MTA doktora követelményrendszerét vette át a saját egyetemi tanári habitusvizsgálatában, ami közröhej. Így egy totál káosz alakult ki 3-féle doktori címmel, amit tetéz 4.-ként a habilitált doktor (dr. habil) cím, ami egy külön egyetemi habilitációs eljárás eredménye, továbbá 5.-ként a doctor honoris causa (dr. h.c.) díszdoktori cím, ami valóban kitüntetés, de értéke az MTA doktorival nagyjából azonos vagy sokszor magasabb szinten van, viszont nem az MTA, hanem az egyetemek adják. A káoszt fokozza, hogy a korábbi MTA levelező tagja és rendes tagja tudományos fokozatok is megmaradtak címként, igaz kiüresedtek, hiszen nem kellenek semmihez, viszont alkalmas eszközök a jutalmazásra (korrupcióra is) mivel jelentős tiszteletdíjjal járnak és azt nem független bizottság vagy képzési rendszert fenntartó egyetem adományozza, hanem az MTA, de nem annak köztestülete, ami egy demokratikus forma lenne, hanem maguk a címmel rendelkezők ami egy kontraszelekciót indít be, hasonlóan a Corvin-lánchoz vagy a Nemzet-színészéhez. Ezek jó szándékú, de rossz megoldások, amik mutyimaffiákat építenek és tartanak fenn.